Törökország miniszterelnökből egy kis alkotmánymódosítást követően pár napja elnökké választott vezetője, Recep Tayip Erdogan idehaza főként arról lett híres, hogy kormányzását az idei tusnádfürdői beszédében példaként állította elénk a magyar miniszterelnök.

Olvashattatok már róla itt, a Feminfon is, hogy Erdogan nem épp a női jogok élharcosa: szerint az abortusz és a már megszületett gyermek megölése között semmi különbség. Az is mondta, sokallja a császármetszések számát, mert szerinte emiatt csökken a nők termékenysége, ilyen műtétek számának csökkentését javasolta. Ezek után az már nem is meglepetés, hogy többször is kijelentette, hogy a nőknek otthon kellene maradniuk a családjukkal és legalább három gyereket szülni, és az iszlám szokások szerinti fejkendő-viselethez való visszatérést melegen ajánlja az elvilágiasodott városi nőknek.

Hogy történhetett, hogy török nők többsége mégis erre az emberre szavazott?

Az ország egyik nagynevű közvéleménykutatója úgy számolja, hogy nemcsak hogy a nők többségének favoritja volt Erdogan, de több női szavazója volt, mint férfi. A nők 55, míg a férfiaknak csupán 48 százaléka támogatta az elsöprő győzelmet arató Erdogant az augusztus 10.-i elnökválasztáson. Már a kampányban is következetesen megfigyelhető volt ez a nemek közti különbség. Erdogan egyik kihívója, Selahattin Demirtas hiába kampányolt a női szabadságjogok érvényesülését támogatva, kétszer annyi férfi szavazatát kapta meg, mint nőét. Erdogan hiába dühítette fel éveken át lépten-nyomon a feminista csoportokat, a nők 55 százaléka rá szavazott. Mi lehet ennek az oka?

Először is, ez egy szokványos dolog a hagyománykövető, férfiközpontú társadalmakban, ahol a nők jelentős része maga is elégedett a helyzetével (vagy csak egyszerűen nem is tudja, hogy másképp is élhetne). Márpedig a nemi szerepek Törökországban jellemzően nagyon is konzervatívak. Egy 2012-es kutatásban a megkérdezett nők több, mint fele értett egyet azzal, hogy a nőknek mindig engedelmeskedniük kell a férjüknek, és talán még ti is emlékeztek arra, hogy egy hónapja Erdogan miniszterelnök-helyettese, az elnökválasztáson legfőbb ellenfele, Bülent Arinc elítélte a nyilvánosan nevetni merő nőket. Persze ez sokakból elég heves röhögőgörcsöt váltott ki, azonban ez a női öntudatosság hiába volt tömeges, korántsem általános a 74 millió lakost számláló országban, inkább csak a nyugatos, nagyvárosi, tanult nőkre jellemző.

Erdogan 2003 óta tartó kormányzásának és pártjának értékrendjének középpontjában az nőket bevonzó retorikai mágnes, a család megbecsülése áll. A török nők sokaságának pedig ez épp elegendő: a hagyományos családi értékek védelmére látnak garanciát a kormányzó párt támogatásában. Az sem ritka egyébként, hogy azokon a területeken, ahol a nők jellemzően kevésbé iskolázottak és híján vannak, a társadalmi-gazdasági függetlenségnek, sok esetben a családő szavaz a nevükben, vagy legalábbis arra szavaznak, akire a férjük mondja.

Bárhogy is történt, annyi bizonyos, hogy Erdogan is egy olyan vezető, aki megszólalásaiban a nőket a férfiaknál alacsonyabb rendűeknek tekinti, a nők többségét és a választást ezúttal is megnyerte. Nem kis teljesítmény. És ijesztő is egyben.

Kép: Erdogan Facebook-oldala