Történik valami a világban, ami annyira gigantikus pénzeket mozgat meg, hogy ép ésszel fel se lehet fogni, mégis néhány ember dönt róla, nem teljesen átlátható, de aprólékosan megkoreografált módon. Ez az amerikai jegybank, a Federal Reserve kötvényvásárlási programja, ami a válság óta izgalomban tartja a világon nagyjából az összes pénzzel foglalkozó embert. Az eddigi kötvényvásárlási program – amerikai jegybankárnyelven quantitative easing, röviden QE – keretében jó 3200 milliár dollár értékben (mai árfolyamon 770 ezer milliárd forint, az éves magyar GDP 25-szöröse) vásárolt össze dolgokat a Fed néhány év alatt.

Nem mellesleg Magyarország is ennek köszönheti, hogy nagyobb pánik nélkül megúszta a Matolcsy-féle kamatcsökkentéseket.

Ez az egész ma este véget ért.

Nem is csoda egyébként, hogy ennyire rá vannak fixálva erre a pénzemberek. Az amerikai jegybank mérlege iszonyú szorosan mozgott együtt a különböző pénzügyi eszközök árával, gyakorlatilag mozgatta azokat. Ezen az ábrán a fekete vonal jelzi a Federal Reserve mérlegfőösszegét (az összes eszköz értékét, ami a mérlegében van), a piros pedig a fő ameriai részvényindexet, az S&P 500-at:

Részletesebben így nézett ki a dolog a QE program eddigi három szakaszával, látszik, ahogy még a program jövőjével kapcsolatos pletykák is mekkorákat dobáltak a tőzsdei mutatón:

Amióta elindult, majd kiszélesedett a QE, hajszál híján háromszorosára rohant fel az amerikai tőzsdeindex. Mivel itt az 500 legnagyobb amerikai nyilvános cég értékéről van szó, ezért ez elég sok pénzt jelent: több, mint tízezer milliárd dollárral érnek többet ezek a cégek, mint a válság mélypontján.

És akkor még nem is beszéltünk arról, hogy mennyi pénz zúdult a kockázatosabb vállalatok kötvényeibe, és főleg kifelé az Egyesült Államokból, a világ rázósabb, de nagyobb hozamot ígérő részeibe, a feltörekvő piacokra (köztük Magyarországra).

De hogyan működött?

Azért találták ki ezt az egészet még 2008 végén, mert valahogyan mindenképpen élénkíteni akarták a gazdaságot az amerikai jegybankban, de fogalmuk se volt, hogy hogyan. A költségvetésből politikai okokból nem lehet lendületet adni, a Fed pedig már nullára csökkentette az amerikai alapkamatot, az alá nem mehetett.

Nem volt más választás, mint tolni a pénzt, mint az őrült.

A QE program lényege az, hogy a Fed eszeveszetten kötvényeket és jelzálogleveleket vásárolt, amiért a semmiből teremtett pénzzel fizetett. Annyira sokat vett belőlük, hogy ezzel szinte kiszorította a befektetőket ezekből a biztonságos eszközökből. Ezzel egyrészt az volt a cél, hogy csökkenjenek az amerikai fogyasztókra és az államra nehezedő kamatok terhei – és újra beinduljon a jelzáloghitel piac, vele az ingatlanszektor –, másrészt emelkedjenek a pénzügyi eszközök árai, hogy az emberek gazdagabbnak érezzék magukat, ezért fogyasszanak, ami miatt beinduljon a növekedés.

Ez bár valamilyen szinten pénzteremtést jelent, ez a pénz teljesen virtuális: csak jegybanki tartalékként jelenik meg, ezért nem jut be a reálgazdaság pénzügyi körforgásába. Ezért inflációt sem okozott. Valójában azon keresztül működött ez a program, hogy lenyomták a kötvényhozamokat, úgynevezett

hozaméhséget

teremtve. A biztonságos eszközök hozamának lenyomásával a befektetőket a kockázatosabb eszközök felé terelték, hiszen ebben a helyzetben csak azokkal, nagyobb kockázatvállalással lehet pénzt keresni. Így elég masszív pénzbőség jött létre, a befektetők egyre többet voltak hajlandóak fizetni a cégekért, sőt, itt-ott kisebb buborékok is kialakultak.

Ez utóbbi volt az, amitől a jelek szerint megijedtek az amerikai jegybanknál. Ezért történt az, hogy még az előző jegybankelnök, Ben S. Bernanke idején, tavaly decemberben elkezdték minden hónapban vékonyítani a programot, és egyre kevesebb új kötvényt vásároltak. Utódja, Janes Yellen is folytatta a megkezdett tervet, mostanra pedig elfogyott a kötvényvásárlás. Persze a 4500 milliárd dollárnyi eszköz még mindig ott van a Fed mérlegében.

Nyilván a gazdagok jártak jól vele

Az biztos, hogy a világ legnagyobb pénzügyi kísérlete volt a QE programok hat éve. Annyiban bejött, hogy megállította a globális piacok összeomlását, sőt, a pénzügyi eszközök értékét iszonyatos erővel sikerült folyamatosan felfelé tolni. Az amerikai ingatlanpiacon már kevésbé volt egyértelmű a siker, hiszen itt nagyon messze vannak az árak a válság előtti csúcsponthoz képest.

Ez a program egyik legtöbbet kritizált pontja: hogy növeli az egyenlőtlenségeket.

A gazdagok vagyonának ugyanis sokkal nagyobb része van értékpapírban, mint ingatlanban,

míg a középosztálynál és a szegényeknél jellemzőbb, hogy az ingatlan jelenti a vagyon túlnyomó részét. A QE tehát a maga részéről elég erősen hozzájárult a vagyoni egyenlőtlenségek kiéleződéséhez az USA-ban és világszerte. Bár a program barátai erre ezt szokták mondani, hogy ha tovább zuhan minden, akkor mindenki rosszabbul jár.

Semmi nem oldódott meg

A programot most megállították, de továbbra is teljes a tanácstalanság az amerikai jegybankárok körében, hogy mi legyen most. Egyrészt az amerikai gazdaság nem tért vissza a normális kerékvágásba, bármit is jelentsen ez. Nincs infláció, nem nőnek a bérek, nem elég erős a fogyasztás, nem elég erős a növekedés (legfeljebb Európához képest), csóválja a fejét az összes közgazdász. Arról szó sem lehet, hogy normalizálják a viszonyokat, és hamarosan elkezdejenek kamatot emelni, mert akkor pillanatok alatt jönne a recessziós-deflációs spirál, jókora pénzügyi felfordulással.

Másrészt a globális pénzügyi rendszer teljesen függővé vált a jegybanki őrülettől. Csak azért nincs most igazi pánik, mert a japán és az európai jegybank valamennyire átvette a Fed szerepét. De sokan attól tartanak a Fed vezetői között is, hogy a folyamatos dollárpumpálás hiányában sötétebb idők jönnek a világ többi részét, és a QE hiányában az egész világ pénzügyi rendszere bajba kerülhet. Az iszonyú alacsonyra vágott alapkamattal Magyarország azok között van, akiket a legjobban fenyeget a Fed leállása.