A lengyel külügyminisztérium feljelentést tett az államügyészségen Janusz Korwin-Mikke (a lengyel sajtó általában csak JKM-ként emlegeti), a radikális jobboldali, ellenzéki Új Jobboldali Kongresszus (KNP) elnöke, európai parlamenti képviselő ellen, amiért a minisztérium épületében pofon vágta Michal Boni volt közigazgatási és digitalizálási minisztert, a kormányzó jobbközép liberális Polgári Platform (PO) EP-képviselőjét – írja az MTI.

Az incidens a múlt pénteken történt a lengyel európai parlamenti képviselők találkozóján. A veterán jobboldali politikus azért pofozta meg a volt minisztert, mert 1992-ben a parlament szószékén sértegette őt, miután az átvilágítási törvény elfogadását sürgette: „Idiótának és bolondnak nevezett, mert meggyanúsítottam, hogy együttműködött a kommunista titkosszolgálattal. Néhány évvel később bevallotta, hogy ügynök volt. Nem kért tőlem bocsánatot. Ezért úgy döntöttem, ha találkozom vele, lekeverek neki egyet” – jelentette ki Korwin-Mikke a Do Rzeczy című jobboldali hetilapnak.

1992-ben Boni felkerült Antoni Macierewicz akkori belügyminiszter híres listájára, amelyen a volt kommunista titkosszolgálattal együttműködő parlamenti képviselők és magas rangú állami hivatalnokok szerepeltek. A lista nyilvánosságra hozatala Jan Olszewski kormányának bukásához vezetett.

A Korwin-Mikke hangsúlyozta, hogy a pofont „diszkréten” adta, ám Boni az esetet azonnal a széles nyilvánosság elé tárta. „Most már sajnálom, hogy nem köptem le” – mondta Korwin-Mikke a TVN24 hírtelevíziónak. Az incidens után különböző pártokhoz tartozó politikusok bojkottra szólítottak fel a KNP elnöke ellen. Radoslaw Sikorski kijelentette, hogy amíg ő a külügyminiszter, Korwin-Mikke a minisztérium épületébe nem teheti be a lábát.

Boni 2007-ben, amikor Donald Tusk miniszteri tárcát ajánlott neki első kormányában, beismerte, hogy nyomás alatt 1985-ben együttműködési nyilatkozatot írt alá a kommunista titkosszolgálattal, de azt állította, hogy tényleges együttműködést nem folytatott, és nem ártott senkinek.

A 71 éves Korwin-Mikke a lengyel politikai élet egyik csodabogara. A filozófus végzettségű (matematikát, pszichológiát is tanult és mérnökként is dolgozott) politikus már a hatvanas évektől aktív ellenálló volt, a rendszerváltás előtt a Szolidaritás egyik meghatározó politikai gondolkodója, Walesa közvetlen munkatársa. Az első szabadon választott lengyel törvényhozásnak tagja lett, de aztán évtizedekre perifériára szorult.

Korwin-Mikke radikális libertárius, az amerikai paleo-konzervatív libertarianizmus, Milton Friedman és Margaret Thatcher nagy rajongója. Mindig kifogástalanul elegáns, klasszikus Walesa-bajuszt és minden körülmények között csokornyakkendőt visel. Monarchista, nyílt, konzervatív kritikusa a populáris demokráciának, amelyet a „a többség zsarnokságának” tart. Valami azt súgja, hogy jól elbeszélgetne John Lukaccsal. JKM aktív bridzsjátékos, fegyvermániás, és gyakran tesz meglepő kijelentéseket. Például kifejtette, hogy a nők kevésbé intelligensek, mint a férfiak, és kevésbé érdeklődnek a politika iránt, mindig a szociális gondoskodást ígérő pártokra szavaznak. Az Európai Uniót kommunista projektnek tartja, Barrosót maoistának, az Európai Parlamentről pedig azt mondta, hogy épületét eladja és bordélyt rendez be benne. A májusi EP-választásokon meglepetésre a harmadik helyen végzett euroszkeptikus pártjával.