Az egyedül hazafelé induló nőket barátaik, óva intik attól, hogy egyedül közlekedjenek metrón, éjjeli buszon, vagy egyszerűen csak gyalog. Gondos anyák tömködnek pénzt taxira lányaik zsebébe, barátnők állnak össze közös taxizásra. Sötétben, késő este sokan nem mernek egyedül kilépni az utcára. A nők biztonságérzetét romboló zaklatások java fényes nappal történik, emberekkel zsúfolt járműveken.

Pécsett, ahol a közelmúltban két szörnyű gyilkosság is történt, és a polgármester lányát megtámadták egy bekamerázott utcán a belvárosban, a városvezetés úgy döntött, hogy bizonyos feltételekkel, de ingyen utazhatnak a pécsi nők a hétvégi éjszakai buszjáratokon."Így szeretne a város gondoskodni arról, hogy a szórakozó hölgyek biztonságosan, gyorsan hazajuthassanak az éjszakai órákban" mondta a kezdeményezésről Páva Zsolt, Pécs első embere. Ez a szombat éjjel.

És a nappalok? Számtalan nővel történt már meg, hogy fényes nappal zaklatták az utcán, vagy valamilyen tömegközlekedési eszközön. Szinte hétköznapi eset, hogy a zsúfolt járműveken a tömeg takarásában nőket, gyerekeket (ritkábban férfiakat) tapogatnak, vagy hozzájuk dörgölőznek (ennek a fajta zaklatásnak még neve is van, frottőrizmusnak hívják).

Nap mint nap milliónyi ember utazik vonaton, buszon, villamoson, metrón. Férfiak, nők, gyerekek. A tömegközlekedés ha nem is olcsó, de megfizethető, és sokak számára az egyetlen lehetőség, hogy iskolába, munkába, orvoshoz, boltba tudjanak menni. A zaklatás bár láthatatlan, de mindennapos jelenség. Magyarországon még megközelítő becslés sincs arról, hogy milyen gyakori problémáról van szó.

Ezek az esetek gyakorlatilag soha nem kerülnek nyilvánosságra. Egy-egy hangos szóváltásnál több ritkán történik. Akkor is, ha gyerek a zaklatás áldozata. Ennek a következménye az, hogy a közterületeken és a tömegközlekedésben - különösen éjszaka - a nők nem igazán érzik biztonságban magukat. És ennek semmi köze ahhoz, hogy milyen ruhában vannak, hogy kicsit kapatosan, avagy színjózanul igyekeznek-e éjjel hazafelé. Vagy bárhová.

Ötletadónk, a brit Mindennapi Szexizmus Projekt

Egy brit honlapon bárki közéteheti az őt sértő szexista megjegyzéseket, azokat a mindennapos eseményeket, kisebb és nagyobb jelentőségű zaklatásokat, amelyeket nagyon sok nő kényszerül elszenvedni. Az Everyday Sexism Project egyben kutatási célokat is szolgál, és a beküldött történetek alapján korábban kiderült, a londoni tömegközlekedési eszközökön ijesztően sok nőt zaklatnak. Az oldalon másfél év alatt mintegy 50.000 bejelentés érkezett. Ez a szám még a nők elleni erőszakkal foglalkozó szervezeteket is megdöbbentette. A kutatási eredményekből cikkek születtek, a projekt gazdája, az akkor 26 éves Laura Bates honlapján ma már 18 országból gyűjti a bejelentéseket.

Az egyébként hihetetetlenül egyszerű honlap nem csupán médiaszenzációt keltett, de máig ható eredményei vannak a kezdeményezésnek. Elindult a londoni Testőr Projekt. Először tavaly júliusban Bates és két nőszervezet a londoni városvezetéssel és a tömegközlekedési vállalattal közösen akcióhetet szervezett a szexuális zaklatások visszaszorítása érdekében. Tavaly júliusban elején egy héten át rendőrök posztoltak a busz- és metrómegállókban, vonatállomásokon. Az akciónap plakátjain és hirdetésekben arra biztatták az embereket, tegyenek feljelentést zaklatóik ellen. A rendfenntartásban közreműködő kétezer hivatalnok külön képzést kapott az esetek megfelelő kezeléséhez. Csak az akció ideje alatt 16 zaklató ellen indult eljárás, az akcióhét tapasztalatait azóta több városban is sikerrel hasznosították.

A busz vagy a metró a felmérések szerint főleg akkor félelemkeltő a nők számára, ha egyedül vannak a megállóban, vagy a közlekedési eszközön olyasvalakivel, valakikkel, akitől tartanak. Kutatók szerint a nőket a tömegközlekedéstől távoltartó két legerősebb tényező biztonságérzet és a személyes tér hiánya, főleg bizonyos napszakokban. A tapasztalatok szerint a várakozás alatti félelem ellen olyan egyszerű „trükkök” is beválnak, ha valós idejű információkat láthatnak az utasok az érkező járművek menetrendjéről.

Hogyan lehetne javítani a nők biztonságán, biztonságérzetén?

Egy 2007-es felmérés szerint a New York-i metró utasainak 63 százaléka állította, hogy zaklatták már a utazás közben, sőt 10 százalékuk kifejezetten bántalmazásként élte meg a vele történteket. Akik csak tanúi voltak ilyen zaklatásnak vagy támadásnak, 93 százalékban arról számoltak be, hogy az áldozat nő volt. Japánban felmérések szerint a húszas-harmincas években járó női utasok kétharmada találkozott már dörgölőzve zaklatókkal. Az utasbiztonság egyik legfontosabb kérdése sokak szerint ma a nőket ért inzultusok visszaszorítása. Japán, Mexikó és India „megoldása” a szegregáció: sokhelyütt egyszerűen külön utaztatják a nőket és a férfiakat.

Számos nagyváros igyekszik kampányok segítségével aktívan elriasztani a zaklatástól az utasokat, azt üzenve, a hasonló viselkedés nem tolerálható. Van, ahol azzal próbálkoztak, hogy az utasok számára egyszerűbbé tegyék a bűncselekmények jelentését. Volt, ahol hirdetésben buzdították az embereket, hogy egy fényképezzék le az elkövető(ke)t mobiltelefonjukkal, és küldjék el a képeket a hatóságoknak. Természetesen már készült erre a célra is mobilalkalmazás, amely azonnal továbbítja a képet és a küldő tartózkodási helyének koordinátáit a hatóságoknak. Bostonban az efféle intézkedések nyomán a panaszok száma közel 74 százalékkal, a letartóztatások száma pedig 85 százalékkal nőtt.

Budapesten a tömegközlekedésen történő zaklatásos esetekről még egyáltalán nincs felmérés. Az Origo korábbi kérdésére, hogy fordultak-e már hozzájuk panasszal dörgölőzés, fogdosás, vagy egyéb szexuális zaklatásos eset miatt, a Budapesti Közlekedési Központ (BKK) azt mondta, hogy ilyen témában panasz, bejelentés nem érkezett a társaság ügyfélszolgálatára.

Pedig története sokaknak van…

A brit Everydaysexism Projectet, többször is megkerestük a kérésünkkel, hogy indítsák el a honlap magyar aloldalát is. Mivel mindeddig nem válaszoltak, úgy döntöttünk, nem várunk tovább: elindítottuk a projekt egy hazai változatát.

A mindennnapiszexizmus oldalon ti is megírhatjátok (névtelenül), milyen kellemetlen élmény, zaklatás vagy erőszak ért benneteket tömegközlekedési járműveken utazva, utcán, munkahelyen, vagy milyen szexista megnyilvánulások szoktak zavarni. Bárhol. Bármikor. A hétköznapokban.

Írjuk ki magunkból!