Az októberi Budapest Science Meetup-on Bereczki Zsolt (Szegedi Tudományegyetem, Embertani Tanszék), a Kárpát medencében talált koponyasebészeti beavatkozásokra utaló leletekről és azok jelentőségéről beszélt:

Az előadó összefoglalója:

A sebészi trepanáció vagy sebészi koponyalékelés a felső paleolitikum óta világszerte ismert koponyasebészeti beavatkozás. Legrégebbi írásos emlékei ó-egyiptomiak. A világ valamennyi részén, több történeti időszakban alkalmazták. Néhol a különböző népcsoportok egymásnak is átadták ezt a tudást, máshol a kulturális és etnikai változásokkal feledésbe merült, és később újra felbukkant. A beavatkozás indikációja gyakran nem ismert, de feltételezhető, hogy a hiedelemvilág bizonyos elemei, valamint rituális és egzakt gyógyítási szándékok egyaránt állhattak a hátterében.

A mai Magyarország területén eddig több, mint 130 lékelt lelet került elő, a legrégebbiek a neolitikumból származnak. Az eddig ismertté vált esetek fele azonban a honfoglaló magyarokhoz köthető, az összes többi történeti időszak és etnikai csoport csak jóval alacsonyabb számban képviselteti magát a lékelt koponyájú egyének között. Mi az oka ennek a jelentős aránytalanságnak? Miért találunk az Alföldön élő római kori szarmaták leletei között lékelt koponyákat, míg a Pannonia Provincia területén működő, korabeli sebészeti technikákhoz hozzáférő római orvosok nem hagytak hátra ilyen leleteket? Mi a magyarázata a Dél-Alföldön sűrűsödést mutató avar kori leleteknek? Miért tűnik el a beavatkozás a középkori magyar temetőkből?

Az előadás teljes verziója itt tekinthető meg: