Senki nem sértegetett és csajozott úgy, mint Shakespeare
- Nem tudod, hogyan kéne ismerkedned?
- Beszóltak az utcán, és nem tudod, mit kéne visszavágni?
- Ilyenkor mindig fordulj segítségért Shakespeare-hez. Aki éppen 450 éve, 1564. április 23-án született.
Shakespeare persze remek drámaíró volt, de erről úgyis tud mindenki eleget. Jóval izgalmasabb ennél, hogy mennyire mestere volt a korabeli beszélt nyelvnek. Ő aztán nem bújt elefántcsonttoronyba, hogy ott mélázzon a világ esendőségén, és nem volt szüksége gumikesztyűre, ha az Erzsébet-kori genitáliákat kellett szóba hozni. Nem véletlenül ragadt rá már élete során a Swagpeare becenév*.
* Ez amúgy nem igaz, soha nem nevezték így élete során.
Úgyhogy arra gondoltunk, összeszedjük egy-két trükkjét, hogy te is akkora császár lehess az életben, mint William volt.
Fontos még kitérni arra, hogy nyilván sok minden elveszhet Shakespeare menőségéből, ha fordításokon keresztül olvassuk mondatait. Ezért minden idézet alatt szerepel az eredeti angol szöveg is, a cikk végén meg röviden még kitérünk a fordítási nehézségekre.
Sértegetések
Ha mesteri módon akarsz szóban megsemmisíteni valakit, nyúlj bátran Shakespeare műveihez. És csak reménykedj benne, hogy vitapartnered nem jártas az irodalomban, és nem lesz mivel visszavágnia. Szinte az összes színpadi műve tele van egymással csodálatos stílusban perlekedő szereplőkkel.
De hogy mennyire alapvető dramaturgiai elem műveiben a sértegetés, azt jelzi, hogy az interneten angol nyelvű sértésgenerátort is lehet találni.
A legklasszikusabb shakespeare-i taktika a jelzőhalmozás. Alapfokon ez olyasmi, mint amit egy hercegtől hallunk a IV. Henrikben, Vas István fordításában:
Ez a vérmes, gyáva kutya, ez az ágynyomaték, ez a lóháttörő, ez a hatalmas húshegy
(This sanguine coward, this bed-presser, this horseback-breaker, this huge hill of flesh!)
Rögtön erre reagál Falstaff, ráemelve egyet a herceg teljesítményére:
A fene beléd, te éhenkórász, te angolnabőr, te szárított marhanyelv, te ökörcímer, te tőkehal! Ó, csak volna bennem elég szusz, hogy elmondjam, mire hasonlítasz, te szabórőf, te kardhüvely, te nyílvesszőtok, te nyomorult gyíkleső.
(Sblood, you starveling, you elfskin, you dried neat’s tongue, you bull’s pizzle, you stockfish! O, for breath to utter what is like thee! You tailor’s-yard, you sheath, you bowcase, you vile standing tuck.)
A műfajt a csúcsra alighanem Kent viszi a Lear királyban, nálunk Vörösmarty fordításában. Ez már Rabelais szintje:
Gazember, semmirekellő, tányérnyaló, aljas, hetvenkedő, silány, kócipór, háromöltözékű, százfontos, piszkos harisnyájú gaz kölyök; nyúllal béllett, pofperből élődő gaz kölyök; fajtalan, tükörmászó, kotnyeles, felpiperézett bitang; te három szilvafás rabszolga: te, ki hajhász akarnál lenni, hogy másoknak jó szolgálatot tégy, s nem vagy egyéb, mint keverék gaz lator-, koldus-, gyáva- és kerítőből, fia és örököse egy korcs szukának, kit én egész a sivalkodásig döngetlek most mindjárt, ha csak egy betűt is eltagadsz ezen címeidből.
(A knave; a rascal; an eater of broken meats; a base, proud, shallow, beggarly, three-suited, hundred-pound, filthy, worsted-stocking knave; a lily-liver'd, action-taking, whoreson, glass-gazing, superserviceable, finical rogue; one-trunk-inheriting slave; one that wouldst be a bawd in way of good service, and art nothing but the composition of a knave, beggar, coward, pander, and the son and heir of a mongrel bitch)
Viszont az ilyen válaszokhoz lendület kell, és lehetőség, hogy végighadarhassuk őket.
És ez nem mindig adatik meg. Ilyen esetekre jól működnek Shakespeare nagyszerű egysoros mikroalázásai is.
Ezekből csomó nagyszerű példát lehet találni az Athéni Timonban. Itt most a klasszikus, Greguss Ágost-féle fordításban:
Mikor nevezlek, ütnélek; ám befertőzném kezem
(If I name thee, I'll beat thee, but I should infect my hands.)
Vagy például, szintén ugyanonnan:
Neked kívánnám, bár volnál kutya, hogy egy kicsit szeresselek.
(I do wish thou were a dog, that I might love thee something.)
Hasonlóan nagyszerű fenyegetőzések mennek végig a IV. Henrik szövegén is. Például Dollytól, Vas István fordításában:
El veled, te zsebmetsző gazember! Te koszos tolvaj, el veled! Erre a borra esküszöm, a penészes pofádba döföm a késemet, ha velem próbálsz bicskázni. El innen, te sörvedelő gazember! Te katonautánzó kókler!
(Away, you cut-purse rascal! you filthy bung, away! By this wine, I'll thrust my knife in your mouldy chaps, an you play the saucy cuttle with me. Away, you bottle-ale rascal! you basket-hilt stale juggler, you!)
Hatalmas beefek vannak a Troilus és Kressidában is, itt Fejes István fordításában.
lovad elébb megtanulna egy beszédet, mint te egy könyörgést könyv nélkül.
(I think, thy horse will sooner con anoration than thou learn a prayer without book)
Az állatos hasonlatok amúgy is menők. Ez már a Macbeth, Szász Károly fordítása:
Pokolban égj szénné, tejképü rongy! Hol vetted ezt a lúd pofát?
(The devil damn thee black, thou cream-faced loon! Where got'st thou that goose look?)
Csajozás
A másik kommunikációs eszköz, amiből kimeríthetetlen készletek vannak Shakespeare műveiben, a klasszikus leszólítós szöveg. Az alap ismerkedős sablonokat szerencsére ma már nem nagyon veszi senki komolyan, de rögtön más lehet a helyzet, ha olyasfajta úri huncutsággal próbálkozol, mint amiket Shakespeare összerakott.
Ott vannak például a legolcsóbb trükkök. Egy ilyen klasszikus névmegtudós ügyeskedés mennyivel jobban működik úgy, ahogy Ferdinánd veti be a Viharban, Fábri Péter fordításában.
Áruld el hát, kérlek - főleg, hogy imáimba foglalhassam -, mi a neved?
(I do beseech you - chiefly that I may set it in my prayers - what is your name?)
Aztán itt egy óriási indítósor bármelyik buliban. A Téli Regéből, Kosztolányi Dezső fordításában:
ha táncolsz, azt kívánom légy tengeren hullám, hogy ott örökre táncolj-mozogj, mindig izegj-mozogj csak, és mást se művelj
(When you do dance, I wish you were a wave o’ the sea, that you might ever do nothing but that.)
Ha pedig összejön buli közben a csókolózás, érdemes Henrik királytól példát venni. V. Henrik záró része, Németh László fordítása:
Boszorkányság van az ajkadban Kata; egyetlen cukros érintésében több az ékesszólás, mint a francia államtanács nyelveiben; előbb meggyőzi Angliai Henriket, mint valamennyi uralkodó közös keresete.
(You have witchcraft in your lips, Kate. There is more eloquence in a sugar touch of them than in the tongues of the French council, and they should sooner persuade Harry of England than a general petition of monarchs.)
És persze ha csók, nem lehet kihagyni Romeót. Tragédiájukban van, amikor akkorát megy a szédítésben, hogy még Júlia csak álmélkodni tud rajta. Kosztolányi Dezső fordítása:
- ROMEO Állj s a jutalmat én veszem im át. Ajkadtól ajkam így lesz bűntelen.
- Megcsókolja
- JÚLIA De ezzel az én ajkam bűnösebb lesz.
- ROMEO Bűnös? Te unszolsz bűnre szüntelen. Add vissza bűnöm.
- Megint megcsókolja
- JÚLIA Jaj, de értesz ehhez.
(Romeo: Then move not, while my prayer's effect I take. Thus from my lips, by yours, my sin is purged. /// Juliet: Then have my lips the sin that they have took. /// Romeo: Sin from thy lips? O trespass sweetly urged! Give me my sin again. /// Juliet: You kiss by the book)
Okosan elbizonytalanító módszert alkalmaz az egyik legszórakoztatóbb shakespeare-i karakter, Benedetto a Sok hűhó semmiértben. Mészöly Dezső fordítása:
Semmit sem szeretek a világon annyira... mint téged. Nem furcsa?
(I do love nothing in the world so well as you: is not that strange?)
Mindennek, amit Shakespeare művelni tudott a nyelvvel, III. (Gloster) Richárd a mestere. Elképesztő teljesítményéből nem lehet, és nem is érdemes mit kiemelni – amit az apja halálát gyászoló Anna hercegnével művel az első felvonás második színében, ahhoz képest egy PUA-akadémia olyan, mint egy KDNP-s táborozás. Érdemes az egészet elolvasni.
Shakespeare műveit sokan fordították magyarra. Mi pedig persze a közérthetőség kedvéért fordításokból dolgoztunk. Szerencsére sokszor nagyszerű magyar írók és költők nyúltak a feladathoz, akik lehet, hogy nem voltak akkora játékosok, mint Shakespeare, de értették a feladatot és felnőttek hozzá. Viszont a legelterjedtebbek fordítások sokszor meglehetősen archaikusak, ezekben pedig gyakran elvész a lényeg. Mint ahogy Shakespeare perverz utalásaival és félmondataival se nagyon tudtak legtöbbször megbirkózni a régebbi fordítók, de persze ez nem az ő hibájuk. Komoly modern filológiai munka eredménye lett, hogy mára sikerült az Erzsébet-kori szlenget feltérképezni annyira, hogy Shakespeare sok pajzán félmondatának értelme ismert legyen. Ki tudja, mik lehetnek még a sorok között, amiket máig nem értünk.
Vannak amúgy olyan modern magyar fordítások is, melyek sokkal inkább odafigyelnek ezekre az apróságokra, és melyek a mai beszélt magyar nyelvhez is közelebb állnak. Eörsi István, Nádasdy Ádám és Varró Dániel fordításait mindenképp érdemes forgatni, mi most az idő rövidsége miatt a legelterjedtebb, a Magyar Elektronikus Könyvtárban előforduló verziókkal dolgoztunk.
Kommentek
Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.