• A világ száz legjobb egyeteme között nincs egy magyar sem. Miért vajon?
• Néhány véleményt már közöltünk, és arra kértük olvasóinkat, írják le, mit gondolnak a hazai és a külföldi felsőoktatás közti különbségekről és azok okairól.
• Sokan írtak.
• A leveleket rövidítve, minimálisan szerkesztve közöljük.
• Aki kimaradt, attól elnézést.

Ambrus: BME vs. Technische Universität Graz

Mivel a BME odahaza híres egyetem, mindamellett hírhedten nehéz, joggal gondolhatja a kedves hallgató, hogy ez egyenlő a magas színvonallal. Én is meg voltam róla győződve, mígnem kikerültem "Nyugatra", ahol is szembesültem valami egészen mással.

Egyszerű strukturális különbségek által, attól, hogy a tananyag logikusabban van felépítve, attól, hogy rugalmasabbak a számonkérési formák, nincs meg benne az a túlhajtottság, az a sűrített tudás ömlesztés, a korai túl specifikus tárgyakkal, amitől a diákok elvesznek a részletekben és elcsúsznak, az egész könnyebbé válik.

Nem keverik össze a Bsc-t az Msc-vel. Helyette viszont a kevesebb, de fontosabb tárgyakban megfontoltan belemennek a tananyaggal a dolgok mélyébe. És ettől az egyetem úgy lesz könnyebb, hogy valójában nehezebb.
A BME-n töltött két félévem alatt annyi tárgyam volt, hogy itt a második évemben is alig van új. Bár ebből a szemszögből a BME tökéletes előkészítője volt ennek, ez szerintem korántsem pozitívum.

Mindemellett nagyon szerettem a BME-re járni, megvan a maga hangulata. Ugyanakkor vitathatatlan, hogy jóval nehezebb, mint kint, miközben sajnos nem biztos, hogy mindez bárki előnyére válik.

Béla: Purdue, Tilburg

Én tavaly szereztem meg 4.-5. diplomámat, az USA-ban a Purdue Egyetemen, és a Hollandiai Tilburgi Egyetemen, bussiness schoolban. Ide Demján Sándor ösztöndíjával és a CEU (ez a Soros György féle egyetem) révén kerülhettem ki, magam az életbe ki nem tudtam volna fizetni.

Kint mi is a legtöbb tárgy esetében a harvardos anyagokból tanultunk. Rengetegszer megkérdezték, miért jobb az ottani anyag. A válasz az volt, hogy az esettanulmányok a legfrissebbek, leghitelesebbek.

Ami a lényeg ezeknél az egyetemeknél, az a networking (kapcsolati háló). A Harvard nem azért menő, mert ott vannak a legjobb tanárok vagy diákok, hanem azért, mert olyan kapcsolati rendszer része lehetsz, ami segít a karriered építésében. Továbbá, ők próbálnak kapcsolatban maradni veled, utána is! De ez többet jelent, mint az itthoni egyetemek hírlevelei, és egyéb amatőr próbálkozásai! Ez rendszeres szakmai és üzleti fórumokat takar, ahol a frissen végzettek is, egy csapat tagjainak érzik magukat! Sokan hitelt vettek fel, hogy bejuthassanak egy ilyen képzésre, mert ezt befektetésnek tekintik! Egy apróság, kint nem könyveket kaptunk, hanem egy IPadet, és arra a letöltési linket!

Végezetül, hiába nehezebb az itthoni egyetem, ha nincs meg a technikai-informatikai háttér hozzá, ez a többlet használhatatlan külföldön!

András: ELTE jogi kar vs. különböző külföldi egyetemek

Az ELTE jog arról szól, hogy rostáljuk meg az embereket, ne lehessen mindenkiből az, ami szeretne. Kis túlzással az intézmény funkciója a valóságban ennél nem is terjed tovább.

Az első év egy (nagyrészt felesleges) jogtörténeti képzés volt. Csak összehasonlításképpen: a római jog nálunk két féléves, szigorlattal záruló vérengzés. Németországban (a pandektisták, és a római jog továbbélésének fellegvárában) fakultatív szeminárium.
De itt azt, hogy milyen tárgyak vannak, és milyen óraszámban tanítják őket, nem a hasznosság határozza meg, hanem a szokások, és még inkább a tanszéki lobbi.

A tananyagot sikerül - kevés kivételtől eltekintve - úgy számon kérni, hogy a hallgatóknak véletlenül se váljon mindez hasznára. Mindenek előtt felsorolásokat kellett bemagolni. Ez a legfontosabb. Az senkit nem érdekel, hogy a való életben elég ezeket legfeljebb passzív tudásban tartani. Sem az, hogy a hallgatók már három nap múlva, mikor egy másik vizsgára készülnek, elfelejtik a felét. "Sorolja fel, legye szíves azt a 12 esetet..."

Orvostanhallgató barátaimmal folytatott tapasztalatcserék alapján az a szak jóval nehezebb, de a tananyagtól és nem a vizsgáztatók gáncsaitól. Ez a fajta oktatói rosszindulat náluk nem igazán jellemző. Nálunk viszont nemcsak a vizsgán, egyéb tanulmányi ügyekben is jelen volt.

Ehhez képest hallgatótársaimmal az Erasmus és egyéb ösztöndíjak során nyugati egyetemeken olyan dolgokkal találkoztunk, mint az open book vizsga, ahol a törvényt nem kell bemagolni, a szövegét a vizsga során akár használni is lehet. Megmagyarázni és alkalmazni kell tudni!

Vagy oktatókkal, akik e-mailben napi kapcsolatot tartanak a hallgatókkal, tegeződnek, és folyamatosan küldik a segédleteket a számonkéréshez. Kiscsoportos foglalkozásokkal, ahol a gyakorlatból vett példákat oldanak meg az elmélet segítségével. Ja, és végül a számonkérés sem valami másból van, hanem abból az anyagból, amit órán le is adtak, amihez anyagot küldtek. Na igen, ott nem a rostálás a cél, hanem az, hogy hozzásegítsenek a céljaidhoz.

Dávid: Corvinus Gazdálkodástudományi Kar vs. Harvard

Hogy mi a különbség a Harvard es a "magyar Harvard" között? Ott a business school dékánja csak üzleti szakember lehet, kötött időre. A magyar felsőoktatás egy végletekig átpolitizált bürokratikus rendszer, ahol (hasonlóan a közigazgatás minden szegletéhez) nem erény, sőt kifejezetten büntetendő a jó teljesítmény, hiszen felboríthatod a langyos állóvizes lavórt, amiben az akadémikusok nagy része lógatja a lábát. És ez talán történelem szakon nem is annyira szembetűnő, de a gazdálkodástudományi karon különösen vicces, ahol a tökéletes verseny laboratóriumi körülményei között, tartós versenyelőnyre törekvő, folyamatosan növekvő vállalatok felépítését és működtetését tanítjuk.

A képzés logikátlan, a tárgyak nem épülnek egymásra, a hallgatók halálra frusztrálják magukat, bezárkóznak és csak a papírt akarják, az oktatók pedig a saját maguk által is érzékelt rossz teljesítményt a hallgatók romló színvonalára fogják, megfeledkezve a döntéselméleten is oktatott kognitív disszonanciáról...

Egy nyugati business schoolon, különösen a Harvardon, a business case-ek fellegvárában a hallgatók mintákat kapnak, amikkel meg tudnak oldani rendkívül komplex problémákat. És halálra dolgoztatják a hallgatókat! Itthon mi pedig odadobáljuk az elméleti kenyércsücsköket, hogy rakjátok össze magatoknak azt a valóságot, amit iszonyú kemény elméleti es gyakorlati munkával is 5-10 év alapszinten megérteni egy szűk területen. Aztán a közgázos hallgató kedden már otthon alszik, hogy végzett a héttel, és nagyon elfáradt. Na ezt próbáld meg a top 100 business schoolban, egy egyéves master programon... Heti 5-6 nap folyamatos munka.

Így megközelítve könnyebb, mégis sokkal intenzívebb egy külföldi képzés.

Tamás: University of Cambridge, Computer Science vs. BME Mérnök informatikus szak

A tananyag a két egyetemen körülbelül ugyanaz, sőt legtöbbször még az ajánlott irodalom egy-egy tantárgyhoz is megegyezik. A BME-n a Mérnökinfót kb. 600 ember tanulja, míg a Cambridge-en 84-en vagyunk, ami lényegesen kevesebb. Ez valószínűleg azért van, mert a BME-n azután van a "szűrés", miután mindenkit felvettek, míg Cambridge-en a felvételi folyamat a szűrés maga.

Az oktatásban a főbb különbség az, hogy Cambridge-ben működik az ún. supervisori rendszer, ami azt jelenti, hogy MINDEN kurzus előadásain túl, a tanuló kötelessége elmenni heti egy különórára (ahány kurzus, annyi supervision), ahol más diákokkal (a csoport létszáma max 3), de van, hogy egyedül, és egy tanárral (kutató, Phd-hallgató, a lényeg, hogy az adott téma szakértője) átbeszélik az a heti előadások témáját, és jobban belemélyednek a tananyagba. Nekem például hetente négy supervisionöm van ( négy kurzusom van párhuzamosan ) és 11 előadásom (ami 50 perc, nem 90 mint a BME-n). Mielőtt azt hinné valaki, hogy olyan sok a szabadidőm, ezekre a különórákra kell írni egy-egy beadandót (tehát heti 4 db beadandó), amit az órán tanultak mellett szintén átbeszélünk a külön tanárral. Egy beadandó megírása kb. 6-10 óráig (de ha az ember esszét ír, akkor az lehet akár 20-30 óra, az "előolvasással" együtt) tart, és általában nem lehet csak úgy fejből megírni, hanem rengeteg könyvet/anyagrészt kell hozzá átnézni (még szerencse hogy az egyetemen több mint 100 könyvtár van). A reál tárgyaknál a beadandó egy feladatsor, a humánnál pedig esszé ( 1500-2500 szó ).

A legnagyobb különbség talán az, hogy a BME-n azt érzi az ember, hogy a tanárok azért vannak, hogy szívassák. A Cambridge-en pont a különórás rendszer miatt azt lehet érezni, hogy mindenki azért dolgozik, hogy a lehető legtöbbet tudja minden tanuló kihozni magából. Így nézve tényleg azt lehet mondani, hogy könnyebb, vagyis könnyebb jól tanulni. Továbbá a Cambridge-en nem nagyon lehet elalibizni az évet olyan módon, hogy csak a vizsgák előtt két nappal tanulok. Az egész év egy folyamat (a heti 4 beadandó miatt mindig sokat tudsz az adott anyagrészről), amit mindenkinek keményen végig kell csinálnia. Persze a diákok hozzáállása is más, főleg azért, mert Nagy-Britanniában van tandíj, ezért meg is becsülik az oktatást, míg a BME-n azzal, hogy azt hiszem 2.5 átlagtól már lehet kapni ösztöndíjat, a diákok úgy állnak hozzá az egészhez, hogy: "az egyetem nekem fizet, hogy tanuljak". Hát nem kérem szépen, nem az egyetem fizet neked, hanem az adófizetők.