Pár nappal húsvét előtt újra bejárta a világsajtót annak a vitatott eredetiségű papiruszdarabnak a híre, amelyen Jézus állítólagos feleségéről beszél. Sőt, a papirusz tanulmányozói szerint a szövegtöredék szerint Jézus nemhogy nős volt, de tanítása szerint nők, azaz feleségek és anyák is lehettek a tanítványai. „És Jézus mondá nekik, a feleségem...” – áll az írásban. "A papirusz a 8. vagy a 9. századból ered, tehát semmiképpen sem modern hamisítvány" - állítja a töredéket vizsgáló kutató.

Jézus női tanítványai

Akár igazi, akár csak egy ügyes hamisítvány a papirusz, annyi bizonyos, hogy Jézus tanítványai között voltak nők, és nem is kevesen. Ez azonban a korabeli viszonyok között nemhogy szokatlannak, hanem egyenesen példátlannak számított. Az sem volt megengedett, hogy egy férfi nyilvánosan, társaságban asszonyokhoz szóljon, nemhogy kísérőkként vele utazzanak.

Az evangélistáktól úgy tudjuk, hogy kiemelt tanítványa, Mária Magdolna (vagy Magdalai Mária) mellett más nők (többek között Johanna és Zsuzsanna) is kísérték útjain Jézust, és vagyonukból gondoskodtak róla. Több csodatétele (így a halottak feltámasztása, érintéssel gyógyítások) és több tanítása is a legelesettebbnek számító csoportok egyikeként a nőkhöz kapcsolódik. A korabeli zsidó vallási normák szerint kifejezetten tiltottnak számított, hogy beteg asszonyokat megérintsen, hiszen ezáltal maga is tisztátalanná vált volna, a csodás gyógyulások mégis így történtek meg az evangelisták szerint.

A kereszthalál, majd a feltámadás leírásában is központi helyen szerepelnek a nők. A keresztnél hárman is jelen voltak, és az üres sírhoz is ők értek elsőként, hogy aztán az ott őrködő angyal utasítására elinduljanak a feltámadás hírével Galileába. Feltámadása után az evangéliumok szerint ezeknek a nőknek, az apokrif iratok szerint pedig a Jézus életében legfontosabb szerepet játszó volt bűnös asszonynak, Mária Magdolnának jelent meg először Krisztus.

Nincs tehát annak jele, hogy Jézus – és figyelembe véve a kor kultúráját ez nem kis dolog – hátrányosan megkülönböztette volna a nőket, sőt. Az Újszövetségben a nők a bűn és a kísértés szimbólumai helyett a hit és a tisztaság megtestesítőivé válhattak, Jézus pédabeszédeiben sok esetben a nők védelmében emelt szót, megdöbbentve ezzel hallgatóságát, magukat az apostolokat is.

A korai kereszténység nőmozgalom is volt?

A hagyományos keresztény tanításból a modern kori, az egyenlőségre törekvést megjelenítő pápai és más egyházi tanulmányok ellenére is sokan úgy érzik, a nők másodlagos fontosságúak, alárendelt személyek. Pedig ha csak a Jézusról leírtakat vesszük alapul, nem láthatjuk, hogy a férfiak felsőbbrendűségét tanította volna családi, gyülekezeti vagy a társadalmi szinten. Vannak, akik egyenesen azt állítják, a korai kereszténység egyfajta nőmozgalom is volt, mert Jézus tanításai nemcsak sok tekintetben egyenlőnek tekintette a férfiakat és a nőket, és felszabadította a nőket a bűnösként való megbélyegzés alól, de lehetővé tették számukra, hogy követőiként férfiakéhoz hasonló, szabadabb életet élhessenek. A korai egyházszervezők között is nem kevés nőt találtak a történettudósok, és csak a Pál Apostoltól származó, a korai keresztény gyülekezeteknek írott levelek és az azokból levezetett tanítások „teszik helyre” a nőket.

Bizonyos tanulmányok szerint a korai kereszténységet a nők dominálták. Egy Rómában tavaly novemberben feltárt, Priscilláról elnevezett katakomba freskói például egyes elemzők szerint arra utalnak, a korai kereszténységben bevett szokás volt a nők papi szolgálata, hiszen az egyik nőalak liturgikus öltözéket viselve imádkozik. A freskókon állítólag az első keresztény közösségek nőpapjai láthatók. A Vatikán műemlékvédelmi felügyelője azonban azt állítja, papi szolgálatról szó sincs, a freskók egyszerűen csak imádkozó nőket ábrázolnak.

Kinek a pap, kinek a papnő?

A teológiai tanulmányok folytatása jellemzően a legtöbb keresztény egyházban nyitva áll a nők előtt, ám a lelkészi, papi hivatástól több keresztény egyház is elzárja női híveit azzal az indokkal, hogy Jézus valamennyi apostola férfi volt.

A két nemnek az egyenjogúságát ennek ellenére ma már a keresztény egyházak mindegyike elismeri.

Sok vallás hívei látják úgy, hogy a nőkkel szembeni kettős mérce felszámolásáért még kell és érdemes is küzdeni hitük keretein belül is. A női lelkipásztorság, papság lehetőségéért, vagy a nők egyházi/gyülekezeti elöljárókért való megjelenéséért sok hívő munkálkodik, akik úgy hiszik, az isteni ajándék, vagy elhívás nem válogat a hívek között nemük szerint.

Ki tudja, még az is lehet, hogy ha a korai kereszténység nőszemléletét vitte volna tovább az egyház, és a nők elé Mária mellett más női példaképeket is állít, másként fordult volna a történelem kereke...