Kerényi Imre: A miniszterelnök cselédje vagyok

  • Kultúráról, nemzeti közösségekről, szekértáborokról vitázott volna egymással Kerényi Imre miniszterelnöki megbízott és Vári György irodalomtörténész, újságíró.
  • A felszínen az egész vita borzasztóan szórakoztató volt.
  • De mindennek a mélyén elképesztő szomorúság lapul. 
  • És szó sem volt vitáról.

Kerényi Imre az Orbán-kormány különös figurája. Ötödik éve vezethet úgy kivont karddal egy tomboló kultúrharcot, hogy közben indokként leginkább csak saját személyes sértettségét és balszerencséjét tudja felhozni. És bár a sajtóban sokszor, sok helyen olvashattam és hallhattam tőle már mindezt, de élőben végignézni az egészet mégis nagyon zavarba ejtő élmény volt.

Kerényi Imre kíméletlenül őszinte ember. Politikusi alakoskodás, a közönségnek való megfelelés kényszere egy pillanatig nem hat rá. Csütörtök délután az ELTE bölcsészkarának nagytermében ült le vitázni Vári György újságíróval. Ennél idegenebb közeget keresve sem lehetett volna Kerényi elképzeléseinek előadásához találni. És mégis, pillanatra sem zavarba jőve adta elő bal- és jobboldal gigászi harcának történetét, melynek gyökerét, bár elég homályosan, de valahová a Tanácsköztársaság idejére eredezteti.

Kerényi Imre és Vári György (Fotók: Botos Tamás)

Kerényi sematikus világképe elég könnyen visszaadható. Létezik két kánon. Egy általa balliberálisnak nevezett, 1919 körül feltűnt, majd 1945 után megerősödő és utána a kilencvenes évekig meghatározó iskola, és ezzel szemben az elnyomott, kiszorított nemzeti oldal, melynek elszenvedett csapásairól saját életének buktatói tanúskodnak.

Pedig Kerényi egyáltalán nem volt egy üldözött ellenzékije az előző rendszernek. Ezt ő sem tagadja:

Én úgy éltem a Kádár-rendszerben, mint Marci Hevesen

- foglalja össze mindezt az este folyamán egy ponton. Volt szakmája, egzisztenciája, benne lehetett a színházi életben.

Sőt, a rendszerváltás után is teljesen jól elvolt. A kilencvenes évek második felében viszont komoly sokkot okozott a számára, hogy amikor ő kiállt a Fidesz mellett, állítása szerint a fellépő balliberális csoportérdek olyan erős volt a rendezői szakmán belül, hogy évtizedes barátai vetették ki maguk közül.

És ahogy ez elhangzik, onnantól folyamatosan érezni, hogy ez Kerényi minden feszültségének eredője. Az, hogy a szakma hátat fordított neki, amikor ő Orbán Viktor mellé állt. Amit ő úgy interpretál, hogy egész életében azt élte meg, hogy a baloldal kirekesztő ereje sokkal erőteljesebb, mint a nemzeti oldalé.

Közönség az ELTE-n

Kerényi Imre szerint a kultúrharc természetes dolog, ez a dolgok rendje. Azt ő sem tagadja, hogy mindkét oldal adós a múltfeldolgozással, de mit mondja

én azt gondolom, hogy az a rész, amit én képviselek, a víz alá nyomottabb pozícióban volt idáig.

- és ezért szerinte pozitív diszkriminációra van szükség a nemzeti oldallal szemben. És igen, az ő hasonlata szerint ez olyan, mint az ingamozgás, felboríthat szereplőket a másik oldalon. Hiszen, mint fogalmaz, mivel voltak bűnök, jönnie kell a bűnhődésnek. De szerinte hosszabb távon ez ki fog egyensúlyozódni.

Ki kell egyezni, de ezt csak a mi vezetésünkkel lehet megcsinálni, mert a másik félnek ez rendre nem sikerült.

- mondja el sokszor az este folyamán. A kiegyezés terepeként pedig például az állítása szerint egyre sikeresebb Magyar Krónikát hozza fel, ahol szabály, hogy a másik oldalról nem lehet rosszat írni, és ahová, fogadni merne, két éven belül Vári is írni fog.

Én egy nagyon kis pont vagyok. Sok mindenről tudok, de sok mindenről nem

- mondta magáról Kerényi, aki egy későbbi pillanatban egyenesen a miniszterelnök cselédjének nevezte magát. Saját feladatát a kormányban úgy látja, mint aki a kulturális innovációért felel. Ha felmerül egy téma, amiről tudni, hogy ért hozzá, olyankor megkeresik. Ilyen példaként említett a városépítészetet, a szobrászatot, a könyvkiadást. De színházzal direkt nem foglalkozik.

A miniszterelnöki megbízott eddigi teljesítménye valóban impozáns: nevéhez fűződik az alaptörvény asztala, a megrendelt illusztráló festmények, Tormay Cécile kanonizálása, a megszállási emlékmű a Szabadság téren és a Nemzeti Könyvtár-sorozat is.

Kerényi és Vári

A hírekbe az utóbbi években ezek mellett még a fajfenntartás érdekében a buzilobbi visszaszorítását képviselő gondolataival tudott bekerülni. Amikor a műsorvezető, Gyárfás Dorka felolvasta Kerényi vonatkozó mondatát, a miniszterelnöki biztos egy pillanatig nem habozott megerősíteni mindezt.

És szerinte mivel ő nem gyakorol közhatalmat, hanem csak egy öreg színházi rendező, nem lát ebben semmi kivetnivalót. Majd elmesélt egy történetet arról, hogy nemrég megnézett egy Rómeó és Júlia előadást Olaszországban. Ahol mindkét szereplőt férfi alakította, Mercutiót viszont egy kövér nő. A darab után pedig megnézte, volt-e az előadásban állami pénz. Volt. És ezt helytelennek gondolja.

A közérdeknek a népszaporulatot magasabb helyen kell jegyeznie, mint az egyéni szabadságjogokat.

- érvelt a miniszterelnöki megbízott.

Sok mindenen dolgozom, és én a magam munkájával nagyon meg vagyok elégedve.

- mondta el teljesítményéről Kerényi később, példaként pedig azt hozta, hogy félmillió magyar diákkal van kapcsolatban, ajándéktárgyak és rendkívüli történelemórák segítségével. És neki ezzel a félmillió magyar diákkal céljai vannak, számukra készülnek a Nemzeti Könyvtár kiadványai is.

Gerő Ernőtől Verebes Istvánig

És bár a program hivatalosan vitát ígért, mégsem lehet ezt a beszélgetést párbeszédként rekonstruálni. Kerényi és Vári György mondanivalója, mint két egymás mellett keringő égitest pályája, pillanatokra sem értek össze.

Vári szerint azonban mégis fontos, hogy nagyon komolyan vegyük ezt a vitát. Ugyanis az utóbbi évek eseményei, Kerényi megszólalásai, Orbán Viktor "példamutatóan őszinte" tusványosi beszéde mind arra világított rá, hogy mindazok az értékek, melyekre mint mindenki számára érvényes társadalmi evidenciákra tekintettünk 1989 után, valójában nem azok.

Ha pedig életben akarunk maradni, akkor Vári szerint az a feladat, hogy kíméletlen aprómunkával el kell magyarázni, hogy nem jó, ha a társadalom területéről kivonjuk az értékítéleteket, ha megbízunk valakit azzal, hogy megmondja, mi a közérdek, ha a művészettől elvesszük azt a feladatot, hogy kritikus legyen, hogy megkérdőjelezzen dolgokat.

kerenyi_imre_vari_gyorgy_elte_7

Az ingamozgásos elmélet Vári szerint alapvetően tévedésre épül, hiszen a közhatalom fogalmánál fogva sem lehet szolid revánsok eszköze, azt pedig a legsúlyosabb magyar lélektani betegségek egyikének nevezte, hogy állandóan azt bizonygatjuk egymásnak, hogy ki volt jobban elnyomva.

És ami még ennél is komolyabb probléma: mindezt konstruált óriásszemélyiségek csatájaként előadva.

Vári szerint ugyanis egyszerűen nem létezik az a két csoport, amit Kerényi harcban állónak tételez.

És ami a vita során előhozott példái szerint őt egy platformra tenné Gerő Ernővel, Falus Ferenccel, Verebes Istvánnal vagy Aczél Györggyel. Mert az irodalomtörténész szerint ez a két tömb egyszerűen nem létezik, illetve pontosabban

ezek addig vannak csak, amíg azt gondoljuk, hogy vannak, és harcolni kell velük, általuk.

És ez a felfogás egy helytelen művészetfogalomhoz is vezet, hiszen a művészet természete szerint nem arra való, hogy csoportidentitásokat erősítsen meg, hanem arra,

hogy kibillentsen és elbizonytalanítson és hogy vitatkozzunk róla.

Vári szerint nem egyén és közösség áll itt szemben egymással, hanem a közösség kétféle felfogása. Az egyik szerint a népakarat átruházható a vezetőre, ő dönthet mindenről, a nép pedig inkább ne vitázzon semmiről. Ez azonban szerinte egy rossz és veszélyes közösségfelfogás, ami végül önmagát számolja fel.

Ezzel szemben egy beszélgetések útján folyamatosan önmagát is újra megértő közösség felfogása áll, amiből senki nincs kirekesztve.

Az életünk múlik rajta, hogy ragaszkodjunk ezeknek a beszélgetéseknek a lefolytatásához, és ezt nem helyettesítheti az, hogy konstituált fantomközösségek harcaként látjuk a politikai teret.

- mondta el Vári

A kedélyes élet

Mindez azonban könnyedén pattant le Kerényiről, aki saját megélt tapasztalatait felhozva többször visszatért ahhoz, hogy ő egyszerűen azt látta élete során, létezik ez a harc, és hogy az általa képviselt oldal puhább, toleránsabb, kiegyezőbb.

kerenyi_imre_vari_gyorgy_elte_10

Megint csak a Magyar Krónika példáját hozta elő, és azt, hogy

abban nincs veszekedés, ezért azt a feleségeink is képesek elolvasni.

- okozta talán a legnagyobb felhördülést az este folyamán.

Kerényi szerint esélyt kell adni a jobboldalnak, hátha létre tudja hozni a kívánt egyensúlyt. Ők ugyanis még nem mondtak ebben csődöt.

És amúgy is, az állandó vitánál nem fontosabb a szerelem, az alkotás, az emberi faj fennmaradása, a kedélyes élet?

- kérdezte Kerényi, aki amúgy is azt tapasztalta eddigi élete során, hogy mindennek az igenlésére a másik oldal alkalmatlan.