(Akit mindez részletesebben és pontosabban, közel 20 gépelt oldalon át is érdekelne, ne hagyja ki ezt a cikket!)

A rendszerváltáskor volt egy közös, magyar álom: utolérni a Nyugatot. Ebben ma már senki sem hisz, és sokan lázasan keresik a választ arra a kérdésre, hogy ha Magyarország nem nyugati lesz, akkor mégis mi. Az én feltételezésem az, hogy nagyon fog hasonlítani arra, amit ma Latin-Amerikában látunk. Hiszen részben már ma is hasonlít.

A két régió közötti hasonlóság alapjai a történelemben keresendők. Közel 200 évvel korábban ugyan, de a gyarmati sorból felszabaduló Latin-Amerikában ugyanolyan, a Nyugat felé forduló rendszerváltás zajlott le, mint 1989-ben Kelet-Európában. Ők is szabadságot, testvériséget és egyenlőséget szerettek volna, és nekik sem jött össze. Latin-Amerika közelmúltja többek közt azt mutatja meg Magyarországnak, hogy ahol nem organikusan fejlődött ki a piacgazdaság és a demokrácia, ott nem is lesz egyik sem, soha.

Az ilyen félszerzet társadalmakat, politikai rendszereket a legegyszerűbb periférikus demokráciának nevezni. Kelet-Európában és Latin-Amerikában egyaránt szinte csak ilyenek vannak, de Törökországtól Dél-Afrikán át Indonéziáig találkozni hasonlókkal.

A Latin-Amerika és Magyarország közötti történelmi párhuzamok azonban nem érnek véget a két rendszerváltásnál, az azokat követő évek-évtizedek is sok szempontból hasonlítottak egymásra.

• Mindkét helyen az eliteken belüli kultúrharc követte a felszabadulást, teljesen feleslegesen, viszont nagyon károsan.
• Ők az USA-t, mi az EU-t találtuk meg, mint könnyen gyűlölhető nagyhatalmat.
• Latin-Amerikában is volt/van keleti nyitás, ami a mienkhez hasonlóan hazug, és szintén beláthatatlan következményei lehetnek. 
• Periférikus demokráciákban a populizmus elkerülhetetlen.
• A latin-amerikai és a magyar politikai-gazdasági elit szinte kivétel nélkül bűnözőkből áll, már ha komolyan vennénk a törvényeket.
• A törvényeket a köznép sem veszi komolyan egyik régióban sem. Többek közt ezért is néz el sokmindent politikusainak.

Latin-Amerika jelenéből azt is ki lehet következtetni, hogy Magyarországra a közeljövőben milyen társadalmi-gazdasági folyamatok várnak.

• Orbán Viktor rendszere akár évtizedekig is hatalmon maradhat. Nem olyan nehéz az, ha te írod a játékszabályokat - több latin országban is sikerült. 
• Mivel a választások eredményétől nem kell tartaniuk, a hatalmon lévők egymást fogják marni egészen brutálisan. 
• Magyarországon is megjelennek majd a politikai dinasztiák. Most még ez visszataszítónak tűnhet, de eljön majd az idő, amikor Tiborcz István kívánatosabb külögyminiszter lesz, mint az aktuális csinovnyik. 
• Lehet, hogy Orbánt egy nő fogja legyőzni. A buta és makacs erőpolitika hatékony ellenszere lehet a hasonlóan pusztító és hazug érzelgősség.
• A populizmus körforgásából szinte lehetetlen kitörni. Még a legjobb esély, hogy olyasvalaki jut hatalomra, aki mindent megígér, aztán inkább csak azt teszi, amit tényleg kell.
• A magyar oktatás borzalmas színvonala garantálja, hogy ebben az országban a többség mindig tájékozatlan és buta lesz, egyúttal biztosítva a populizmus sikerét.
• Lesz majd egy szűk magyar elit, amely fáradhatatlanul ostorozza a fennálló viszonyokat, és amelynek a mondanivalója senkit nem fog érdekelni. És egy valamivel kevésbé képzett réteg, amely mindig lelkesen kiszolgálja a hatalmat. 
• A világszerte kihívásokkal küzdő középosztály Magyarországon gyorsan el fog vékonyodni, így a társadalmi különbségek egyre csak nőni fognak. 
• A gazdagok pedig mindent meg fognak tenni azért, hogy látható és láthatatlan falakkal bástyázzák körül életüket és birtokukat, és így a lehető legkevesebbet kelljen találkozniuk a szegényekkel.
• A magyar társadalom frusztráltsága egy idő után erőszakosságba csaphat át, hogy valahogy le lehessen vezetni a feszültséget. A mindenféle kisebbségeknek és főleg a cigányoknak akkor még rosszabb lesz.

Mivel a latinok jóval előttünk kezdték el kergetni a nyugatot, és már rég felismerték, hogy ez nem fog összejönni, mára nagyon jó stratégiákat alakítottak ki a túléléshez a periférikus demokráciákban:

• A politikai elit például rájött, hogy jobb nem jogászkodással akadályozni a nép minden szórakozását, hanem hosszabbra kell engedni a pórázt. Csak ők bűnözgethessenek nyugodtan, a többi nem olyan fontos. 
• Felesleges minden orvosnak átadott boríték miatt rosszul éreznünk magunkat. A rendszer attól még nem lesz jobb, viszont sok idegességet spórolhatunk meg.
• A latin ember tudja, hogy nem számíthat az államra. Ezt sürgősen meg kell tanulnunk nekünk is. Ha rossz az állami iskola, nyitni kell helyette mást, ha a minisztérium nem ad pénzt a filmesnek, oldja meg máshogy. 
• Hiába élnek esetenként pokoli körülmények közt, a latin-amerikaiak minden felmérés szerint összehasonlíthatatlanul boldogabbak, mint a kelet-európaiak. Talán mert megbékéltek a sorsukkal.