Most kezdhetnek izgulni a Fidesz háza táján
Hol az eufória? Az elmúlt héten nem nagyon láttuk jelét annak az ünneplésnek, ami rendszerint kísérni szokta a választási győzelmeket. Pedig a hét vége felé még az is kiderült, hogy nemcsak duplázott a Fidesz, hanem a kétharmadot is újra megszerezte. Mégis, bárhova nézünk, nem látjuk a diadalittas nyilatkozatokat, az „ez minket igazol” típusú kijelentések sorát. Sőt, maga a miniszterelnök, a nagy győztes szabadságra ment.
Talán nincs minek örülni? Kizárt dolog. Nem pusztán arról van szó, hogy az előző huszonöt évben egyetlen párt sem tudott kétharmaddal duplázni, hanem arról is, hogy ezzel sokezernyi, ha nem tízezernyi „pártfüggő” alkalmazott kenyéradója aratott „egetrengető győzelmet”. Szóval lenne miért és lenne kinek lelkesedni.
De akkor mi történik? Nyilván nem tudjuk, de két elképzelésünk azért van. Az egyik, hogy sokan azt érzik, hogy a Fidesz túlnyerte magát. Legalábbis abban az értelemben, hogy a szavazatok 44,5 százalékával szerzett kétharmadot.
Nem bölcs dolog ilyenkor a mandátumarányt hangoztatni, mert esetleg gyengíti magának a kétharmadnak a legitimációját.
És túlnyerte magát abban az értelemben is, hogy éppen nagyon sok az olyan problémás ügy, amely nem itthon fog eldőlni, miközben a kétharmad azt sugallja, hogy a kormány mindent kontrollál. Ukrajna, Brüsszel és Berlin az ország szempontjából most fontos események központja, és ezekben a kérdésekben a kétharmad nagyobb felelősséggel, ugyanakkor változatlan mozgástérrel jár. Ebben az értelmezésben tehát azért nincsen felhőtlen örvendezés, mert sokan látják vagy sejtik a közeledő nehézségeket.
A másik elképzelésünk az, hogy a kétharmad igazából csak egy-két embernek volt fontos. A miniszterelnöknek és annak a néhány embernek, akik a NER döntéseit befolyásolják.
És mivel érdemi döntéseket csak ők hoznak, ezért a kétharmad vagy nem-kétharmad kérdése is csak őket érinti.
Míg kevésbé centralizált pártoknál nagyon sok haszonélvezője lehet egy ilyen látványos megerősödésnek, addig ebben a szisztémában ez csak a nagyon szűk, belső kör mozgásterét befolyásolja. A többiek csak végrehajtanak. Nekik többé-kevésbé lényegtelen, hogy az új törvényt, az új szabályt éppen kétharmad hozta-e, vagy sem. Ezért aztán a saját munkájuk és saját jólétük szempontjából teljesen mindegy volt az április 6-i eredmény. Azon túl persze, amit tudni lehetett: hogy a Fidesz nyerni fog.
Ezeknek a politikától függőknek csak most kezdődik az izgalmas időszak. Most derül ki, hogy ki lesz miniszter, ki melyik állami vállalat élére kerül, és kit tesznek parkolópályára.
A közvetlen vagy közvetett főnök személye sokkal fontosabb, mint a Fidesz parlamenti aránya.
Egy ekkora pártban nagyon sokféle ember és nagyon sokféle érdekellentét van. Sokkal többet lehet bukni a nem megfelelő fideszes felettes megjelenésével, mint bármivel, ami április 6-án benne volt a pakliban.
Igazából senki nem tudja, hogy mit tervez Orbán Viktor. A „folytatjukon” kívül nem árult el semmit az elképzeléseiről. A személyi kinevezéseket illetően pedig híresen szereti egymás ellen kijátszani a rivalizáló jelölteket. Azok, akiktől az eufóriát várhatnánk, most igazából izgulnak. Eddig volt a választás, most kezdődik a kiválasztás.
Kommentek
Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.