Alanoud Al Fayez hercegnőt 15 évesen adták hozzá az országot irányító államalapító fiához, az akkor negyvenéves Abdullahhoz. Az asszony négy gyermeket szült neki, lányokat. Ameddig szüleik el nem váltak, a lányok élete valódi tündérmesének tűnt. Anyjuk azonban a válás után azonnal Londonba költözött, a hercegnőket (akik közül az idősebbek már negyven év körüliek) pedig azóta gyakorlatilag fogságban tartja apjuk. Két nővért egy helyre, két másik testvérüket pedig külön-külön épületekbe záratta be a király. A fiatal nők - egy-egy piacra tett, szigorúan ellenőrzött úton kívül - utoljára 13 éve hagyhatták el a szállásukként szolgáló, egyre lepusztultabb lakrészeket, amelyek a nyugati sajtóval és anyjukkal váltott emailjeik szerint meglehetősen romos állapotban vannak.

A királynak a helyi szokások szerint minden joga megvan rá, hogy arra kényszerítse felnőtt lányait, maradjanak a palotában, adják fel korábbi munkájukat és házi őrizetben éljenek. Az országban a nőkhöz való hozzáállás nyugati szemmel botrányos és alapvető emberi jogokat sért. Az ügyben az ENSZ emberi jogi jelentéstevője vizsgálódik.

Számít, hogy Szaúd-Arábia nem épp a demokratikus szabadságjogok, az emberi jogok és a nemek közötti egyenlőség bajnoka?

Nő az utcára nem léphet ki egyedül, autót nem vezethet

Manal al-Sharif szaúdi újságíró, blogger és a nők jogainak szószólója ám nevét csak akkor ismerte meg a világ, amikor a tavaly októberi „nők a kormány mögött” (Women2Drive) akciónapon a pár tucat bátor nő egyikeként nemcsak hogy autóba ült és vezetett, de az erről készült videót meg is osztotta az interneten. Nem tűnik túl nagy tettnek, igaz?

Al-Sharifot október 2-án a vallási rendőrség letartóztatta és kilenc napig fogvatartották, csak mert vezetni mert. A radikális hatósági fellépés hatására azonban az egész világ értesült róla, micsoda elképesztő mértékben korlátok közé kényszerülnek az egyébként nagyon jó körülmények között élő és tanult szaúdi nők. A hír bejárta a világsajtót és mindenki megtudta: van olyan szeglete a világnak, ahol letartóztathatnak csupán azért, mert nő létedre autót vezetsz.

Az ország vallási vezetők bár elismerik, hogy a Korán és az állam törvényei sem tiltják hogy a nők jogosítványt szerezzenek, azonban szerintük a női sofőrök megjelenése egyenesen vezetne a felbomló házasságokhoz, alacsony születésszámhoz és a házasságtörésekhez. Sőt, egyesek szerint a vezetés a petefészkeket is károsítja (az utazás nem, „nyilvánvalóan” a kormányzás és a pedálok nyomkodása lenne ilyen drámai hatással a női szaporítószervekre…).

A női nem nagy tisztelői

Mindeközben a felszínen Szaúd-Arábiában nagyon is megbecsülik és tisztelik a nőket, sőt, királynőként tekintenek rájuk. Egy nemrég készített döbbenetes felmérés alapján a férfiak szerint a szaúdi nők olyan szexuális vonzerővel bírnak, hogy hiába járnak az utcát talpig lefátyolozva, már a pillantásuk is olyan kihívó, hogy a férfiaknak egyszerűen muszáj beszólni, füttyögetni nekik. A többség szerint ha egy nő egyedül lép utcára, az már eleve azt jelenti, hogy az illető szabad préda. Nem is engedik a nőket ilyen "léha" módon élni, férfi kíséret nélkül nincs járkálás. A legjobb, ha taxiba sem ülnek, mert azt idegen férfi vezeti. A női testet a nyugati kultúrával szemben nemhogy nem tárgyiasítják, hanem egyenesen démonizálják, azzal érvelve, hogy ezzel csak a nőket védik.

A királyság vagyonokat költ a nők oktatására. 2009-ben megnyitotta meg kapuit az ország első koedukált egyeteme, a királyról elnevezett Abdullah University of Science and Technology. Azonban a Princess Nora Egyetem közel 2000 hektáros campusán csak női hallgatók és a munkatársak tartózkodhatnak. Az ablakokat elfedik, az egyetemre négy külön metróvonal és zárt gyalogos hidak vezetnek elzárva a hallgatónőket. A tanterv a nők számára korlátozott, és bár az egyetem falain belül mindenkin divatos cipőket, színes felsőket, divatos frizurát látni, de minden diák táskájában ott lapul a fekete abaya, a köpeny, ami nélkül nem léphet ki a kapun.

A nyugati társadalmakhoz hasonlóan a felsőoktatásban tanulók 58 százaléka nő. Azonban hiába költ a szaúdi állam kiugróan sok pénzt, kiadásainak mintegy negyedét az oktatásra, ha a lányok számára az egyetem elvégzése után a kalitka újra bezárul. Munkalehetőség szinte nincs, a dolgozó nők aránya a közszférában is alacsony, a versenyszférában pedig országosan csupán egy számjegyű. A dolgozó nők több mint háromnegyede tanár. Ennek okait részben a szegregációban, részben a hagyományokban kereshetjük, amelyek arra ösztönzik a nőket, hogy a házasság és a család épp elegendő életcél.

Lassú a változás, a szegregáció a norma

Az oktatás önmagában nem fogja megváltoztatni a dolgokat, állítják a jogvédők. Szaúd-Arábia a világ egyik utolsó állama, ahol a nőknek még mindig nincs szavazati joguk, de a király három évvel ezelőtti ígérete szerint 2015-től szavazhatnak majd a nők is. Igaz, az abszolút monarchiában pártok sem működhetnek, az ország vezetését a királyi család férfitagjai látják el vagy nyolcvan éve. Bár vannak változások, de igencsak lassúak: néhány hónapja bevezették a családon belüli erőszak büntethetőségét, és az első négy szaúdi nő az ősszel tette le az ügyvédi szakvizsgát. Számukra nem is volt kérdés, hogy mivel foglalkoznak majd: azonnal női jogvédő irodát alapítottak.

A nemek szerinti szegregáció Szaúd-Arábiában mindennapos. Utcán, éttermekben, kávézókban, munkahelyeken, szinte mindenhol általános a nők szigorú elkülönítése. A férfiaktól való elzárást annyira komolyan veszik, hogy nemrég egy egyetemi hallgató állítólag azért halt meg, mert még a mentőket sem engedte be a női egyetem vezetése a campusra.

A YouTube videóval ismertté vált nőt azóta gyakran nevezik hazája Rosa Parksának. Ő maga azonban bár jelképpé vált, nem érzi jól magát ebben a szerepben és rossz néven veszi, ha aktivistának címkézik. „Ha valami rosszat látunk, szólni kell ellene” – nyilatkozta a Huffington Postnak. A címkék nem jók semmire, „csak egy emberi lény vagyok, aki nem fogadja el, hogy sérelem érte.” – mondja. Al-Sharif tiltakozó, protestáló akciójával ösztönözte a változásokat hazájában. Példája nyomán mind több nő mer autóba ülni, így tiltakozva a szabályok tarthatlansága ellen.

"A rezsim nagyon kényelmesen elvan, hacsak nem rázkódik alattuk a föld. Mi annyit tehetünk, hogy megrázzuk alattuk a földet. Ha csendben maradunk, semmi sem fog változni" - mondta.

A fénykép a magyar kormánydelegáció 2011-es szaúdi látogatásán készült, az idézet a mostani találkozón hangzott el.