Több dologra (leginkább a töményszeszekre) is kiterjesztik a termékdíjat, egy másik élelmiszerekre kivetett adót bizonyos szereplőkre meghatvanszoroznak, a fuvarozóknak pedig két döntéssel is költségesebbé teszik a munkáját.

Ennek az egésznek az lesz a vége, hogy keményen drágítani fognak a boltok jövőre.

Eleve elég rosszul állnak a magyarok abból a szempontból, hogy mennyi pénzük van ennivalóra, és a mostani, a kormány által szított drágulás a szegényebbeket sokkal erősebben fogja sújtani.

Miért pont az ennivalót adóztatják?

A Tesco- vagy Nébih-adó, hivatalos nevén élelmiszerfelügyeleti díj emelése elég durva. Ez eddig 0,1 százalék volt, és a boltoknak kellett fizetnie, hivatalosan azért, hogy az őket felügyelő hatóság kiadásait fedezzék. Most viszont a nagyok az eddigi hatvanszorosát, 6 százalékot fizetnek majd. Akkor számít nagynak egy bolthálózat, ha évi 300 milliárd forint fölötti az árbevétele.

Ez önmagában azt jelenti, hogy aki hipermarketekben vagy egyáltalán, nagyobb láncokban vásárol, hirtelen akár hat százalékkal magasabb árakkal találkozhat.

Melyik cégnek volt tavaly 300 milliárd feletti forgalma, és lesz várhatóan idén is?

• Tesco (705 miliárd forint forgalom 2013-ban),
• Coop (550 milliárd),
• CBA (521 milliárd),
• Spar (454 milliárd),
• Reál (370 milliárd)

Persze nem menekül meg a Lidl, az Aldi vagy az Auchan sem, ők valamivel kisebb felügyeleti adót fizetnek majd, de szintén az eddigi több mint tízszeresét. Közben kiterjesztik a töményszeszekre a termékadót (ami miatt átlagosan tíz százalékkal lesz drágább az alkohol jövőre), akárcsak egy csomó tisztálkodószerre. És még egy másik szabályozás változtatásával is ütik a kiskereskedőket, ugyanis szigorodik az elvárt nyereség számítása. Egyszóval a kormány több fronton is pénzt akar kiszívni a boltokból.

Az áfacsalás elleni harc is drágít

Jogosan vagyunk nagyon mérgesek, ha a becslések szerint évente ezer milliárd forintos áfacsalásról van szó, ami ellen a hatóságok nem igazán tettek eddig semmit. Most viszont az NGM bedobta a csodafegyvert, a fuvarkövető rendszert. Az eddig nem teljesen kidolgozottnak tűnő tervek szerint az az ötlet lényege, hogy a fuvarozóknak minden út előtt le kell adminisztrálniuk a rakományt, cserébe kapnak egy számot, és így a hivatal minden árumozgást látni fog.

Ez lehet, hogy megnehezíti a fiktív határátlépéséről szóló áfacsalásokat, megszüntetni viszont aligha fogja őket. Ami biztos az az, hogy a fuvarozók adminisztrációs költségei emelkedni fognak: be kell vezetni egy új informatikai rendszert, aminek a használata is időt fog elvinni. Az áfacsalásban egyébként az a legérdekesebb, hogy miközben az állam százmilliárdokat bukik, nem csak maffiózók járnak jól vele, hanem közvetlenül a mezei fogyasztók is, akik a mindent átszövő csalások miatt legalább a negyedével olcsóbban jutnak cukorhoz, kávéhoz, húshoz és étolajhoz. Ha véletlenül mégis bejönne az áfacsalás elleni küzdelem, akkor a fogyasztó viszont főleg a drágulással találkozna majd.

A fuvarozók nem csak emiatt félhetnek, hanem azért is, mert a kormány útdíjból is nagyobb bevételt tervezett be, mint ami az idén eddig befolyt összegből következhet. A költségvetésbe bekerült egy mondat, miszerint az útdíjrendszert ki fogják terjeszteni, eddig még nem részletezett módon. Akármi lesz, a fuvarozók árai az összes későbbi dologba, így az élelmiszerek áraiba is beépülnek.

Nincs pénz kajára

A magyarok sokkal többet költenek élelmiszerre, mint rezsire: a háztartási energia a KSH idei fogyasztói kosarában 9,3 százalékot, az élelmiszer viszont 24 százalékot tesz ki, a szorzó tehát 2,7-szeres. De ez csak a (nem létező) átlagmagyar fogyasztói kosarában van pontosan így.

Valójában minél szegényebb valaki, az elköltött pénzének annál nagyobb részét fordítja élelmiszerre. A legfrissebb, 2012-es háztartási fogyasztási adatok szerint ha a jövedelem alapján növekvő tizedekbe tesszük a magyar társadalmat, így néz ki az élelmiszerre fordított kiadások aránya az összes pénzköltés arányában:

(Abszolút értékben persze a leggazdagabb tized sokkal több pénzt költ élelmiszerre, hiszen jobb minőségű kaját vesznek, de ez az összes kiadásukhoz képest jóval kevesebb.)

Közben az ország az utóbbi években egyre növekvő része, a tavalyi adatok szerint már közel harmada alapvető élelmezési gondokkal küzd. Itt van azoknak az aránya a magyar népességen belül, akiknek nincs annyi pénzük, hogy minden második nap valami olyan melegételt vegyenek, amiben van hús (vagy – hogy a vegetariánusokat is számba lehessen venni – annak megfelelő protein; ez az a mutató, amin keresztül az élelmezési problémákat követik a statisztikusok).

Nem is kell

Az infláció szempontjából sem túl jó a dolog, hogy a kormány ismét a drágulást akarja mesterségesen felpörgetni. Már csak azért sem, mert az élelmiszerek az utóbbi években több okból is jobban drágultak, mint a fogyasztói árak úgy általában:

A töményszeszadó önmagában fél százalékkal, a Nébih-adó pedig ennél is jobban felfelé tolja majd az árakat az eddigi becslések szerint. Az éves infláció most még 0 százalék körül, sőt, most épp valamivel az alatt van, de ez hosszú távon több okból sem maradhat így. A rezsicsökkentés hatása hamarosan kikerül a mutatóból, a gyenge forint viszont egyre erősebben érződik majd. Az élelmiszerek kisebb mértékű drágulása is nagy inflációs hatással járhat.

A vicc az egészben az, hogy ezekre az adóemelésekre, akárcsak az internetadóra, nem is lenne igazán szükség. A kormány nem hogy 3 százalékos, hanem 2,4 százalékos hiányra lövi be a jövő évi költségvetést, tehát az elvárt szinthez képest eleve a GDP 0,6 százalékával, azaz nagyjából kétszáz milliárd forinttal szigorúbb költségvetést tervezett. Ezekből az új, torzító hatású adókból messze nem jöhet be ennyi pénz, a hatásuk viszont annál kártékonyabb lesz.