Amikor a Mellékes igazságról először hallottunk, csak annyit tudtunk, hogy az angolszász irodalmi díjak csak úgy potyogtak az égből az elsőkönyves szerzőnek, Ann Leckie-nek. Mikor megjelent a magyar fordítás, elolvastuk.

Sci-fi, aminek a főszereplője nem egy férfi

Sőt, nem is egy nő. Toren Igazsága egy űrhajó. Egy űrhajó, aki történetünk kezdetén már csak egy személy, pontosabban nem személy. Évezredes léte alatt eredetileg húsz, összekapcsolt tudatú, húsz külön testben élő ember és a gép együtteséből állt. A húsz egyén egy egészként a Radch birodalom katonája volt. A birodalom vezetője maga is sokezer testben él és uralkodik. Őt szolgálta főhősünk, aki közvetlen felettesének a flotta kapitányának tartozott engedelmeskedni.

A birodalom mérnöki pontossággal megtervezett rendje és békéje azonban törékeny. A hódító rend által annektált területeken élő emberek nem felejtik el mit tett velük a radch hódítás, mert az emberek már csak ilyenek. Az sem tartja őket vissza az ellenállástól, hogy ha legyőzik őket, a holttestüket raktárakba helyezik, tudatukat megszüntetik. Mire ezek az egykori ellenálló emberek felébrednek, már újraprogramozták őket, és immár mellékesként, a birodalom rabszolgáiként élnek tovább. Nem személyként, és nem emberként. Nincsen többé nemük, személyiségük, emlékeik. Mellékesek.

Toren Igazsága Esk Egyes Tizenkilenc, a túlságosan is tökéletes, bár hamisan éneklő kiborg öntudatra ébred. Egy ezeréves álomból ébredő, drogfüggő katonatiszttel, a többi tudatától leválasztva olyan küldetésre indul, mely során maga sem tudja, hogy a saját érzései vezetik, vagy egy titkos program részeként kell legyőznie a rendszert, amely teremtette.

Mit ad a kötet, amitől megremegtek a külföldi olvasók térdei?

A történet magyarul egy sima sci-finek tűnik. Jónak, ez kétségtelen. Van benne sok különleges helyszín, szépen lefestett egyedi tájak és szokások, furcsa csengésű nevek. Megvan a könyvben minden, amiért jó ilyesmit olvasni. Bevonz egy világba, ahol alig van jelentősége a magunkkal hozott tudásnak, ahol mindent a szerzőnek kell elmagyaráznia. A kitalált univerzum bolygói, törvényei, szereplői, mind mások, mint amit ismerhetünk, és amiről bármilyen tudással rendelkezünk.

Nagyon jó sci-fi, de hogy forradalmi lenne? Más nyelveken minden bizonnyal. Nem véletlenül fogadták olyan lelkesen a kritikusok, a feministák és a feminista kritikusok.

Mivel azonban a magyar nyelvben nem különböztetjük meg a nemeket a névmások használata során, ezért a regény extra különlegességéről, hogy a szerző minden szereplőt alapértelmezetten nőnek szánt, sajnos csak a fülszövegből értesülünk.

De sebaj, a könyv enélkül is igazán újszerű, hát még ennek tudatában. Női főszereplős sci-fi.

A történet szereplőinek neme egyébként a könyvben egyáltalán nem lényeges. Sehol. Mindezzel együtt valóban újra és újra figyelmezteti magát az ember olvasás közben, hogy helló, nőként képzeld el a katonát, az uralkodót, a gyilkos szándékú támadót de még a repülőgép-kölcsönzőt is.

Jó szívvel ajánljuk tehát a kötetet a sci-fi rajongóknak és azoknak, izgat a lehetőség, hogy a hagyományosan férfi karakterek helyett nemhogy bátran, de szinte kötelezően nőket ajánlott elképzelnie. Aki pedig szeretné pontosan tudni, hogy a szerző melyik szereplőt milyen neműnek álmodta meg, az olvassa el az eredeti, angol nyelvű szöveget.

Értékelés:

7/10

További nőkkel kapcsolatos híreket, érdekességeket találsz a feminfo facebook oldalán. Tetszik?