A 2014-es választási kampány során a Fidesz demokráciákban ritkán tapasztalható körülmények közt tevékenykedhetett. A vele szemben álló legnagyobb ellenzéki szövetség nem támadta őket, sőt, úgy tűnik, tudatosan védte is a kormánypártot. Szigetvári Viktor minapi interjúja gyakorlatilag azt sugallja, hogy nem csak Molnár Zsolt dolgozott a Fidesznek, hanem az MSZP egész legfelsőbb vezetése is készen állt megkötni az új Bethlen-Peyer paktumot. Magyarul egy olyan egyezményt, amely értelmében az ellenzék lojális marad a fennálló hatalomhoz, cserében viszont élni és megélni hagyják őket.

Mindeközben a tömegmédiumok is egy az egyben beálltak a sorba. A két nagy kereskedelmi tévécsatorna közül a TV2 látványosan a kormány szekerét tolta, míg az RTL egyszerűen apolitikus maradt – kizárva ezzel annak legkisebb esélyét is, hogy valami gikszer csússzon a kampánytervekbe.

Ez azonban nem jelenti azt, hogy a Fidesz elsősorban a fentiek miatt győzött.

A kétharmadhoz persze minden apró segítség kellett, de a kormányon maradáshoz szükség volt az ismételten kiválóan működő narancssárga mozgósító gépezetre és a folyamatosan mozgásban tartott és kellően feltüzelt törzsszavazói bázisra is. A legfontosabb és leggyakrabban elfeledett tényező azonban az, hogy sok embernek valóban javultak a megélhetési lehetőségei a választásokat megelőző egy évben. A rezsicsökkentés, a pedagógus béremelés, a nyugdíjemelések voltak azok a lépések, amelyek megágyaztak a Fidesz sikerének. Ezek nélkül még az egyébként nagyon kedvező körülmények sem biztos, hogy elegendők lettek volna a győzelemhez.

Ha az RTL fenntartja az újonnan megtalált, de normális esetben teljesen természetesnek számító kritikai élét a hatalmon lévőkkel szemben, az még nem jelenti a Fidesz bukását.

Szemben a jobboldal húszéves és a baloldal négyéves fixációjával, a választásokat elsősorban nem a média dönti el. Sokkal inkább az, hogy az átlagos választó mennyire hiszi el, hogy a kormány hatalmon maradása az ő egyéni jólétét segíti elő. Ennek megítélésében pedig rendszerint a választásokat megelőző évek tapasztalataiból indul ki.

Ezért bukott bele Horn Gyula a Bokros-csomagba, 2002-ben Orbán Viktor a visszafogott nyugdíjemelésekbe, és Gyurcsány Ferenc a 13. havi nyugdíj elvételébe. Az első Orbán-kormány bukása annál is megdöbbentőbbnek tűnt, mert ellenfele a még saját pártjában is inkompetensnek gondolt és katasztrofálisan kampányoló Medgyessy Péter volt.

Négy év múlva is az fog számítani, hogy a választók többsége hogyan ítéli meg anyagi helyzetének alakulását. Ennek ellenére a médiának, azon belül az RTL-nek igenis van jelentősége. A választói érzések, érzelmek ugyanis mindig konkrét ügyek kapcsán manifesztálódnak. Ilyen ügy volt Hornnak a Tocsik-botrány, Orbánnak az Ezüsthajós kavarások és Gyurcsánynak Őszöd. Ezek voltak azok a sztorik, amelyek megjelenítették, formát adtak az akkor uralkodó választói attitűdöknek. Ha nincs ilyen, akkor sok különböző benyomás nem áll egykönnyen össze egyetlen választói akarattá.

Nem kockáztatunk sokat azzal, ha kijelentjük, 2014 elején a magyar választók döntő többsége nem akart kétharmadot. Ugyanakkor megfelelő ellenzék és a kormánnyal kritikus üzenetekre nyitott médiumok elegendő súlya híján mindez nem állhatott össze “kerüljük el a kétharmadot” érzéssé. Pedig rengeteg súlyosabbnál súlyosabb ügy nyújtott volna erre lehetőséget, csak éppen nem volt senki, aki mindebből egy történetet alkotott volna.

Az RTL Klub csatlakozása a magukat komolyan vevő médiumok közé azzal kecsegtet, hogy legközelebb ilyesmi nem fordul elő.

Hogy a legnagyobb disznóságokból igenis skandallum lesz.

Ez pedig teljesen más belpolitikai színteret jelenthet, mint ami az elmúlt négy évet jellemezte.