Civil szervezetek már év eleje óta jelzik, hogy komoly éhínség törhet ki még idén Dél-Szudánban. A kedvezőtlen előjeleket tetézte, amikor a helyi gazdálkodóknak a polgárháború miatt el kellett menniük földjeikről. Augusztus elején az ENSZ Biztonsági Tanácsa is komoly aggodalmát fejezte ki a helyzet miatt, és élelmiszer-biztonsági szempontból ezt nevezte jelenleg a Föld legrosszabb állapotban lévő térségének.

Becslések szerint 50 ezer gyermek halhat meg az ENSZ figyelmeztetése szerint, és az éhínség az ország lakosságának egyharmadát súlyosan érintheti.

És hiába tudott mindenki már hónapokkal ezelőtt a közelgő bajokról, mégsem történt érdemi lépés a megakadályozására. A korai jelzések ugyanis ritkán vezetnek korai segítséghez. Sok szomorú nemzetközi tapasztalat mutatja azt, hogy hasonló esetben hiába voltak meg előre a figyelmeztető jelek, segítségnyújtási kísérlet csak a katasztrófa beütése után történt.

Hasonló helyzetek elemzését készítette el a londoni Chatham House nemrég. A jelentés egyik szerzője, Rob Bailey most arról beszélt a Washington Post-nak, hogy a döntéshozók komoly kockázatokat látnak a korai támogatások odaítélésében, például hogy az adományokat ellenséges csoportok vagy hadurak szerzik meg. Sokszor a nyugati kormányok is az utolsó pillanatig várnak a segítségnyújtással, így azok gyakran már későn érnek célba. Ráadásul egy-egy válsághelyzet korai, megelőző szakaszában a nemzetközi közvélemény sincs annyira tisztában a helyzettel, ezért a közvélemény nyomása sem nehezedik a döntéshozók vállára, hogy tenni kéne valamit. Viszont a politikai kockázat nagyobb: adófizetők pénzét elkölteni sokkal nehezebb a világ másik felén, ha nem konkrét esetek után, hanem csak valószínerűen bekövetkező bajokra kell pénzt kiadni.

A hét közepén az Egyesült Államok kormánya 180 millió dolláros segélyt utalt ki Dél-Szudánnak. Az USA amúgy is vezető adakozó a térségben, idén már több mint 636 millió dollár segélyt utaltak a térségnek. De egyelőre más, máskor jellemzően adakozó gazdagabb kormányok még nem találtak rá erre a krízisre.

A külföldi kormányok eleve sokszor csak akkor szeretnek gyorsan reagálni, ha a válság valahogy a saját nemzetbiztonságukat is fenyegeti. Így ugrott meg például nagyon az az összeg, amit az USA Etiópiának, mint a térségbeli legnagyobb szövetségesének fizetett ki a 2001-es terrortámadások után.

Bailey szerint Dél-Szudán nem tudja ilyen szempontból magára vonni a közvélemény figyelmét. A gázai és a szíriai események elvonják a média és a közvélemény figyelmét.

Egy német civil szervezet, a Welthungerhilfe idén már megpróbálkozott egy tudatosságot növelő kampánnyal. A #ByTheEndOfSeptember hashtag arra utalt, hogy szeptember végétől az előrejelzések szerint hárommillió ember fog éhezni az országban. A cél magánadományozók bevonása volt, de a tavasz óta futó kampányban nem sikerült annyi támogatást összeszedniük, mint amennyiben bíztak. Szóvivőjük, Simone Pott szerint azért, mert sokszor csak akkor lehet hasonló helyzetben pénzt gyűjteni, ha az éhezést ábrázoló fényképek már elterjedtek a sajtóban. De szinte lehetetlen ugyanennyi pénzt gyűjteni, ha egy közelgő katasztrófáról van szó.

Ez a fajta működésmód nem csak azért szomorú, mert így rengeteg ember élete veszélybe kerül, de azért is, mert az utólagos segélyezések mindig többe kerülnek. A korai fellépés kevesebb erőforrást igényelne. Az országban amúgy annyira katasztrofális a helyzet, hogy a Vöröskereszt közel húsz év után ismét a légi segélyezés formájához nyúlt, erről itt írtunk többet. (Washington Post)