Az igazi árkok nem a nemzetállamok között, hanem részben azokon belül, részben azokat átívelően vannak Európában, állítja három gazdasági földrajztudós, és ezt elég jó térképekkel támasztják alá. Dimitris Ballas, Danny Dorling és Benjamin Hennig, akik nemrég kiadtak egy Social Atlas of Europe című könyvet, úgy látják, hogy elég félrevezető az európai gazdaság trendjeit a nemzetállamok szintjén követni. Valójában inkább az egyes városi központú régiókban kellene külön-külön vizsgálni a gazdasági trendeket, mivel ezek sokkal szervesebben kapcsolódnak össze, mint az állami egységek.

Kiindulási alapnak itt egy térkép, ahol a népsűrűségi számok alapján domborították a területet, emellett az Európai Uniós belépés dátuma szerepel.

Egy egyszerű domborzati térképre vetítve így néz ki a népsűrűség:

Innen csak egy lépés, hogy a népsűrűségi térképre rávetítsék a régiók gazdasági erejét. Bár Svájc adatai itt hiányoznak, de azért teljes pompájában rajzolódik ki az összes európai gazdasági földrajztudós kedvenc alakzata, a Kék Banán, ami Észak-Olaszországtól egészen Hollandiáig, sőt Londonig húzódik. A masszív, összenőtt banánon kívül igazán csak Párizs, Madrid, Barcelona és Róma nagyobb, meg Prága, Varsó, Budapest és Bukarest (és persze egy csomó kisebb észak-európai város) kisebb vonzáskörzete emelkedik ki a köztes pusztaságból.

A legjobb, hogy ha így nézzük a kontinenst, az egybevág a fizikai infrastruktúra fejlettségének legegyszerűbb megnyilvánulásával, ami az éjszakai műholdtérkép. Ez utóbbi annyira jó mérőszám, hogy egészen komoly közgazdászok is használják a szegénység mérésére.