Bár a tudományos módszerek fejlődésével az elmúlt években több száz halálraítéltről bizonyosodott be, hogy valójában ártatlan, még mindig sokan lehetnek a halálsoron olyanok, akik valójában nem követték el a bűnt, amiért elítélték őket.

Legalábbis a Michigani Jogi Egyetem kutatója, Samuel Gross erre jutott az 1977 óta végrehajtott kivégzések statisztikai analízisével. Tanulmánya az amerikai tudományos akadémia lapjában jelent meg.

1973-2004 között 138 halálraítéltet mentettek fel a kivégzés előtt, mert bebizonyosodott, hogy nem voltak bűnösök - ez az összes halálraítélt 1,6 százaléka.

1977 óta 1320 elítéltet végeztek ki. Gross tanulmánya szerint a statisztikai hibahatárt is figyelembe véve 2,8-5,2 százalékuk valójában ártatlan lehetett.

Államilag szankcionált gyilkosságokról lévén szó, ez azért megengedhetetlenül nagy számnak tűnik. De az amerikai igazságszolgáltatás összességében nem teljesít rosszul a kérdésben. Miközben a halálos ítéletek mindössze az összes kiszabott büntetés 0,1 százalékát teszik ki, a teljes felmentéssel végződő felülvizsgálatoknak már a 12 százalékát.

Tény ugyanakkor, hogy ha egy halálos ítéletet még a fellebbviteli eljárásban életfogytiglani börtönre módosítanak, akkor már jelentősen csökken a felülvizsgálatok aránya - vagyis az igazságszolgáltatás csak a kivégzések esetén ilyen elkötelezett a valóság felderítésében.

Gross statisztikai analízissel jutott erre a következtetésre, ami akár kételyeket is felvethetne, de két független szakértő szerint is megfelelő módszert választott. Gross módszere "ésszerű megközelítésnek tűnik ezeknek az adatoknak a feldolgozására" - mondta Theodore Holford, a Yale biostatisztikai szakértője. A Columbia Egyetem jogi karának professzora, Jeffrey Fagan szerint pedig a tanulmány rigorúzus, három független forrásból meríti az adatait, így reálisak lehetnek a következtetései. Fagan amúgy nemcsak jogász, de hasonló statisztikai módszerekkel kutatja a járványok terjedését a Mailman Közegészségügyi Egyetemen. (AP via Yahoo News)