„Ez a bohóctréfa már eléggé lefutott.”
(Rajnai László, az I. Magyar Bohóc Egyesület elnökhelyettese)

• Nekem is vannak bohóc származású barátaim.
• Mégsem mehetek el amellett, hogy a bohócok egy jelentős része képtelen az együttélésre.
• Zéró toleranciát a bohócbűnözés ellen!

Így néz ki egy átlagos bohóc azok szerint, akik azt akarják beadni, hogy a bohócok a gyerekek nagy kedvencei:

Ez a világ kamuja!

A higgadt, művelt, kulturált többség inkább ilyennek látja a bohócokat:

Hogy jutottunk ide?

„A bohócjellem összetevőinek nyomait elég nehéz megtalálni az időben”

– írja a Wikipedia az alapos bohóccikkében. Nagyjából arról van szó, hogy a nevetés alapvető emberi dolog, úgyhogy ez lehet a legősibb mesterség. I. e. 2500-ban például törpe bohócok szórakoztatták az egyiptomi fáraókat. Abban a korban törtek előre az udvari bolondok és a trágár vásári tréfacsinálók, amikor még papíron a király és a pap sem mondhatott ki mindent.

Aztán a görögökkel bejött a mélyebb jelentés, az önreflexió, a dráma a nevetés mögött, a tragédia a komikumban. A középkorban viszont a színpadról fokozatosan átkerültek a cirkuszba. A cirkuszi bohóc Angliában a lovas derbiken született, a szünetekben szórakoztatta a közönséget. A bohócok egyre színesebbre festették magukat, míg végül elnyerték a ma ismert idegbeteg külsőt.

Jean-Antoine Watteau: Olasz komédiások (a festmény 1720 körüli)

Nagyjából ezt tartja a bohócdogma. Ellentmondásos viszont a hangsúlyozott nagy művészi mélység, amit a bohócok mögé képzelnek egyébként híres művészek is. Nehéz elhinni, hogy tényleg olyan makulátlan bohócfilozófia áll a Fehér bohóctól Pierrot-n át, Joseph Grimaldin keresztül Ronald McDonaldig mindenki mögött, amikor a bohóclét „nem igényelt műveltséget, írástudást, csak annyi világismeretet, amivel a legegyszerűbb ember is rendelkezett”.

Akármi is az igazság, még ha el is vetjük az apokrif bohóciratokat, akkor is leszögezhetünk egyvalamit: mára a bohócok – részben a tömegkommunikációnak hála – többnyire kontextus nélküli, zavarodott identitású, félelmet keltő pszeudoművészek. Ahogy azt Galla Miklós is jól érzékeltette:

link Forrás

Intézményesített kuloulrofília

Ellentétben Gálvölgyi Jánossal, aki egy időben bohóc akart lenni, és azt szerette volna, ha a lánya is az lesz, normális ember nem mondana olyat, mint ő Rátonyi Róbertnek az 1989-es A Gálvölgyi című könyvben: „Nem bánnám, ha a lakásomba toppanna egy nagyszerű bohóc...”

Vannak viszont, akik ennél el se tudnának képzelni félelmetesebbet. Sokan szenvednek a kuloulrofóbiától, azaz a bohóciszonytól, amit ugyan a pszichiáterek nem tekintenek önálló kórképnek, mégis létezik, minden ötvenedik ember életét megkeseríti, és rendszerint gyerekkorban alakul ki. Egy gyerekpszichiáter a BBC-nek egyenesen azt mondta: nagyon kevés gyerek szereti valójában a bohócokat.

„Szokatlanok, és egy másik korból jönnek. Nem néznek ki viccesnek, csak furának.”

Társadalomkutatók arra jutottak, hogy a bohóchumor forrása általában az étel, az ital meg a szex iránti hatalmas étvágyukból és a mániás viselkedésükből ered. Ez azért is van, mert régen a bohócok a felnőtteket szórakoztatták. Ma viszont már csak a kellő ismeretekkel nem rendelkező, védtelen, befolyásolható gyerekek alkotják a célközönséget: kb. ugyanakkor látnak rajzolt vagy lufibohócot, mint kutyát vagy cicát, és farsangra a gyerekkel bohócokat rajzoltatnak.

Azaz az állam beleneveli a gyerekekbe a bohócok szeretetét.

Ezzel párhuzamosan viszont a bohóc a rajzfilmekben (Garfield, Simpson család) és a filmekben (Stephen King: Az, A sötét lovag, Gyilkos bohócok az űrből) is minimum depressziós alkoholista, sokszor pedig egyenesen elmeháborodott sorozatgyilkos. Közben a cirkuszba sem lehet úgy elmenni állatidomárokat vagy artistákat nézni, hogy néha ki ne jönne egy-két bohóc egymást gyepálni, és a közönséget hosszasan fenyegetve ki ne pécézzen egy-egy hullasápadt, rettegő szülőt, akit aztán nyilvánosan megalázhat.

Az eredmény:

• Az I Love Clowns Facebook-oldalnak 980 lájkolója van.
• Az I Hate Clowns Facebook-oldalnak 480 000 lájkja van.

A bohóciszonyathoz mára az is hozzátartozik, hogy a humor, amit képviselnek, rég nem vicces. (Az Idegbohóc együttes meg aztán teljesen érthetetlen.) A tízezredik hasra esés és arcba vágott torta után egy bohóc már nem örömforrás, hanem pontosan az, aminek látszik: egy szánalmas bohóc.

Ami jó bennük, az sem az övék

Természetesen nem csak ármányt és szenvedést hozhatnak a bohócok. Ott vannak például a bohócdoktorok, akik segítik a beteg gyerekek gyógyulását, és vigaszt nyújtanak a haldokló gyerekeknek. Erre azt is lehetne mondani, hogy minden rendszernek van jó oldala – még az észak-koreai diktátor, Kim Dzsongun is rengeteg mézet adományozott egy phenjani szülészotthonnak, és helikopterekkel vitetett ajándékokat a Sárga-tenger kilenc legtávolabbi szigetén lakó gyerekeknek.

Valójában viszont arról van szó, hogy a bohócdoktorok egyáltalán nem olyanok, mint a többi bohóc. Kedves, nagyszerű emberek, akik ajándékokat és egy kis vidámságot csempésznek a félelmetes kórtermek magányos lakóinak nehéz életébe. (Érdekesség: Zoli bohóc, a törpe artista is azt tartotta legnagyobb sikerének, amikor egy munkáslakásban haldokló kisgyereknek egy egész éjszaka komédiázott.) A gyakran önzetlenül segítő bohócdoktoroknak tehát semmi közük a fizető vendégeket tortadobálással fenyegető, pezsgővel spriccelő, rugdosódó félőrültekhez.

Extreme Terror

Régebben is gyakran összekötöttek minősített bűncselekményeket egyes bohócokkal. Mussoliniről, Hitlerről, Sztálinról és Hugo Chávezről is sokan állították, hogy bohócok. A XX. század talán leggonoszabb bohóca John Wayne Gacy sorozatgyilkos és nemi erőszakoló volt. De a fentiekhez hasonló súlyos esetek az elmúlt néhány évtizedben már alig akadtak.

Pár éve viszont valami megváltozott, a status quót – azaz azt, hogy a bohócok bohóckodhatnak a porondon – felrúgták.

A bohócok kiszabadultak az utcára.

Egyesek most már nem is próbálják meg a szadista hajlamaikat poénokkal leplezni.

• Tavaly Angliában péntek 13-án egy horrorbohóc kísértett az utcán.
• Budapesten 2011-ben baloldali erők kirobbantották a bohócforradalmat.
• Bérgyilkos bohóc lőtt agyon egy mexikói kartellvezért.
• Nevadában egy régi temető mellett van egy félelmetes bohócszálló.
• Februárban agresszív bohóc támadt Bajnai Gordonra.
• A kampány alatt köztereken Gyurcsány, Mesterházy és Bajnai mellett egy bűnöző bohóc nézett le óriásplakátokról a gyanútlan polgárokra. (A bohóccal szemben nyert Mesterházy)
• Olaszországban „viccből” egy gyilkos bohóc ijesztegette az embereket.
• És akkor még ott van a Halloween, ami kihozza a bohócot a bűnözőkből.

Nem állítom, hogy bohóc-hatalomátvétel készülődik. Az már megvolt. De azért tartsuk nyitva a szemünket, vigyázzunk egymásra, és:

Ne csináljunk már Krisztusból bohócot!

Források: Origo, Wikipedia, Rátonyi Róbert: A Gálvölgyi, Offline, rossz emlékek, legendák.