Nemrég nyílt meg korunk egyik feltörekvő fiatal festőjének, a korábban Afganisztán is Irak lerohanásáról, illetve máig vitatott választási győzelméről ismert George W. Bush (67) első kiállítása az édesapjáról, az Irak lerohanásáról ismert George H. W. Bushról elnevezett Elnöki Könyvtár és Múzeumban a texasi Dallasban.

A pályája elején járó és még útját kereső művész korábban olyan általános, a legalapabb érzelmekre ható témákat dolgozott fel, mint a macskák és kutyák. Később figyelme maga felé fordult, fürdőszobai önarcképei hamar és méltán lettek ismertek és elismertek. Legújabb kiállításának képei viszont már a létezés mélyebb lényegét kapargatják.

"A Vezetés Művészete: Egy Elnök Személyes Diplomáciája" című ciklusában a világ vezető politikusait ábrázolva az egyén és az egész viszonyát vizsgálja a hatalom szempontjából.

A harminc képes sorozatban olyan, a világ sorsát puszta létezésükkel befolyásoló, angol szólással élve larger than life, vagyis az életnagyságúnál nagyobb személyiségeket festett meg, mint:

• Vlagyimir Putyin orosz elnök;
• Ehud Olmert, Izrael egykori miniszterelnöke;
• Hamid Karzai, Afganisztán idén leköszönő államfője;
• Vagy éppen Vaira Vike-Freiberga, Lettország volt elnöke.

Bush, aki pár évig maga is befolyásos, mi több, tán a világ legbefolyásosabb politikusa volt, személyesen is ismeri mindegyiküket. Művészként mégis igyekezett megtartani a távolságot.

Nem hagyta, hogy érzései befolyásolják.

Ezért emlékei helyett szimplán a Google képkeresőjének első találati oldalán felbukkanó portréikat festette meg: