A gimnáziumban volt egy osztálytársam, aki mindenféle nagyon egzotikus kábítószerben utazott. Hallucinogén halakat nevelt, az állatkertből elefántszart szerzett, hogy azon termesszen varászgombát. Ő mesélt valami anyagról, amit ha beszedsz, akkor 12 órán keresztül folyamatosan hánysz, de utána szuper jó lesz. Akkor nem értettem, hogy ki vállalná be a fél napos okádást egy jó trippért.

Mikor harmadszor kezdtem újra a Civilization: Beyond Earth-öt, akkor ugrott be ez a régi sztori.

A készítők itt valószínűleg kevés új vásárlót akarnak meggyőzni arról, hogy a 4x típusú építkezős, körökre osztott stratégiai játékok nekik valók. Sőt, aki ezzel találkozik először a műfajban, az valószínűleg egy óra után fogja örökre letörölni a programot a gépéről. Pedig a Beyond Earth nem rossz, sőt 8-10 óra játék, és pár újrakezdés után kifejezett jó. Csak hát ki kell addig bírni. És azért egy alapvetően szórakoztatóipari terméknél nem biztos, hogy ez a legjobb konstrukció.

Ne ébreszd fel az alvó cserebogarat!

Az első játékot körülbelül 3 perc után rontottam el, de ez csak 4-5 óra után vált világossá.

Leszállnak a telepesek egy idegen bolygón. Elindul az ilyen kis holdjárószerű egységem felderíteni a környéket. Útközben nagy, zöld legyekkel futunk össze. Ne repkedjenek már itt, hát nem férek hozzá azokhoz a űrgombákhoz miattuk. A gyalogságot ráküldöm a legyekre. A legyek nem csak a katonáimat picsázzák el, de azonnal szólnak a haverjaiknak,

• a többi légynek,
• a tüskéshátú rohamhangyáknak,
• a távolbafosó óriásvizilovaknak
• és az űrtintahalaknak,

hogy emberkedtem velük. Innentől kezdve óráim mentek el azzal, hogy a helyi állatvilággal harcoltam, irtottam a területemről a miazma néven futó űrtaknyot, és általában rosszul éreztem magam. Pedig az oroszokkal kezdtem, és azt terveztem, hogy kiépítek egy jó illeberális államot, aztán nekimegyek pár civilszervezetnek.

Nem tudtam, hogyha várok egy kört az elején, akkor a legyek maguktól elhúznak, és később nem kell attól rettegnem, hogy a legerősebb csatahajóimat elragadja egy bennszülött kráken.

Mert, ha az ember nem piszkálja a legyeket meg a hasonló dolgokat, meg nem megy túl közel a fészkükhöz, akkor azok se piszkálnak vissza. Ez különösen az első 50-100 körben azért elég nagy előny.

A környezet, benne a mindenféle őslakos lények és azok viselkedése többnyire jól van eltalálva. Átjön az idegen világ hangulata. Lehet, hogy csak azért emlékszem erősebbnek ilyen szempontból az Alpha Centaurira, mert azzal 19 éves koromban játszottam, és akkor általában könnyebben ragadtak magukkal a dolgok, mint most.

Az emberiség a távoli jövőben olyan egzotikus dolgokat talál fel, mint a "fizika" és a "kémia"

Nem merültem el nagyon a kerettörténetben, úgyhogy simán lehet, hogy abban szerepel Széles Gábor, sőt az, hogy miatta kellett új élőhelyet keresni az emberiségnek. A játékban felfedezhető technológiák körül több dolog is erre utal. Vagy arra biztosan, hogy tudományos vonalon jelentős kavarodás van a készítők fejében.

Kétezersokszázban járunk, űrhajóval hagytuk el a Földet, hogy letelepedjünk az idegen bolygón. Az ember úgy keresné a gravitációs kapcsolót, meg a fluxuskondenzátort.

Ehhez képest a leszállás, és az első kolónia megalapítása után például a következő tudományágakat lehet felfedezni:

• fizika,
• kémia,
• számítástechnika.

Hát én nem tudom, hogy 2014-től 2814-ig mit csináltak az emberek, de ha eljutnak egy másik lakható bolygóra, akkor nem hiszem, hogy a kémiát vagy a számítástechnikát újra fel kellene fedezni. Vagy lábbal hajtották az űrhajót? Akkor legalább rakják oda elé, hogy ŰRfizika vagy XENOkémia vagy mittudomén.

Az is illúzióromboló, hogy az amúgy jól eltalált idegen környezetben többek közt olyan erőforrások megszerzéséért folyik a civilizációk harca, mint az "olaj" az "arany" vagy a "bazalt".

Tényleg bazalt?!?! Macskakövezni tervezünk a Szíriuszon?

A technológiákkal kapcsolatos másik nagy újítás sem sikerült hibátlanul. Az ilyen stratégiai játékokban általában lineárisan egymásra épülnek a különböző felfedezések. Fel kell fedezni az írást és a papírt, hogy aztán ki lehessen kutatni a könyvnyomtatást.

A Beyond Earthben viszont technológiai háló van, amit 14 óra játék után sem látok át, pedig én szoktam szórakozni ilyesmivel. Nehezen derül ki, hogy melyik technológia pontosan mire jó, egyáltalán, olyan mesterkéltnek, élettelennek érzem a legtöbbet. Van a "genetika", meg a "genetikai tervezés", meg a "transzgenetika". Hú, de jó. Nincs ez olyan messze attól, hogy jövő technológiája #1 -> #2 -> ... - > #96 legyen a fejlődési útvonal. Persze nem így lineárisan, hanem hálóban.

Vigyázz, jönnek az orosz robotok!

A technológiák mellett, illetve részben azokkal összefüggésben három filozófia, és ehhez kapcsolódó játékstílus között lehet választani.

Aki a "tisztaságot" választja, az az új világot akarja átformálni olyanra, amilyen a Föld volt. Aki a "harmóniát", az megpróbál minél jobban alkalmazkodni az új környezethez. Aki a "supremacy-t" (ezt nem tudom jól lefordítani, szó szerint "fennhatóság") az a technológia segítségével próbálja megváltoztatni az embert és a környezetet.

Például ha a játékos harmonikusan fejlődik, akkor egyre kevésbé fogják baszogatni a helyi lények, sőt egy idő után már az űrtakony is kifejezetten jót tesz neki. Ehhez képes ha "tisztaságban" nyomul, akkor felszámolja mindenhol az űrtaknyot, és pálmafákat telepít a helyére.

Ezek nem kizárólagos fejlődési utak, és kifejezetten jó, hogy lehet egy kicsit az egyikből, és egy kicsit a másikból is választani ugyanabban a végigjátszásban.

A választható népeknél érezhető, hogy melyikhez milyen vonalat képzeltek a készítők. Az oroszok szerintem mindenkit robottá akarnak változtatni, a franciaspanyolok meg a földi körülményeket visszaállítani, de egyáltalán nem kötelező  ezeket követni. Bármelyik néppel lehet bármelyik stílusban játszani, tényleg nincs kizárólagosság, vagy egy nagy, visszavonhatatlan döntés. A játék emiatt is sokszor újrajátszható.

Én a legnagyobb sikereimet az űrlényekkel harmóniában élő afrikaiakkal értem el. Az afrikaiak különleges képessége egyébként az, hogy élelemmel jobban állnak, mint a többi nép. Egy amerikai kiadótól váratlan poén, nem?

Én megveszem, önnek nem biztos, hogy kell

Egy csomó dolgot nem tudok jól megítélni a Beyond Earth-vel kapcsolatban, mert a kipróbálásra kapott verzióval csak 250 kört lehetett játszani, ami egy ilyen programnál egyáltalán nem sok.

Például összesen ötféle harci egységet tudtam gyártani, de valószínűleg abból a játék későbbi részében nagyobb lesz a választék. A gépi ellenfelekről sem derült ki túl sok ennyi idő alatt. Közepes nehézségi fokozaton nem okoztak problémát a harmadik újrajátszásnál. Az első kettőnél meg sokkal inkább az volt a gond, hogy a játék alapvető működésével kapcsolatban nem értettem dolgokat, nem pedig az, hogy az AI lediplomáciázott az asztalról.

Nem tudom, hogy az október végi megjelenésig mennyit fognak hangolni a programon, valószínűleg már nem sokat.

Én így is meg fogom venni, mert majdnem mindent imádok, ami űr és stratégia, a Civilization-sorozat pedig régi kedvenc. Ráadásul most már beleöltem a tanuláshoz szükséges 8-12 órát. Egy nem ennyire elkötelezett vásárlóknak valószínűleg jobban megéri várni ~6 hónapot, amikor az 50 eurós (15600 forintos) ár lejjebb megy, és a hibák egy részét javítják.

Az biztos, hogy valamikor november közepén elmegyek megnézni moziba az Interstellart, aztán hazamegyek, és Beyond Earth-özni fogok hajnalig.