Gyermekek, fiúk, férfiak, elsőszülöttek, bennszülöttek!

A társadalom kegyetlen.

Különösen kegyetlen azokkal, akik kisebbségben vannak, másképp gondolkodnak, másképp éreznek, másnak születtek. Több ezer (ha nem több tízezer) magyar férfi él és lélegzik most Magyarországon, aki kénytelen titkok és hazugságok hálójába gabalyodva szenvedni, csak hogy elkerülje a többség megbélyegző, kegyetlen ítéletét. Nem merjük - és itt már remegő kézzel átváltok egyes szám első személybe - bevallani ismerőseinknek, titkoljuk munkahelyünkön a kollégák előtt, és legfeljebb a családunk tud róla: egyáltalán nem érdekel minket a futball.

Sorstársaim, bátor kiállásommal arra buzdítalak titeket, hogy legyetek erősek, büszkék és bátrak, még akkor is ha ezekben a hetekben ez különösen nehéz. Különösen nehéz, mert olyan érzés, mint egy buli közepén állni, szótlanul, miközben mindenki jól érzi magát. Különösen nehéz, mert olyan jó lenne részese lenni ennek az örömteli izgalomnak, amit ez a sportesemény, amit ez a sport magában hordoz. De kár lenne tettetni a tettethetetlent, sokkal egyszerűbb megbékélni a helyzettel. Hiszen így születtünk.

Betegség vagy genetika?

Heves viták övezik a foci iránt érdektelen emberi természet eredetét. Van, aki szerint foci iránt érdektelennek születik az ember, és van aki szerint ez az "aberráció" különböző szociális behatások eredménye és egy megfordítható, gyógyítható pszichés állapot. A fontos tudományos kérdésre még nem született kielégítő válasz, és a viták sem lettek kevésbé hevesek a téma körül.

Merész kijelentés, de kijelentem:

Én vagyok a futball Elton Johnja.

Legelső és legerősebb emlékem abból az időből, amikor még érdekelt a labdarúgás, nagyjából a 98-as vébé idejére tehető. Ezután évekig foglalkoztatott a sport. Előfizetője voltam a Foci Világ és a Sztársport magazinoknak, figyelemmel követtem a fontosabb európai ligák mérkőzéseit (talán még a belgát is!), élvezettel játszottam a FIFA 2001 és FIFA 2002 számítógépes játékszoftverekkel, sírtam, amikor Szenegál kikapott Törökországtól a 2002-es VB-n, és ami talán a legmegdöbbentőbb: 1 hónapig igazolt játékosa voltam egy futballklubnak (MLTC). Aztán szépen fokozatosan megszűnt létezni valami...

Ja és, hogy hogy jön ide Elton John?

Elton Johnnak egyszer régen még volt felesége.

Igen egy feleség-felesége. Klasszikus, nő formátumú felesége. Azóta pedig - köztudottan - gyökeresen más irányt vett az élete.

Nem zavar, amíg a négy fal között

Embertársaim, testvéreim! Nyugodtan mondjátok ki, ha úgy hozza a sors. Egyszerűen nem érdekel titeket a futball, és nincs ebben semmi szégyellnivaló. Lehet, hogy valaki egyszer konkrétan rákérdez, de lehet hogy csak egy baráti társaságon belüli beszélgetés témája terelődik rá a focira. Nem kell kínosan éreznetek magatokat vagy csendben meghunyászkodnotok! Nyugodtan kimondhatjátok, hogy nem követitek figyelemmel ezt a sportot.

Nem kell beleüvölteni az éjszakába, hogy "UTÁLOM A KIBASZOTT FOCIIIIT!!!", sőt egyáltalán nem kell üvöltözni. Csak megbékélni önmagatokkal.

Egyúttal azonban tekintettel kell lennünk azokra is, akik szeretik a labdarúgást. Felteszem, egy heteroszexuális, vallásos férfi nem nézi jó szemmel, ha egy homoszexuális férfi lenge öltözetben gúnyolódik vallása Szentírásával. Semmi szükség provokációra. Így nekünk sem szabad a fociért rajongó többséget provokálnunk (például) azzal, hogy miközben meccset néznek, mi elkezdünk viccelődni, jópofáskodni (lásd: 11. pont), kérdéseket feltenni a lesszabályról, meg úgy általában kérdéseket feltenni.

Vannak férfiak, akik szeretik a focit és vannak férfiak, akiket valamiért ez az egész hidegen hagy. Ilyen az élet, ilyen a világ. Tudnunk kell benne békésen élni, és egyben társadalmi kötelességünk is.