A normandiai partraszállás egyben meteorológusi bravúr is volt

Június 6-án lesz hetven éve, hogy a szövetséges erők partraszálltak Normandiában. A partraszállás sikere végül a szövetséges hatalmak második világháborús győzelmét jelentette.

Mint azt Erwin Rommel német tábornagy két hónnappal előtte megfogalmazta:

Higgye el, Lang, a partraszállás első huszonnégy órája döntő lesz… Németország sorsa akkor dől el… a szövetségeseknek is, a németeknek is az lesz a leghosszabb nap.

A németek arra számítottak, hogy május végén szállnak partra a szövetségesek, akkor ugyanis kifejezetten nyugodt volt az időjárás, a telihold jó látási viszonyokat teremtett az éjszakai akciókhoz, és magas volt a dagály. A szövetségesek is eredetileg májusban akartak támadni.

A partraszállás egyik helyszíne Colleville-sur-Mer-ben idén májusban (AFP PHOTO/CHARLY TRIBALLEAU)

A szövetségesek mégsem jöttek, sőt végül a legnagyobb viharok közepén, június 6-án indították meg a támadást. Akkor, amikor a német hadvezetés a meteorológusokra hagyatkozva már nem várt komolyabb hadműveletet.

A szövetségesek oldalán sem volt egyetértés a meteorológusok között a D-napot illetően.

Három meteorológuscsapat is dolgozott a szövetségeseknek. Két amerikai az angliai Widewingban, Irving Krick és Ben Holzman két nappal korábban június 5-ét tartotta volna ideálisnak, a britek és a velük dolgozó norvég Sverre Petterssen ugyanakkor nem javallották a partraszállást.

James Stagg, a meteorológusok főnöke végül rá tudta venni  Dwight D. Eisenhower tábornokot, a Szövetséges Erők Főparancsnokát, hogy halassza el a támadást. Amit meg is tett, ezzel valószínűleg az egész akciót megmentve a kudarctól.

A 4-ei és az 5-ei éjszakán tomboló viharok végül igazolták az óvatoskodókat, de továbbra is kérdéses volt, mikor jön el a megfelelő pillanat.

meteorologia

Június 4-én végül megvilágosodott és egyetértésre jutottak az időjósok, az Atlanti-óceán térségében vonuló viharok egy kissé elakadtak. A térképen F-vel jelzett vihar elvonulóban volt, az E-vel jelzett, még érkező vihar viszont megrekedt, így a nap végére a szövetségesek oldalán már egyetértés volt abban, hogy június 6-án, kihasználva a pillanatnyi szünetet meg lehet indulni.

A látási viszonyok jók voltak a légitámogatáshoz, a tenger pedig nem háborgott túlzottan, így június 5-én sötétedéskor bombázásokkal és aknaszedéssel elkezdődött a partrasztállás, mintegy hétezer tengeri járművel támadták meg a francia partokat.

A partraszállás meteorológusairól James R. Felming írt cikket 2004-ben, ezt elevenítette fel a Business Insider az évforduló alkalmából.