• Rotherham városa Londontól északra található, 250 ezer ember lakik ott.
• 1997 és 2013 között itt erőszakoltak meg 1400 gyereket.
• Az áldozatok főleg 11-14 éves kamaszlányok voltak.
• 2002 és 2006 között 3 jelentés készült a tiniket megerőszakoló és prostitúcióra kényszerítő bandáról, mégsem történt semmi.
• Az elkövetők többnyire pakisztáni bevándorlók voltak.

Minden szükséges bizonyíték a rendőrök kezében volt, mégsem tettek semmit. Talán ez döbbentette meg a legjobban a brit közvéleményt Anglia egyik legnagyobb gyermekbántalmazási és prostitúciós botrányában. 1997 és 2013 között ugyanis több feljelentést is tettek, a Rotherhamben történt legalább 1400 erőszak harmadáról biztosan tudtak a hatóságok.

Az elkövetők pakisztáni származása miatt most téma lett a bevándorlás szabályozása és az Angliában élő kisebbségek helyzete is. A brit szélsőjobb most az egész országban azzal kampányol, hogy látjátok, nem szabad az országba engedni külföldieket, mert azok megerőszakolják az angol lányokat.

Rotherham egy szegény angol város. Az ipara halott, korábban szénbányák tartották el, de ezek már mind üresek. Új befektetők nem jönnek, szolgáltatói szektor nem alakult ki, magas a munkanélküliség. A város egyik legszegényebb rétegét a pakisztáni bevándorlók és leszármazottaik alkotják, ez a város 250 ezer fős lakosságának a 3,1%-a. A megerőszakolt lányok, akik között ugyanúgy volt angol, mint pakisztáni, szintén szegény környezetből jöttek, rendezetlen családi körülményekkel. Sokukat otthon is verték, nem tudtak kihez fordulni. De aki tudott, és feljelentést is tett, annak az ügyével sem foglalkoztak a rendőrök.

Először jóképű kamaszfiúk szólítottak le. Kedvesek voltak, és meghívtak fagyizni. Aztán bemutattak idősebb férfiaknak is, és a fiatal fiúk szépen lassan elfogytak mellőlem.

- mesélte el Lucy, aki 12 éves volt, mikor először megerőszakolták.

Ezek a férfiak már nem fagyit, hanem vodkát és marihuánát adtak Lucynak. Sőt még egy új mobiltelefont is kapott tőlük. Aztán hirtelen megváltoztak.

Az erőszakolások lassan indultak be. Először heti egy volt, aztán már naponta több is. Olyan is előfordult, hogy Lucyt meztelenül bezárták egy hotelszobába, ami előtt egy sor férfi állt. Egyesével engedték be őket. Nem ellenkezett, mert nem tehette meg. Tudták hol lakik, és azzal fenyegették, hogy ha elmondja bárkinek is, akkor az anyjával is az fog történni, ami vele történt. Ezért inkább mindig kifogásokat mondott otthon, hogy hol volt, és a mocskos ruháit a szekrénye aljára rejtette el, hogy ne találhassa meg senki.

Két év telt el így, míg végül Lucy szólt az anyjának a folyamatos bántalmazásokról. Azon a héten is voltak a szekrény alján mocskos ruhák, amiket a kiérkező rendőrök elvittek bizonyítékként, hátha találnak rajta DNS mintát.

Hat zsák ruha volt.

Pár nap múlva a rendőrök jelezték, hogy nagyon sajnálják, de a bizonyítékot elvesztették. Lucy családja kapott egy 232 dollár értékű csekket (~55 ezer forint), amiben megtérítették a ruhák értékét, és a nyomozást bizonyítékok hiányában lezárták.

Lucyn kívül hasonlóan járt másik 1400 tinédzserlány, nagy részük viszont nem mert a rendőrséghez fordulni. Volt akit úgy erőszakoltak meg, hogy leöntötték benzinnel, és azt mondták, hogy ha bárkinek szólni mer, akkor felgyújtják. Ez ment 16 éven keresztül, 1997-től 2013-ig.

Az első letartóztatási hullám 2010-ben kezdődött, ekkor öt elkövetőt ítéltek el, akik csoportosan, szervezetten kaptak el és kényszerítettek lányokat szexre.

Két évvel később, 2012 szeptemberében a Times újságírója, Andrew Norfolk megjelentetett egy titkos rendőrségi dokumentumot, ami azt taglalta, hogy rengeteg elkövető van még szabadlábon. Ekkor már tudták, hogy nem egyedi bűncselekményekről, hanem kiterjedt maffiahálózatról van szó, érthetetlen módon mégsem tettek semmit. Ez - feltehetően a Times cikk hatására - egy hónappal később megváltozott, amikor megalakítottak egy külön egységet a fiatal lányokat érintő szexuális bűncselekmények felderítésére. De ezután sem történt semmi, abban az évben csak egy letartóztatás sem volt gyermekeken elkövetett nemi erőszakért Rotherhamban.

Itt jött két újabb csavar. 2013 augusztusában a város önkormányzatának elnökhelyettese lemondott, amikor megvádolták azzal, hogy 1999-ben tudott egy állami gondozásban lévő 14 éves lány és egy korábban szexuális bűncselekményekért elítélt, de szabadulása után újra aktív bűnöző szexuális kapcsolatáról, mégsem tett ellene semmit. A következő botrány 2014 júliusában volt, amikor a város polgármesterét vádolták meg azzal, hogy 1987-ben ő is megerőszakolt egy 13 éves lányt. A polgármester nem kommentálta a vádakat, és lemondott. Ítélet egyik ügyben sem született.

Végül pár nappal ezelőtt, a Városi Tanács jelentésének nyilvánosságra hozatala után 29 férfit vádoltak meg nemi erőszakkal, egyelőre nem tudni, hogy ebből mennyi lesz az, akit el is ítélnek.

A most megjelentetett vizsgálat négy fő okot talált, ami miatt ennyi ideig elnézték a hatóságok ezt a borzalmat:

• Sorozatos rendőri mulasztások, például a bizonyítékok elvesztése és a bejelentett esetek közötti összefüggések feltárásának hiánya.
• Az angol közszolgálati szektort súlyos megszorítások érték, a pénzhiány miatt a hatóságok a szegények közt történő bűncselekmények felderítésén szoktak spórolni.
• Az áldozatok többnyire rossz családi környezetből jöttek, nem volt kinek szólniuk, a szociális ellátórendszerben és a rendőrségben pedig nem bíztak eléggé, és a rendőrök se tettek meg mindent azért, hogy a lányok megbízzanak bennük.
• Az elkövetők és az áldozatok egy része is a helyi pakisztáni kisebbséghez tartozott, ezért az angol városvezetők nem nagyon foglalkoztak az üggyel.

Az etnikai szál

A városban élő 7-8 ezer fős pakisztáni kisebbség élén vallási vezetők és kisebbségi politikusok állnak. A rendőrség és a városi tisztségviselők úgy kezelték az ügyet, mintha az a kisebbség belügye lenne, és nem a többség problémája. Nem világos, hogy azért döntöttek így, mert bíztak a helyi kisebbségi vezetőkben, vagy egyszerűen nem érdekelte őket, hogy mi történik velük.

A brit közvélemény egy része úgy kezdett el beszélni az ügyről, mintha a kamaszlányokat futtató és bántalmazó maffia azért nem bukott volna le 16 évig, mert a rendőrök és a szociális munkások nem akartak rasszistának tűnni azáltal, hogy pakisztániakat gyanúsítanak meg. Ennek a szándékos elhallgatásnak a mítoszára az ügyről készült százhúsz oldalas tényfeltáró jelentés is kitér. Külön fejezetben tárgyalja, hogy

az ügynek egyáltalán nincs etnikai jellege.

A bántalmazott lányok egyesével kerültek be a szociális ellátórendszerbe, és nem úgy, mint egy etnikai alapon szerveződő maffia által testileg, lelkileg kizsákmányolt csoport tagjai. A jelentés szerint nem volt olyan eset, ahol bárki elhallgatta, hogy pakisztániak az elkövetők, csak azért, mert nem akartak rosszat a bevándorlóknak.

Az is több helyen megjelent, hogy csak fehér lányok estek a bűnszervezetnek áldozatul, pedig ez egyáltalán nem igaz. Rengeteg pakisztáni származású lány ugyanazon ment keresztül, mint Lucy.

Az erőszakolókat nem a nemzetiségük határozza meg, hanem az, hogy mit gondolnak a nőkről és hogyan bánnak velük.

- ezt már Nazir Afzal a brit ügyészség pakisztáni származású szakértője mondta, aki szexuális bűncselekményekkel és gyermekbántalmazási esetekkel foglalkozik.

Arról beszélt, hogy tévedés ezt az ügyet bevándorláspolitikai eszközökkel kezelni. Minden társadalmi csoportban vannak bűnözők, nem csak a bevándorlók között.

Hatékony rendőrökre van szükség, nem olyanokra, aki az áldozatokat okolják azzal, hogy minek fogadott el idegenektől alkoholt és drogot, mert így nem lesz meg a kölcsönös bizalom a lányok és a hivatalos szervek között. Pedig a bizalom egy ilyen tragédia felderítéséhez elengedhetetlen. Az egész eljárásra jellemző, hogy amikor a hatóságok a főleg pakisztáni bevándorlók lakta városnegyedben nyomoztak az ügyben, akkor is csak helyi férfiakkal beszélgettek, a nők véleményére nem voltak kíváncsiak.

Rotherham főterét a napokban különböző neonáci csoportok özönlötték el, sokan sátrat vertek. Azt állítják hónapokig is kibírják ott, ha ezzel felhívják a figyelmet az muszlim pedofíliára. És természetesen a rendőrfőnök lemondását is követelik, de ezzel nagyjából az összes angol így van.

Egyelőre csak a megyei rendőri és bűnügyi biztos helyettese, Tracey Cheetham és a városi tanács elnöke Roger Stone vállalta a felelősséget, ők a jelentés megjelenése után napokon belül lemondtak. Shaun Wright városi rendőrfőnök viszont egyelőre megtartotta a pozícióját, habár többször elmondta, hogy mennyire sajnálja a történteket, és együttérez az áldozatokkal.

(Vice, Guardian, DailyMail, NewYorkTimes, NewYorkTimes, BBC, TheTimes)