Utcán pénzt találni mindenki szeret. Ez nem is kérdés. A rekordom kétezer forint volt - még aznap elvertem. Találni mondjuk ötszáz forintot pillanatnyi öröm.

Viszont találni valamit ötszáz forintért...

Az már nem is olyan mulandó öröm. Kérdezzétek Macklemore-t!

Turkálózás

A turkálóból öltözködésnek több aspektusa is van. A ruha olcsó és nem egyszer minőségi is. Van, aki valóban anyagi okokból kényszerül használt ruhát venni. Ebben sincs semmi szégyellnivaló.

A dolog azonban már talán kinőtte magát, mert az emberek felfedezték, hogy ha a megfelelő helyen keresgélnek, olyan ruhákat is vehetnek tíz dekánként 100 forintért, ami nem csak, hogy jól néz ki, de szinte biztos, hogy senki más nem hord ilyet a városban.

Jómagam a turkálás trash részében lelem örömömet. Egyfajta szemétben turkálás ez, a szókapcsolat leghigiénikusabb értelmében. Nézzék meg ezt a pólót, amiről annyit tudok csak, hogy valószínűleg egy miami bár reklámtextíliája. Viszont figyeljük meg, hogy milyen bájos igénytelenséggel voltak képesek a The Clash, London Calling című lemezének ikonikus borítóját pont a középpontba montírozni.

Vagy itt van ez az XL-es póló, amibe azonnal szerelmes lettem és 300 forintért hozzá is jutottam (majd később ollóval sikerült M-esre redukálni). Aki viszont megfejti nekem, hogy ki lehet ez a Vickie Jynn (Vicky Lynn?), annak jár a 300 forint.

A turkálózásnak van egy - például születésnapokkor és ünnepnapokkor - praktikus funkciója is. A bátyámnak talán fogalma sincs az eredetéről, de egyszer karácsonyra kapott tőlem egy pólót, amit mind a mai napig előszeretettel hord.

Superman logó, kék szín, elég alap. Négyszáz forintból letudtam, amit karácsonykor valamiért muszáj letudni, mindegy.

Mindegy - gondoltam. Aztán egyszer csak szembejött velem valaki egy ugyanilyen pólóban. Aztán egy harmadik ember is az Árkád bevásárlóközpontban. Na, mondom, utánajárok én ennek a szupermenes póló dolognak. A ügynek az lett a vége, hogy hápogva röhögve, de tulajdonképpen beszartam. 4-5000 forint? Ezért? Háh!

Átvertelek, te rendszer, átvertelek!

Bolhapiac

A bolhapiac bár rokoni kapcsolatban áll a turkálóval, alapvetően használati tárgyakat keresünk, olyanokat, amik működni is képesek. Erre pedig talán nem ez a legmegfelelőbb platform. De itt is előjön a kacatkeresés öröme. Bakelitlemezek, kazetták, játékok. Meg léteznek kulturált és szervezett börzék is, ahova az ember fia, lehet nyugodtabb szívvel látogat el.

Pajor Tamás és az Ámen zenekar megismételhetetlen albuma. És csak 100 forint volt. Otthagyni olyan lett volna, mintha nem születtem volna meg, miután már megalakultam.

Guberálás

Ez már csak tényleg a lomtalanításkor oda-odakacsintgatók öröme.

De nyolcéves korom óta vágytam egy Beyblade-re. Már nem kell vágynom rá.

A rátalálás öröme, az (apró, de) jól megkötött üzlet öröme, az önfeledt tobzódás öröme. Megengedhető örömök. Mind morálisan, mind anyagilag. Az egész csak akkor veszti el a benne rejlő potenciális boldogságfaktort, ha az utóbbi két dolog megszűnik létezni.

SOK BOLDOGSÁGOT! LEGYETEK SZERENCSÉSEK!

Extraként pedig itt egy kis galéria kollégáim kedvenc turkált ruháival, csak azért, hogy bizonyítsam nem én vagyok az egyetlen csóringer guberátor a szerkesztőségben.