Justin Schmidt a nyolcvanas években kezdte el felfedezni a természettudományok csodálatos világát. Egészen pontosan 78 féle rovarral csípette meg magát, és azt vizsgálta egy öt fokú skálán, hogy melyik mennyire fájdalmas. 0 és 4 pont között értékelt, 4-est csak a 24 órás hangya és egy tarantula faj kapott. Mivel a fájdalomérzet szubjektív, Schmidt teljesen magára igazította az eredményeket, így lett belőle Schmidt-féle fájdalmas csípés-indexet
Az eredményeket utána finomítani kezdte, azt feltételezve, hogy sokat számít, a testen belül hol ér minket a csípés. A finomításnak persze egy módja volt, tovább csípette magát. A méh volt a referenciaállat, és az jött ki eredményként, hogy a legjobban az orrcimpán fáj, ha megcsíp egy rovar. Utána jön az ajak, végül pedig a pénisz a dobogó legalsó fokán.
A három legkevésbé kellemetlen csípéshely pedig a koponya, a középső lábujj és a felkar lett. (via DiscoverMagazin)
Kommentek
Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.