Buktak a skót nacionalisták, de a buli csak most kezdődik

  • Skócia határozott nemmel szavazott a függetlenségre.
  • Az utolsó héten erőre kapó "nem" kampány hatására az uniópártiak főlényes győzelmet arattak.
  • De ezzel igazából semmi sem dőlt el.

A skóciai függetlenségi szavazás csak akkor hozhatott volna határozott döntést bármiben, ha a többség a függetlenségre szavazott volna. Akkor másfél év részletekbe menő egyeztetés következett volna, aminek a végén új ország került volna Európa térképére.

Most ennél összetettebb a helyzet.

A szavazás egyik sajátossága volt, hogy Skócia nem járhatott rosszul. A brit politikai elit uniópárti igyekezetében mindent megígért, amit csak tudott. Elsősorban

nagyobb függetlenséget Skóciának akkor is, ha az Egyesült Királyság része marad.

A három nagy brit párt vezérei, David Cameron, Ed Milliband és Nick Clegg közös nyilatkozatban vállalták, hogy a központi kormányzat minden eddiginél több jogát ruházza át a skót kormányra, ha nyernek az uniópártiak.

Alex Salmond skót első miniszter (kvázi miniszterelnök), a függetlenségért kampányoló nacionalista SNP vezére a vereséget elismerő beszédében emlékeztette is erre a győztes uniópártiakat. Azt követelte, hogy a többletjogokról még márciusig döntsenek.

Igen ám, de ez ellen a kormányzó konzervatívok több képviselője nyiltan lázadozott - ők azok, akik a függetlenségpártiak sikere esetén valószínűleg Cameron miniszterelnök megbuktatására is készen lettek volna.

Cameron győzelmi beszédében igyekezett is elébe menni a kritikának. Már nem többletjogokról, hanem kiegyensúlyozott megállapodásról beszélt, és felvetette az angol önkormányzat kérdését is:

mert miért dönthetne egy skót képviselő az angolok ügyeiben, ha egy angol nem dönthet a skótokéban.

Ha pedig a brit kormány ígéretei visszavonására kényszerül, az megerősítheti a most nagyot bukó skót nacionalistákat, akiket semmi sem akadályozhat meg abban, hogy akár azonnal új függetlenségi népszavazás kiírását követeljék a közeli jövőben.

De még ha teljesülnek is az ígéretek, az is csak problémákat okoz. Azzal, hogy Skócia jelentős jogokat kap, az az érdekes helyzet alakulna ki, hogy míg Skóciának önkormányzata van, Anglia ügyeiről az unió parlamentje döntene:

vagyis skótok, észak-írek és walesiek is beleszólhatnának az angolok ügyeibe, akik cserébe egyre kevésbé szólhatnak bele a többi országrész dolgaiba.

Ami könnyen elvezethet ahhoz, hogy a központi kormánynak az angol városok javára is le kéne mondania hatáskörökről. Végső soron Nagy-Britannia szép lassan föderális állammá alakulhat.

Az elején azt írtam, hogy ez egy olyan szavazás volt, amin Skócia csak nyerhet. Ami azt is jelenti, hogy az uniópárti győzelem ellenére

Nagy-Britannia veszített.

Hogy ez rövid távon mit jelent, azt még szeptemberben megtudjuk. A hétvégén tartják a Munkáspárt kongresszusát, a jövő héten pedig a kormányzó konzervatívok is vezért választanak. Cameron a siker ellenére sincs biztonságban, több erős kihívója is akadhat. Jövő májusban, a parlamenti választásokon pedig eldől, hogy a konzervatívok kormányon maradhatnak-e egyáltalán.

A helyzet iróniája, hogy Skócia függetlenedése esetén erre sokkal nagyobb esélyük lenne: Skóciában gyakorlatilag nincsenek konzervatív szavazók, a Munkáspárt viszont tucatnyi biztos képviselői helyet vesztett volna a skótok elszakadásával.

Népszerű
Uralkodj magadon!
Új kommentelési szabályok vannak 2016. január 21-től. Itt olvashatod el, hogy mik azok, és itt azt, hogy miért vezettük be őket.