A város, ahol pénzt adnak a gengsztereknek, hogy ne gengszterkedjenek, és működik!

  • A kaliforniai Richmond Amerika egyik legveszélyesebb városa.
  • 2007-ben pédául 9. volt a rangsorban, 106.000 lakosára 48 gyilkosság jutott.
  • A helyzet az ONS (Office of Neighborhood Safety) program beindítása óta jelentősen javult.
  • Dióhéjban: egy rendőrségtől független alapítvány pénzt és életpályát kínál a legveszélyesebb alakoknak, ha cserébe "megjavulnak".
  • A program bár nem hibátlan, de később modellként szolgálhat a hasonlóan problémás esetek kezelésére.

Nem a Lila akác köz

Így fest a kaliforniai Richmond legszegényebb, egyben legbalhésabb környékeinek az egyike

Aki esetleg nem ismerné, annak is könnyű elképzelni a kaliforniai Richmondot. Elég csak felidézni a Discovery Channel bármelyik amerikai külváros bandaháborújával foglalkozó súlyosabb epizódját, az összkép pont olyan brutális és lesújtó. A nyomasztó közállapotoknak alapvetően két oka van: a kilátástalan szegénység és a különböző, sebtiben összezsúfolt kultúrák egymásnak feszülése, a közös értékek és nevezők hiánya.

Ez az USA egyik legszegényebb környéke. Jövedelem szempontjából az itt élők az állam legalsó 10 százalékához tartoznak. A gyereknek közel a fele él az államilag meghatározott szegénységi küszöb alatt. Aki szerencsével munkát talál, az se igazán jót: a lakosok 40 százaléka a szolgáltatószektor képzettséget nem igénylő részében (gyorsétterem, ügynök) tud elhelyezkedni, másik 40 százalék pedig a termelőiparban, futószalag mellett dolgozik. Nem véletlen, a lakott házak között sok a kihalt és az elhagyott (majd kifosztott). Összességében a lakosok több mint kétharmada számít hátrányos helyzetűnek.

"Ebből a nyomorból nincs sok esélyed kimászni. A kosárlabda, a rap és a szórás (kábítószer) jöhet csak szóba." /helyi fiatal/

richmond_b_630

A környéknek nincs egy közös kultúra vagy közösség. 1950-től, majd egy másik hullámban 1970-től indult be a területek lakókörzetekké alakítása, főleg olyan bevándorló tömegeket telepítettek ide, akiket máshol nem láttak szívesen. A lakosság fele spanyol ajkú (főleg mexikói), de jelentős az afro-amerikaiak (23 %) és a délnyugat-ázsiaiak aránya (17 %) is. A környék lakóinak harmada eleve nem is az országban született, tömegek nem beszélnek angolul.

Cselekvési kényszer

Így alakult Richmondban a gyilkossgok száma évről-évre. Az ONS program 2007-ben indult el.

A nyomasztó körülményekből egyenesen következő társadalmi állapotok 2007-2009 környékén érték el a mélypontot. A városban a gyilkosságok aránya hatszorosa volt az országos átlagnak. Dúltak és megfékezhetetlennek tűntek a bandaháborúk és az azzal járó bűncselekmény-sorozatok, a város pedig az országos médiában is nagyot futott egy különösen brutális nemi erőszak miatt. Egy szenátor Richmondot egyszerűen Irakhoz hasonlította, a városi tanács pedig állami vészhelyzet deklarálását követelte. A városvezetésen és a bűnmegelőzési szerveken óriási volt a nyomás, komplett városrészek álltak az összeomlás szélén.

A rendőrség tett néhány kísérletet arra, hogy a bűnüldözés és igazságszolgáltatás szigorúbbá és agresszívabbá tételével kezelje a helyzetet, de ez csupán a bebörtönzési számokon dobott, érdemi hatása nem volt.

A városvezetés új irányt keresett és szabott meg. A szerényen, de javuló közbiztonság nem egy zseniális, hanem több, egymással kölcsönhatásban lévő folyamat eredőjeként értelmezhető. Ezek:

  1. A város új rendőrfőkapitányt igazolt, vicces, de Fargo városából, Chris Magnus személyében. Magnus megalapozta egy kevésbé rideg közösség-rendőrség kapcsolat alapjait, és korszerű, statisztikákon alapuló bűnmegelőzési módszereket vezetett be, aminek a lényege, hogy nem kollektív közösségeket vegzálnak, hanem azokra fókuszálnak, akikre valóban szükséges.
  2. Összefogtak a helyi vallási és egyéb közösségek, és egyesével illetve együttesen is protestáltak a nyugalom és az élhető lakókörnyezet érdekében - "békemeneteket" is szerveztek.
  3. Számtalan drága és hatástalan bűnmegelőzési program bevezetése és sutba vágása után az ONS (Office of Neighborhood Safety) működni látszik.

Az ONS

Kevin Boggan (középen), az ONS koordinátora a helyi srácokkal, akik közül többen is részt vehettek egy dél-afrikai utcai bűnözéssel foglalkozó konferencián.

Ha mindig ugyanazt csinálod, amit eddig, akkor az eredmények sem fognak változni

- mondta ezt DeVone Boggan a richmondi program kapcsán, ami azért érdekes, mert ő az elindítója és koordinátora az Office of Neighborhood Safety projektnek, ami egyedülálló módon tudott választ adni a környék problémáira. És azért érdemes vele foglalkozni, mert ha megállja a helyét, akkor a jövőben más, hasonló helyzetű város/környék (elég sok ilyen van) is adaptálhatja azt Amerikában és világszerte.

A program három alappillére:

  1. a résztvevők alapos kiválasztása
  2. bizalom
  3. életpálya-program

A program ideológiai hátterét úgy kell elképzelni, hogy a bűnözést és a bűnözői csoportokat a program technikailag egy járványnak felelteti meg. Ez elég jó párhuzam, tekintve, hogy például egy gyilkosság szinte sosem áll meg önmagában, hanem automatikusan láncreakciót, bosszúsorozatot vált ki - tekintsük ezt fertőzésnek. Boggan elmélete szerint egy ilyen környezetben a karantén jellegű intézkedések nem hatásosak, hanem célzott oltásokkal kell kezelni a "hordozókat". Amitől azok egyébként nem meghalnak, hanem megjavulnak.

Az oltás módszere a következő. Egy nagyon gondos elemzés alapján kiválasztják azt az ötven 25 éven aluli fiatalt, aki a legvalószínűbb, hogy fegyverrel törne valaki életére, vagy akit gyilkosság áldozata lehetne. A kiválasztás az egyik leghíresebb amerikai műszaki egyetem, az MIT által programozott algoritmusok, a helyi rendőrség adatbázisa és egy helyiekből álló, a környék életében szervesen részt vevő csoport segítségével történik. Akit kiválasztanak, dönthet, hogy részt vesz-e a programban vagy sem - amennyiben igen, úgy vállalja, hogy ezentúl kimarad a balhéból. Cserébe pedig egyfelől pénzt, havi szinten 300-1000 dollárt kap 9-18 hónapon keresztül, illetve egy rá szabott jövőegyengető programban is részt vesz.

Az ONS működésének másik alapja a közös bizalom, a partneri viszony. A résztvevők megértik, hogy az ONS nem a hatóság, és semmi esetben nem is ad ki adatot róluk, aminek egyébként a helyi rendőr szervek annyira azért nem örülnek. (Chris Magnus rendőrfőkapitány azonban partner a programban - az ONS működéséhez elengedhetetlen, hogy hozzáférjenek a rendőrség releváns adataihoz.) Ennek megfelelően még egy ONS koordinátor vagy informátor sem tanúskodott bíróságon.

A program forradalmisága igazán a harmadik pillérjében rejlik, vagyis az életpálya-programban. Olyan program eddig is sok volt, ami hatékonyan választotta ki, a problémás elemeket, és aztán erőszakkal eliminálta őket a közösségtől. Az ONS ebben más. Egyénre szabottan nyújt oktatási támogatást, életpálya-tanácsadást, illetve segít munkát szerezni. A programban résztvevők közül volt aki így jutott jogosítványhoz, másnak az 5000 dolláros tengerészeti iskola elvégzését finanszírozták, végső esetben pedig van, akinek abban segít az ONS, hogy békében elhagyhassa a környéket, ha ott mégis elfogyott körülötte a levegő.

Eredmények

A program eredményességét főleg nem számokban, hanem szívderítő mikrotörténetekben lehet igazán mérni. Amikor bizonyos, hogy az ONS mentett meg valakit a börtön vagy a halál, a családját pedig egy örökre traumatizált élet elől.

Ilyen például Sheperd és Morris sztorija is. Ők más bandából csatlakoztak a programhoz, és kezdetben még azt sem tudták elképzelni, hogy egy repülőgépen utazzanak. Biztosan megölik egymást - ezt gondolták. Végül mégis együtt utaztak Cape Townba egy bűnmegelőzési konferenciára, és ismerkedtek meg a dél-afrikai gettók világával, amit még Richmondhoz képest is mélyen tragikusnak ítéltek meg. De hasonló sikersztori, hogy az ONS személyzetén belül is dolgozik két olyan férfi, akik lőttek már egymásra egy korábbi, bandák közti összecsapásban.

Azért a program finanszírozói elsősorban nem a szívhez szóló történetekre kíváncsiak. Ugyanis bár az emberélet értéke felbecsülhetetlen, a programon milliós nagyságrendű dollármennyiség pörög át. A város a működést 1,2 millió dollárral támogatta, a résztvevőknek járó illetményeket és az életpálya-programot pedig magánjellegű felajánlásokból és civil szervezetek finanszírozzák.

richmond_2722

Amióta az ONS elindult, a 67 programban résztvevő fiatal közül 65 még életben van. Ez bár furán hangzik, a kiválasztás szempontjait és azt figyelembe véve hogy Richmond Magyarországhoz képest nagyon más koordináta-rendszer, óriási siker. Amúgy a program egyik hiányossága, hogy elég gyengén adminisztrálja magát, kiértékelési rendszere pedig lényegében nincs. Talán ezért is nem könnyű eldönteni, hogy mekkora szerep jut neki a javuló közbiztonságból.

A bűnözési adatok pedig bár országszerte javulnak, Richmondban a tendencia gyorsabb az átlagnál, és 2013-ban már a valaha rögzített legkevesebb gyilkosság (2013: 16, 2007: 48) és erőszakos bűncselekmény történt a városban. A program bár nem hibátlan, és Richmondnak még mindig vannak gyengébb-sötétebb időszakai, a közbiztonság érezhetően jobb. Mind a lakók, mind pedig a szakértők biztosak benne, hogy ebben az ONS szerepe megkérdőjelezhetetlen.

(Mother Jones, Huffington Post, California Health Report, Contra Cost Times)