Itt a nyár, dagad a dinnye, büdösül az ember. Ideje parfümöt használni!

A parfümvásárlással az a kisebbik baj, hogy a nagy nevű parfümgyárak nagy nevű parfümjei elképesztően drágák: 10-20-30 ezer forint fél deci szagért akkor is soknak tűnik, ha az van ráírva az üvegre, hogy Armani, Boss vagy Gucci, és ezek még csak nem is feltétlenül a csúcsparfümök, csak a kommersz csúcsai. Még nagyobb baj, hogy ami az üvegre van írva, még mindig nem garancia arra, hogy bejön az embernek a szag, amiért kifizetett egyheti minimálbért. Folyton a drogériában tesztereket fújkálni kifejezetten kínos, de én kitaláltam a megoldást: Patrick Süskind ötlete nyomán elkészítem a tökéletes parfümöt, ami mindenkit elcsábít és rabul ejt, aki megszagolja. Azt meg főleg, aki maga is kipróbálja. Mi a legjobb, ami történhet? Híres leszek. Mi a legrosszabb, ami történhet? Büdös leszek.
Tartsanak velem a parfümkészítés csodálatos világába!

1. fejezet: A parfümkészítés egyszeregye és 101-ja, Zwei in Einem

A parfümkészítés azzal kezdődik, hogy az ember tudatosítja magában, hogy léteznek szagok. A parfümök készítéséhez használt szagokat egy keréken szokás ábrázolni: az alapfelosztás szerint például vannak keleti, friss, fás és virágos szagok, mint ezen az egyszerű ábrán látható:

Ahogy azonban az ember alaposabban beleássa magát a témába, megdöbbenve tapasztalja, hogy ennél sokkal több fajta szag létezik: vannak füves, zöldes, citrusos, dohányos, sőt bőrös szagok, amelyeket mind-mind felhasználnak a parfümkészítésben. Itt egy jóval részletesebb szagkerék (hasonlók amúgy léteznek bármire, aminek szaga és íze van, a bortól a tequilán át a marihuánáig):

De hogyan lesz ebből a sok szagból parfüm?

Úgy, hogy fogja magát az ember, és összekeveri őket.

Jó, ennél egy picit bonyolultabb. Egy parfüm három alapvető összetevőből áll össze, és ennek érzékeltetésére kétfajta analógiát szokás használni, az egyik az emberi testet veszi alapul, a másik a zenét.

Az első szerint egy szagnak van alapja (mondjuk úgy, talpa), szíve és feje (franciául notes de fond, notes de cœur és notes de tête) – magyarul ezeket alapillatnak, szívillatnak és fejillatnak szokás nevezni. Nekem viszont sokkal jobban tetszik a zenei analógia, mert jobban átadja a lényeget: egy illat megkomponálása ahhoz hasonlít, ahogy egy akkord felépül. Vannak mély vagy alaphangok, közepek és magasak (angolul base notes, middle notes és top notes), és ezekből áll össze a végső hangzás. A szerzőtől függ, hogy a végeredmény fülsiketítő macskazene lesz, vagy a világ legharmonikusabb akkordja, amitől táncra perdül az erdő népe. Én természetesen az utóbbira törekszem.

Alapillatnak általában a fás, dohányos, bőrös és pézsmás (mósusz) illatokat szokás tekinteni; nagyjából középen helyezkednek el a virágok, mint a jázmin és a rózsa, felül a citrusok, például a citrom, a narancs, a mandarin vagy a bergamot. Bár ez sem kőbe vésett szabály, egy jó illat alapvetően úgy épül fel, mint egy piramis: megalapozzuk a basszussal, erre épülnek a közepek, és felül csillognak a magasak.

Mutatom, itt a laikus piramis:

És itt egy tudományos:

Mindennek kémiai alapjai is vannak, az alaptónusnak számító illatok molekulái ugyanis nagyobbak, nehezebbek, mint például a citrusokéi. Amikor egy parfümöt megszagol az ember, a magasak ütnek először, de azok is illannak el a leghamarabb, és a mélyek maradnak meg a legtovább, akár hosszú órákon keresztül. (Ezért hülyeség, hogy a jó parfüm azért drága, mert hosszú ideig megmarad a szaga: a nyírfakéregből készült kátrányolaj, ami például a bőr illatát kölcsönzi egy csomó parfümnek, nem drágább, mint a rózsaesszencia, de egy hónapig is érezni, ha odacsöppen valahova).

Egy jó parfüm ügyesen elegyíti a három tónust, sőt úgynevezett áthidaló meg rögzítő illatokat is használ, sokszor elképesztő mennyiségben, bár a receptek természetesen titkosak. Azt biztos nem gondolták volna, hogy még egy nyomorult fenyőillatú mosószerben is több tucat szagkomponenst elegyítenek, csak hogy a végén azt mondhassa az ember: “ez bizony fenyőillat”. Nem tűnik egyszerűnek. De meggyőződésem, hogy kitartással, szorgalommal, odafigyeléssel létrehozhatom a parfümöt, aminek minden egyes grammja ötször drágább, mint az arany. Serge Lutens, je viens tout de suite!

2. fejezet: Mi jogosít fel engem arra, hogy mindenféle formális képzés és szagdiploma hiányában parfümöt készítsek?

Miért, a kis Jimi Hendrixet mi jogosította fel arra, hogy apja engedélye nélkül egy szemétből kitúrt egyhúros ukulelén gyakorolni kezdjen? Semmi.

3. A tökéletes illat nyomában ("À la recherche")

Miből készül a parfüm? Természetes vagy szintetikus illat-alapanyagokból. A természetes alapanyagokat magyarul illóolajoknak hívják, de ennél sokkal kifejezőbb a francia huiles essentielles vagy az angol essential oils: az alapanyagok lényegét, esszenciáját adják át szag formájában. Nevezzük őket lényegolajoknak. A lényegolajok készülhetnek desztillálással, mint a pálinka, sajtolással, mint az olívaolaj, vagy extrakcióval, amikor vegyszerekkel vonják ki az illatot az alapanyagból, mert másként nehéz lenne, vagy egyáltalán nem menne. A nagy parfümériák egyre inkább szintetikus anyagokat használnak a parfümjeikhez, mert így olcsóbb, jobban kontrollálható a folyamat és hosszú távon is fenntartható ugyanaz az illat még akkor is, ha Grasse-ban, a világ illatfővárosában megbuggyan a jázmin.

Laboreszközök és extraktáló berendezések híján én az évszázadok óta bevált, és manapság egyre divatosabb módszert alkalmazom: beszerzek egy csomó esszenciális olajat, és létrehozom a tökéletes illatot. Na de miből?

A rózsát, a jázmint, az orgonát és a szegfűt mindenki ismeri, de a parfümkészítésben ennél sokkal menőbb és titokzatosabb alapanyagokat is használnak. És a legtöbbnek érdekes módon köze van az állatias, megalkuvást nem ismerő szaporodási tevékenységhez. Ott van például a kamaszlányok kedvence, a pézsma, más néven mósusz, ami egészen konkrétan a pézsmaszarvas prosztatájában termelődő anyag, amivel a szarvas a párját hívogatja, ha sokasodni támad kedve. Vagy az ámbra, ami nem más, mint az ámbráscet (angolul spermabálna) hányadéka; vagy a szintén hangzatos castoreum, amit a a hód egy az altestében található zacskóban termel, hogy azzal jelölje meg a területét; vagy a civet, ami a cibetmacska végbélmirigyének váladéka.

Undorító, mi? Most kapaszkodjanak meg: ezeket az állati ürülékeket a világ legelegánsabb és leghíresebb parfümkészítői használják legelegánsabb és leghíresebb parfümjeikben: A világ egyik legismertebb parfümje, a vadító, az agyat megkerülve kapásból a gerincvelőt támadó Serge Lutens 1981-es Nombre Noirja amit a japán Shiseidónak készített, az alapillatok között ámbrát és mósuszt is tartalmaz - sajnos már nem gyártják, de a maradék készletekből lehet rendelni egy szaglásnyit: 1 milliliter Nombre Noir 150 dollárba kerül.

Akinek még több pénze van, elmehet a versailles-i szagkönyvtárba, az Osmothèqe-be, és szippanthat belőle egyet (90 perces szeánsz egy szagszakértővel: 150 euró).

Lutens, személyes példaképem másik felülmúlhatatlan alkotása, a Dzsingisz kán unokájáról elnevezett Musc Kublai Khan civetet, castroneumot és ámbrát is tartalmaz: azok, akik szagolták, mind egyetértenek abban, hogy egyszerre zseniális és felháborító, abban viszont nem értenek egyet, hogy a csodálatos parfümnek szarszaga vagy simán csak seggszaga van-e, és hogy a tevehajcsár heréjének izzadságára hasonlít inkább az illata, vagy a tevehajcsár tevéjének heréjéről lecsöpögő izzadság szagára. Az általános konszenzus a segglyukszag körül látszik kialakulni.

Ha egy évem lenne rá sem tudnám felsorolni az összes brutális, megbotránkoztató és egyben zseniális parfümöt Jean Paul Gaultier melegek által felkapott 1995-ös Le Mâle-jától a Lanvin 1927-es Arpège-én át az olyan modern elhajlásokig, mint a direkt vér- és spermaszagú Secretions Magnifiques; annyit mindenképpen érdemes megjegyezni, hogy Jean Desprez 1962-es Bal à Versailles-a egyesek szerint direkt azért vizeletszagú, mert XIV. Lajos udvartartásának azt a szokását igyekszik felidézni, miszerint a nemesek bálozás közben a terem sarkába végezték a dolgukat. Ilyen volt egy versailles-i bál szaga, tessék vele kibékülni.

És ha azt hiszik, hogy ezek ilyen romlott életű alakoknak szánt niche-parfümök, akkor kapaszkodjanak meg: a Chanel klasszikus, 1921-ben bemutatott N. 5-ja, az érett, felelősségteljes, sofőrös limuzinnal operába járó bécsi dámák illata például egy az egyben a civetre épül, bár a cég azt állítja, hogy 1998 óta szintetikus szaggal váltja ki az addig használt természetes végbélmirigy-ürüléket.

4. Koncepcióm: a Férfi

Minden parfümőr tudja, hogy a parfüm készítésekor a legfontosabb, hogy fejben meglegyen a koncepció: ki a célcsoport, kit akarunk megszólítani, mit akarunk elérni, és ezt milyen eszközzel tesszük. Nos, az én koncepcióm a lehető legegyszerűbb: a tökéletes férfiillatot akarom megalkotni, amit nagyjából úgy tudnék meghatározni, hogy három alapvető komponensből épül fel: Bruce Springsteen farmernadrágjának illata, Marlon Brando Schott Perfecto bőrdzsekijének illata és Tom Waits kalapjának illata. Ha ez megvan, hátradőlhetek. De addig még rengeteget kell pepecselnem.

A koncepcióhoz elengedhetetlen a név. Ha végignézik az elmúlt évszázad leghíresebb parfümjeinek listáját, jól látszik, hogy a parfümnévadásban vannak ugyan divatok, de alapjában véve ugyanarra a kaptafára készül mindegyik név: rövid, egyszerű, direkt, és lehetőleg francia.

A következő álltam elő nevekkel álltam elő:

• Ma Rêve (álmom)
• Tes Rêves (a te álmaid)
• La Rêve (az álom)
• Ses Rêves (az ő álmai)
• Rêves de Nuit (éjszakai álmok)
• Rêves (simán csak álmok)
• anarki

Igen, azt hiszem, megvan, ez lesz az: anarki. A L’anarki már tényleg túlzás lenne.

A következő a dizájn, ezzel hamar megvoltam, egy fekete, titokzatos doboz, és a nagyon egyszerű, mégis ütős felirat: anarki. Illetve hogy Pour Homme, ha valaki nem jönne rá egyből, hogy ez férfiaknak készül.

A koncepció kész, lássuk a gyakorlati megvalósítást. A lehető legnagyobb mennyiségű szakirodalom áttanulmányozásával ismét sikerült meggyőződnöm róla, hogy az internet teli van hülyékkel. Parfümkészítési útmutatót, tanácsot, alapvetést, receptet, sőt videóreceptet a jelek szerint mindenki készít, aki kiöregedett a GTA végigjátszásából és az Iphone kicsomagolásból. A netes guruk között van például, aki a mennyiségeket felváltva adja meg unciában, csészében és teáskanálban, és van, aki olyan gusztustalan, koszos befőttesüvegben készíti a parfümöt, hogy az embernek hányni támad kedve - ezzel szemben olyan is van, aki mindent őrült módon sterilizál, mintha szívműtétre készülne.

Van, aki vattára csöpögteti az olajat, van, aki fülpiszkálóra; van, aki pipettát használ, és van, aki a drogériákból ismert tesztpapírcsíkokat szagolgat. Aztán persze vannak az igazán profik, akiknek semmi sem drága. Egy rendes illatorgona például így néz ki:

Egy rendes munkaasztal szagdokumentációval pedig így:

Az enyém ehhez képest egyelőre így:

5. Anyagbeszerzés, gyártás, kísérletezés > Beta by anarki

Illóolajakat itthon is árulnak, és mivel mielőbb bele akartam kezdeni az illatfejlesztésbe, hazai forrásokra hagyatkoztam, ami azt jelenti, hogy átmentem a szemközti kisboltba, megkérdeztem a nénit, hogy milyen olaj van raktáron, és ami illett a koncepciómba, azt megvettem. A maradékot egy nagyobb üzletből szereztem be, de sajnos ott sem volt minden: se vetivert, se szantálfát nem kaptam például, a komolyabb animális olajokról, amelyek tervem alapját képezik, nem is beszélve. Az itthon kapható olajok egyébként féldecis kiszerelésben kaphatók, egy üveg 1000 és 2000 forint körül van, de a végső célom a külföldi beszerzés, igaz, az árak is húzósak: az abszolút jázminból egy uncia (30 milliliter) is 30 000 forintba kerül, miközben az én induló készletem összesen nem került ennyibe.

A sok hülyeségből mindenesetre leszűrtem, hogy mi az, amire feltétlenül szükségem van:

• esszenciális olajok
• egy anyag, amivel elvegyítem őket: vagy semleges olaj (jojoba, édesmandula) illetve alkohol (patikai, 91-96 százalékos) de sokan használnak vodkát, ami szinte színtelen-szagtalan, vagy különböző gabonapárlatokat
• valami vatta, amire lehet csöpögtetni

Az olajos üvegeim csöpögtetős szájúak, úgyhogy a pipettáról lemondtam. A barna üvegről is, mert ugyanazt a hatást érem el, ha beteszem az átlátszó üveget a sötétbe. És a glicerinről is, a rögzítőről és egyéb finomságokról is, amivel elég lesz akkor foglalkozni, ha összeállt az illat. Vettem viszont vodkát, minél erősebb, annál jobb, de 40%-osnál erősebbet nem találtam, úgyhogy ez lesz. Illatból eddig 11 féle alapanyagot szereztem be, név szerint a következőket:

• cédrusfa
• teafa
• citromos teafa
• jázmin
• ilang-ilang
• geránium
• levendula
• citromfű
• mandarin
• citrom
• bergamot

Aki eddig figyelt, a listából első ránézésre megállapíthatja, hogy a rendelkezésemre álló alapanyagokból az általam vágyott alfahím-illatot képtelenség előállítani: alaphangokból eleve rosszul állok, animális alapom meg egyáltalán nincs is. Kitaláltam viszont egy titkos összetevőt, amit egyelőre nem árulhatok el, de az biztos, hogy alapjaiban fogatom majd fel vele a parfümök világát (nem, nincs köze állathoz). A mostani készletem tehát közepekben (virágokban) és magasakban (citrusokban) erős. De nem is baj, Beethoven sem egyből a 9. szimfóniával kezdte, hanem az elsővel. Én még az elsőnél sem tartok, úgyhogy a név és a dupla oldalas Vogue-hirdetés már meg is van:

Büszkén jelenthetem, hogy nagy erőkkel komponálok, bár tegnap úgy elfáradt az orrom, hogy inkább lefeküdtem aludni. Az biztos, hogy a Beta by anarki uniszex lesz, és egyelőre annyi a célom, hogy ha magamra kenem, ki merjek vele menni az utcára. Öt percre. Egyedül. Sötétben. Ha túléltem, feltétlenül jelentkezem.