• Amerikában szigorú törvények szabályozzák, hogy külföldi kormányok milyen módon lobbizhatnak a döntéshozóknál.
• Regisztrálniuk kell azoknak a szervezeteknek, akik külföldi pénzből, egy idegen kormány érdekében próbálják befolyásolni a törvényhozást.
• A New York Times oknyomozása kiderítette: ezt a szabályt több ország, köztük Norvégia is megkerülte.
• Függetlennek tartott kutatóintézeteket támogattak dollármilliókkal, hogy számukra fontos témákról beszéljenek Washingtonban.

"Világossá kell tenni, hogy itt nem civilekkel állunk szemben, nem civilek jönnek velünk szemben, hanem fizetett politikai aktivisták, akik külföldi érdekeket próbálnak Magyarországon érvényesíteni."

Ezt Orbán Viktor mondta Tusnádfürdőn a Norvég Civil Alap támogatta szervezetekről.

Nevetségesnek tűnik azt gondolni, hogy Norvégiának valami titkos célja van azzal, hogy Magyarországon mondjuk a kisebbségek társadalmi integrációját, vagy a kormányzati döntések átláthatóságát segítő projektekre ad pénzt. Ehhez képest Amerikában most derítette ki a New York Times, hogy más országokkal együtt a norvég kormány is éveken át kijátszotta a lobbizásra vonatkozó szabályokat, hogy saját politikai érdekeit érvényesítse.

Legalább 24 millió dollárt (5,8 milliárd forintot) költött az elmúlt években a norvég kormány, hogy az amerikai döntéshozókat befolyásolja. Ezek a pénzek nem a bevett lobbicégekhez mentek, akik teljesen törvényes módon képviselhetik külföldi kormányok érdekeit Washingtonban. A norvégok független kutatóintézeteket támogattak, olyan jó nevű szervezeteket, mint a Brookings Institution vagy a Center for Strategic and International Studies.

Ezek az intézetek aztán a norvégoknak kedvező kutatásokat készítettek, számukra fontos témákban tartottak konferenciákat, és összehozták a norvég kormány embereit az amerikai döntéshozókkal. Az esetek többségében egyáltalán nem derült ki, vagy legalább is nem volt egyértelmű a politikusok számára, hogy itt nem a megszokott független, kizárólag tudományos szempontok alapján készülő munkákról van szó, hanem külföldi megrendelésre készült anyagokról. Márpedig az Egyesült Államokban 1938 óta törvény tiltja, hogy külföldi kormányok amerikai szervezeteken keresztül úgy próbálják befolyásolni a döntéshozókat, hogy nem hozzák nyilvánosságra, hogy pontosan mennyi pénzért melyik országnak dolgoznak.

A norvég pénzekből szinte valamennyi nagy kutatóintézetnek jutott. Voltak ügyek, amiben teljesen érthetetlen, hogy miért titokban próbáltak lépni, és olyanok, ahol tényleg önös érdekből befolyásolták az amerikai politikát sikerrel.

Ötmillió dollárt (1,2 milliárd forintot) költöttek például arra, hogy az Egyesült Államok minél több pénzt adjon segélyként a szegény országoknak. Azzal együtt, hogy minden gazdagabb ország önös érdeke is, hogy a szegények kevésbé legyenek szegények, így kevesebb legyen a háború, az illegális bevándorlás, stb. mégsem teljesen világos, hogy egy ilyen, nem kimondottan ördögi célt miért kellett titokban támogatni.

Aztán adtak arra is pénzt titokban, hogy elérjék: az USA lépjen fel az erdőirtás ellen a világ körül, és több pénzt költsön erre, mint korábban. Első látásra ez is egy ártatlan, vagy kifejezetten pozitív célnak tűnik. Ugyanakkor egyes környezetvédő csoportok szerint az erdőirtás lassítása, és általában a környezetvédelem globális támogatása azért fontos a norvégoknak, akik a világ legnagyobb kőolaj kitermelői között vannak, hogy tovább folytathassák a fúrásokat, és árulhassák az olajat. Úgy érvelnek, hogy ha világszerte csökken a környezetszennyezés, akkor a norvégoknak nem kell feltétlen változtatni az iparukon, míg ha senki sem tesz semmit, akkor hamarabb kell nekik csökkenteni a kitermelést.

Az előzőeknél sokkal egyértelműbb a sarkkörökkel kapcsolatos lobbizásuk.

A kutatóintézetek több tanulmányt is megjelentettek 2013-ban, ami sürgette az amerikai kormányzatot, hogy telepítsen katonai bázisokat az Északi-sarkra, hogy így biztosítsák a kereskedelmi hajók forgalmát, és az olajkutatást a térségben. Ezek viszont teljesen egyértelműen a norvégok érdekeit szolgálják, hiszen az ő cégeik jóval gazdaságosabban és nagyobb biztonságban tudnak működni, ha az amerikai adófizetők pénzéből, amerikai katonák biztosítják a számukra fontos területeket. Közben nekik van nagy gyakorlatuk a sarkköri olajfúrásban, hajózásban, és az Egyesült Államok szövetségeseként nyugodtan tevékenykedhetnének, akár még az amerikai cégekkel szemben is előnyben.

A New York Times oknyomozása szerint 2011 óta összesen 64 ország (köztük Magyarország) legalább 92 millió dollárt (22 milliárd forintot) költött el valószínűleg törvénytelen módon különböző amerikai kutatóintézeteknél.

Magyarország érdekében például energiaügyekben mozoghatott Fellegi Tamás volt fejlesztési miniszter az érintett szervezetek körül. Ez itt például a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium közleménye egy olyan konferenciáról, amire tökéletesen ráillik a New York Times leírása.

Nálunk, és a norvégoknál ijesztőbb az arab olajállamok tevékenysége. Az oknyomozás főleg Katar és az Egyesült Arab Emírségek titkolt lobbitevékenységével foglalkozik.

Az ő hatásukra a kutatók több tanulmányt publikáltak arról, hogy az Iszlám Testvériség (amely ezekben az országokban szemben áll a hatalmon lévő rezsimmel) milyen veszélyt jelent az Egyesült Államokra. Nem egyértelmű persze, hogy ezek a kutatások mennyire befolyásolták az amerikai külpolitikát, de tény, hogy az Iszlám Testvériségre gyanakodva tekintenek az amerikai politikusok. Ez kutatásokat támogató országok vezetőinek biztosan jól jön, és segíti őket, hogy az Egyesült Államok támogatásával megtarthassák hatalmukat.

A New York Times több olyan esetet is feltárt, amikor a kutatóintézeteket támogató arab országok egyértelműen megtiltották, hogy az ő politikájukat a készülő tanulmányok bármilyen szinten kritizálják, és innentől független tudományos munkáról tényleg nem lehet beszélni.

Több jelentős különbség is van norvég pénzekre pályázó magyar alapítványok támogatása, és a most nyilvánosságra került amerikai ügyek között.

• A magyar civilek norvég pályázati támogatásai nyilvánosak, eddig is bárki tudhatta, hogy mely programokat támogatja pénzzel a norvég állam. Amerikában ugye ez pont nem így volt, ezért is lehetnek törvénytelenek a támogatások.
• A támogatott magyar szervezeteknél senki nincsen messzebb a törvényhozástól. Ha valaki azt gondolja, hogy az Átlátszó vagy a TASZ azért kapott pénzt, hogy a fideszes döntéshozókat közvetlenül befolyásolja, akkor annak fogalma sincs a hazai viszonyokról. Amerikában pont azok az intézetek kaptak pénzt, amelyek kutatásaira a döntéshozók rendszeresen támaszkodnak.
• A norvég alapból támogatott ügyek és szervezetek eddig megismert része legfeljebb abban az értelemben szolgálta a norvégok önös érdekeit, mint bármilyen Magyarországnak juttatott külföldi segély: ha itthon jobb az élet, kevesebb a szegény, kisebb a korrupció, toleránsabb a társadalom, az a világon mindenkinek egyszerre jó, beleértve a norvégokat is.