Múlt héten kezdett sorozatunkban a feminizmus itthon talán kevésbé ismert arcait mutatjuk be. Eljött a ti időtök! Írjátok meg, hogy ti miért és hogyan vagytok feministák, miért van szükség szerintetek a feminizmusra. Mai beszámolónk főszereplője, olvasónk Zsófi húsz éves egyetemista, aki hamarosan anya lesz. Számára az a legfontosabb, hogy egyenlő fél lehet egy párkapcsolatban és a szabadon választott életútjában minden körülmények között önmaga lehet.

Érdekes ezt a kérdést feszegetni a XXI. században, hiszen már mindenki számára evidens, hogy a feminizmus fogalmát nem elégítik ki azok a tények, hogy mi, nők, hordhatunk nadrágot, de akár miniszoknyát is, járhatunk egyetemre, leélhetjük az életünket gyerekek nélkül, sőt, férj nélkül, hiszen teljesen függetlenné váltunk tőlük. De teljesen elfogadottá vált az is, ha férfi nélkül vállal valaki gyereket, akár négyet is, vagy nő létére vezet hatalmas multi céget. A felsorolt helyzetekben kereshetünk párhuzamot, mégis talán az egyetlen közös dolog bennük az a lehetőség, hogy a nő dönthessen szabadon az életéről, anélkül, hogy emiatt bárki elítélje, bármilyen hátrányos megkülönböztetésben legyen része.

Tavaly augusztusban költöztem a páromhoz, most fejezem be az első évemet az egyetemen, novemberre várjuk a kisbabánkat. És novemberben töltöm a húszat is. Most biztos sokaknak elkerekedett a szeme, hiszen manapság egy nő végezze el az egyetemet, dolgozzon valahol minimum két évet, legyen saját egzisztenciája mielőtt gyereket vállal. Ilyen és ehhez hasonló elvárásokba ütközünk, pedig egy teljesen természetes, elfogadott dologról, a gyermekvállalásról beszélünk. De hogy lenne mindez természetes, ha különböző feltételekhez kötjük?

Amikor a párommal összeköltöztünk, elég sok kihívással kellett szembenéznem. Még senkivel nem éltem együtt, senkire nem főztem, senkinek nem szedtem össze a szennyesét a hálószoba padlójáról. Az elején húztam is a számat, de szerencsére elég rövid idő alatt eljutottam odáig, hogy szívesen csinálom, hiszen beláttam, összhangban kell lennünk, szükség van a női- és férfi feladatokra, segítenünk kell egymást, ha együtt akarunk élni. A házimunkát megosztjuk, sütni-főzni már kifejezetten szeretek, nem csak azért, mert hihetetlen boldogságot érzek, amikor egy-egy új étel megkóstolása után látom a mosolyt a párom arcán, de büszke is vagyok. Magamra, magunkra, erre az egészre, amit együtt hozunk létre nap, mint nap. És pont ezek azok, amiért szívesen végzem el azokat a feladatokat is, amikhez az embernek általában semmi kedve, de mégis megéri, mert általuk közelebb kerülünk a saját boldogságunkhoz.

Hiszen szükségünk van egy másik emberre az életben ahhoz, hogy olyan nővé tudjunk válni, amilyet elképzeltünk, akit magunkénak érzünk. És nem szabad, nem kell kifogásokat keresni, ha épp lyukas farmerban, lenőtt hajjal, lekopott körömlakkal megyünk vásárolni. Azzal, hogy vállaljuk a női szerepet, együtt jár az is, hogy heti 168 órában tökéletes a megjelenésünk? Természetesen nem. Én is megnézem az utcán, ha szembejön velem egy csinos nő, gyönyörű cipőben, beszárított frizurával, tökéletes sminkben. De végtére is, a nő is csak ember, mint mi mindannyian. És mindannyiunknak vannak jobb és rosszabb napjai.

Ez az, ami számomra a feminizmust jelenti. Az, hogy egyenlő fél lehetek egy párkapcsolatban, amiben kiegészítjük egymást, és csinálhatom, amitől nőnek érzem magam. Az, hogy lehetek fiatalon anya, hiszen a párom, a környezetem támogat benne, hogy részese legyek ennek a csodálatos dolognak. Az, hogy amíg befejezem az egyetemet, lesznek, akik vigyáznak a gyerekemre anélkül, hogy ítélkezzenek. Az, hogy később akár bölcsibe is járhat, és az, hogy ettől nem leszek rossz anya. Az, hogy elvégezhetem az egyetemet, és az, hogy foglalkozhatok olyan dolgokkal, amiket közel érzek magamhoz, amik érdekelnek. Az, hogy járhatok gyönyörű magas sarkúban, de ha olyan kedvem van, belebújhatok a tornacipőmbe is. Az, hogy ettől nem leszek kevésbé nő. És az, hogy mindezek segítségével önmagam lehetek, valaki, aki azt csinálja, amit szeret, ami boldoggá teszi.

(Ha szeretnétek elmondnani, milyen a TI feminizmusotok, hajrá! küldjétek el nekünk Facebook üzenetben, vagy a feminfoblog@gmail.com-ra.)<

További nőkkel kapcsolatos híreket, érdekességeket találsz a feminfo facebook oldalán. Tetszik?