• Messi és Messi
• Felesleges Ázsia
• Örvendetes Afrika
• Jó vesztesek
• Svájc

1. Lionel Messi

Messi pontosan tudja, mire van szükség ahhoz, hogy tényleg soha többé ne kérdőjelezze meg senki, hogy ott a helye Pelé és Maradona között. Még Argentínában sem. 27 évesen meg kell nyernie ezt a világbajnokságot, és főszerepet kell vállalnia csapata győzelmében. Játékostársai ebben eddig előzékenyen segítettek neki, főleg ami a csatárokat illeti: Di María még úgy ahogy szaladgál és lövöldöz lelkesen, ám ész nélkül, de Agüero és Higuaín eddigi teljesítménye tragikus. Így akkor is Messié lenne a főszerep, ha nem nagyon vágyna rá.

A Nigéria elleni két gólja után kétség nem fér ahhoz, hogy Argentína Messi nélkül már a csoportkör túléléséért is vért izzadt volna. Pedig - és ez itt a lényeg -

Messi egyáltalán nincs nagy formában.

Amióta 2013 tavaszán lesérült, megközelíteni sem tudta azt a szintet, amit az előző négy szezonban hozott, és amiért sokan a világ valaha volt legnagyobb focistájának tartják. Csak hát az a helyzet, hogy egy fél Messi még mindig jobb, mint a világ egésze: a 2013/14-es szezonban eddig 46 meccsen lépett pályára és 41 gólt szerzett.

De lehet, hogy még ez a fél Messi is túlzás. Egy focista teljesítményét lehetetlen teljesen izolálni a csapatáétól, így csak annyi biztos, hogy ez a Messi nagyjából harmadát teljesíti annak, amit Guardiola Barcelonájában teljesített. Az eddigi három meccsen egyetlen megállíthatatlan megindulása sem volt, kevés cselt hajtott végre sikeresen, passzai sokszor pontatlanok. Hogy ez azért van, mert ő nincs szellemileg-fizikailag a csúcson, vagy mert

Gago nem Xavi, Sabella pedig nem Guardiola,

azt nehéz pontosan megmondani. Nyilván mindenből egy kicsi.

Még nagyon sok van hátra egy esetleges vébégyőzelemig, és hiába Messi góljai, Argentína eddig egyetlen meccset sem volt képes magabiztosan megnyerni. Ha tényleg világbajnokok akarnak lenni, a csapatnak és legnagyobb sztárjának is többet kell nyújtania mostantól. Az mindenesetre jó hír, hogy Agüero valószínűleg lesérült, és a sokkal jobb formában lévő Lavezzi kezdhet Svájc ellen.

2. Sok ez a 32 csapat

Amióta 1998-ban 24-ről 32-re emelték a vébérésztvevők számát, mindig volt két-három csapat, ami egyszerűen kilógott a mezőnyből. Persze voltak korábban is ilyen esetek az 1954-es Dél-Koreától az 1974-es Zairéig, de akkor a foci még nem volt az a globális szórakoztatógépezet, amivé mára lett. Amikor már tudjuk, hogy

Iránnál nem 32, de 42 jobb csapat is van a világon.

Zlatan Ibrahimovic, a világ egyik legjobb és legszórakoztatóbb játékosa azért nincs kint a vébén, mert Svédországnak pótselejtezőt kellett játszania azzal a portugál válogatottal, amelyben egy még nála is nagyobb focista játszik. Ugyanolyan pótselejtezőt, mint Jordánia és Új-Zéland válogatottja (szerencsére legalább nem egymással). Ha egy világbajnokságra a világ legjobb csapatainak bajnokságaként tekintünk, ez nyilván nincs jól. Ideális megoldás nincs, és nem is itt fogjuk kitalálni, de annak nincs sok értelme, hogy négy ázsiai csapatnak is bérelt helye legyen, hogy aztán egyik se élje túl a csoportkört.

3. Afrika igenis kell

Hiába az európai és a latin-amerikai csapatok túlsúlya, igenis van egy kontinens, amely rendre fel tudja venni a versenyt a legnagyobbakkal - és nem Dél-Korea 2002-es elődöntőjére gondolok. 2014-ben az afrikai csapatok közül csak Kamerun csinált magából hülyét, a másik négy együttes minimum izgalmas színfolt volt, még akkor is, ha végül csak Nigéria éli túl a csoportkört, amire egyébként minden esély megvan.

Elefántcsontpart jól játszott, Ghána még jobban, és még az az algériai válogatott is összekapta magát, amelytől tényleg senki semmi jót nem várt. A tegnapi nap azonban Nigériájé volt, a csapaté, amelynek

először sikerült afrikai szövetségi kapitánnyal bejutnia a világ 16 legjobbja közé.

Nincsenek akkor sztárjaik, mint a kontinens másik négy csapatának, de talán éppen ez az egység segítette őket a sikerhez. Irán ellen szörnyen unalmas meccset játszottak, azóta viszont összeszedték magukat, és Argentínának is sok gondot okoztak. Nem fogadnánk rájuk Franciaország ellen, de hogy ilyen csapatoknak helyük van a vébén, azon 2014-ben már nem kell vitatkozni.

4. Még a kiesők is jók

A 2014-es évtizedek óta a legjobb vébé, aminek hozadékaként még a csoportkörben elvérző csapatok között is találunk nagyon jókat. Például azt az Ecuadort, amely ha az első fordulóban a hosszabbításban nem kap gólt Svájctól, most Argentína ellen készülhetne. Náluk játszott a vébé egyik kellemes meglepetése - Enner Valencia - és csak egy kis szerencsére lett volna szükségük, hogy legyőzzék a most már a nagy esélyesek között emlegetett franciákat. Vagy hogy a másik Valencia ne legyen tiszta hülye. Tíz emberrel is elkeseredetten rohamoztak egy jóval erősebb csapat ellen, és kapott gól nélkül megúsztak egy meccset egy olyan csapat ellen, amely előtte két meccsen nyolcat vágott.

És emlékezzünk meg Bosznia-Hercegovina válogatottjáról is.

Nyilván nem így képzelték el a bemutatkozást első világbajnokságukon, de egyáltalán nem vallottak szégyent. Argentína életét pokollá tették, Nigéria ellen nem adtak meg nekik egy szabályos gólt, amivel az a meccs máshogy alakulhatott volna, aztán Irán ellen megtették, amit megkövetelt a szétszabdalt haza. Meglepő lenne, ha nem lennének ott a 24 csapatos 2016-os EB-n, és ott már biztos nem zavarodnak meg a rivaldafényben.

5. Svájcot ne írjuk le

A franciák elleni csúnya zakó után nehéz volt komoly csapatként tekinteni a svájci válogatottra, de a nevetgélők két dolgot elfelejtettek. Egyrészt hogy Ottmar Hitzfeld nem az az edző, akinek egy vereség után minden terve dugába dől. 30 éve ül kispadokon, mindent tud erről a szakmáról. Másrészt pedig nemcsak ő tud megszervezni egy csapatot, hanem erős játékoskerete is van. Ez a svájci válogatott nem véletlenül jutott ki simán a vébére, és elég az argentin sportlapokra rápillantani, hogy világos legyen, a Honduras elleni teljesítményük bőven elég Sabella csapatának nyugtalanítására.

Honduras persze alig erősebb, mint Irán, de Shaqiri mesterhármasa és az egész csapat hozzáállása nagyon szép volt. Franciaország ellen talán éppen a lelkesedés lett a vesztük, Ecuador ellen viszont pont hogy jól jött a harcos hozzáállás az utolsó pillanatig. Fiatal, lelkes csapat, amelynek nincs mit veszítenie, a kispadon pedig egy ravasz róka ül - nem ők az esélyesek Argentína ellen, de hogy nem lesz ellenük könnyű dolga Messiéknek, az egészen biztos.

6. Ez a srác

Argentína - Nigéria 3:2
Bosznia-Hercegovina - Irán 3:1
Svájc - Honduras 3:0
Ecuador - Franciaország 0:0