Lemerült a gyerekek "szeretet-tankja", ezért állnak terroristának

politika
2014 július 29., 14:43

"Az ember legmélyebb vágyait nem képes kielégíteni semmi más, ami kevesebb, mint a nő és a férfi egysége, és ez az egység a társadalom legfontosabb erőforrása"

A Cinken szemlézett Botos Katalin-interjú miatt kezdtem olvasni az Európai Családtudományi Szemle című elektromos periodika székfoglaló lapszámát, de már az ars poeticájuk harmadik mondatánál éreztem, hogy

új kedvenc folyóiratom született.

Nem kellett csalódjak: az ecséesz, ahogy magunk között szeretettel emlegetjük,

csak ad és ad.

Mondjuk ez már akkor világos volt, amikor kiderült, hogy Botos, az Annyi Nyugdíjad Lesz, Ahány Gyereked Van Program ötletgazdája

a szexmentes családalapítás filozófiáját megalapozó interjúját

egy olyan lapnak adta, amit szerkeszt is - mentségére legyen, hogy egy másik interjú is szerkesztőbizottsági taggal, Pogány Erzsébettel készült. De arra azért nem számítottam, hogy lesz, ami elhomályosíthatja a Botos-interjú amúgy igen élénk emlékét.

Lett.

Vegyük például az első évfolyam első számának első tanulmányát, Pálhegyi Ferenc nyugalmazott főiskolai tanár "A házasság szakítópróbái" című írását, amiben felteszi a kérdést, hogy vajon a házasságot tényleg a szex, a pénz, a gyakorlati materializmus és a posztmodern tette-e tönkre:

"Valóban ez lenne a magyarázata annak, hogy napjainkban egyre több a házassági válság, a válás, az elhagyott és üres „szeretet-tankkal” felnövő gyerek, hogy egyre több fiatal nem vállalja a házasság és a család terhét? (Közben fertőz és terjed a depresszió, az öngyilkosság és a terrorizmus is.) A válaszom: igen."

Ha netalán bizonytalan lenne abban, hogy ez mégis mi a rossebet jelent, Pálhegyi igyekszik megvilágosítani:

"Az a tőke, amihez a pénzimádat láncszeme kapcsolódik, így írható le: Veszélyzónává vált lakóhelyünk a Föld, de nem tudunk elmenekülni, mint az állatok, ha jön az árvíz vagy ég az erdő."

Amit aztán egy ábrával is szemléltet:

photo_camera A veszélyzónából való menekülés lehetséges útvonalai.
Pálhegyi, F.: A házasság szakítópróbái (In: Európai Családtudományi Szemle I. évf. I. szám (2014/1), p9)

Ennél a pontnál sajnos fuldokolni kezdtem a röhögéstől, így kénytelen vagyok kis szünetet tartani. Ha valaki elég erősnek érzi magát, itt tovább olvashatja (.pdf). Vagy nézze meg ezt a röpke egyórás előadását:

Kommentek

Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.