A magyar sajtó egy hete Bucsi Réka nevétől zeng. A MOME animáció szakának hallgatója az Oscar animációs rövidfilm kategóriájának tízes shortlistjén szerepel. Egy hajszál választja csak el az Oscar-jelöléstől. Rékával Skype-on beszélgettünk, ugyanis már Dániában készül a következő projektjére egy művészeti rezidenciaprogram keretein belül.

Mi járt a fejedben, amikor megtudtad, hogy rajta vagy az Oscar tízes shortlistjén?

Erre egyáltalán nem számítottam, azt sem tudtam, hogy mikor derül ki, hogy ki jutott a shortlistre. Épp Magyarországon voltam és Lukács Petivel (a Symphony No. 42. hangmérnöke - a szerk.) voltam vacsorázni, hogy megünnepeljük a film sikereit, aztán össze-vissza mászkáltunk és benéztünk a Központba, hátha van ott valaki. Találkoztunk is pár baráttal, és egyszercsak a Szimler Bálint jött ki egy sörrel a kezében és mutatta nekem a telefonját, hogy az Osváth Gábor írt neki sms-t, hogy a Bucsi Réka shortlistes az Oscaron. Majdnem sírva fakadtam. Úgy volt, hogy csak egy sörre ugrunk be a Központba, de ezek után reggelig ott voltunk; kaptam egy-két ingyen vodkát, ami megtette a hatását, másnap nem is mentem nagyon sehova. Eléggé nehéz megfogalmazni, milyen érzés ez.

Mik a legemlékezetesebb filmfesztiváljaid?

Ami utoljára nagyon élvezetes volt, az a Hiroshimai Animációs Filmfesztivál. Amikor ott nyertem egy díjat is, az extrém különleges volt. Ott volt egy csomó barátom is, meg a magyar animációs szakma, mert Magyarország volt a díszvendége az idei fesztiválnak. Soha nem voltam azelőtt még Japánban, és a fesztivál is rendkívül izgalmas volt, úgyhogy egy szuper élménnyel lettem gazdagabb.

Mesélsz nekünk arról, hogyan dolgozol?

A rendszertelenség híve vagyok, főleg azért mert egyelőre rövidfilmeket csinálok: például a Symphony No. 42 egy diákfilm, szóval nem óriási stábért felelek, nem kell ragaszkodnom bizonyos munkafolyamatokhoz, mint egy klasszikus nagy stúdiónál, hanem lehetőségem nyílik újra és újra visszakanyarodni az alapokhoz. Szeretem meghagyni magamnak ezt a szabadságot. Ha úgy alakul, akkor akár a forgatókönyvbe is bele szeretek nyúlni, amikor már a film befejezésénél tartok; ezt nem tehetném meg egy nagyobb produkciónál, ahol sok ember munkájáért felelek, és ezt egyelőre nem is akarom.

A Symphonynál írással és rajzolgatással kezdtem az egészet, aztán konkrétan kivagdostam apró részleteket a sketchbookomból és azokat rendezgettem egy storyboardba, majd átraktam az animatikba (mozgó forgatókönyv - a szerk.), hogy lássam milyen ritmusa van. Az animatikot mindig érdemes használni mielőtt az ember elkezd animálni, hiszen az animáció elkészítése rengeteg idő, és ha a végén kiderül, hogy a film ritmusa nem működik hangban meg vágásban, akkor az elég nagy szívás, ezért mindenki mindig csinál egy vázlatos verziót a filmről.

Ezek után csinálni kell egy úgynevezett layoutot, ami azért jó, mert ha kérek segítséget más animátoroktól, akkor látják, hogy mi hogyan mozog. Közben párhuzamosan én is elkezdek animálni, közben felügyelem és javítgatom a többiek munkáját, tervezem a végleges vizuális megjelenését a filmnek, megfestem a háttereket a filmhez - ezeket mind digitálisan készítem el Photoshopban. Az animációt pedig TVPaintben (animációs szerkesztőprogram - a szerk.) csinálom, ez egy ugyanolyan folyamat, mintha klasszikusan papírra képkockáról képkockára animálnék, csak nem papírra csinálom és nem kell beszkennelnem, hanem ott van egy digitális rajztábla, ami automatikusan beviszi a gépbe a rajzokat. Ez egy sokkal gyorsabb és környezetkímélőbb folyamat.

Milyen vizuális munkák inspirálják a munkádat?

Nem vagyok egy ilyen “kedvencezős” ember, nincsenek kedvenc alkotóim. Bár nyilván vannak olyan alapvető filmek, amik minden filmest inspirálnak, mint például Stanley Kubrick filmjei. Amikor elkezdek foglalkozni egy látványvilággal, akkor azt érzem, hogy nem jó, ha sokat nézelődöm, mert egy idő után annyi impulzus ér, hogy összekeveredik a saját munkámmal is. Szeretek elhatárolódni attól, ami körülöttem történik. Még tavasszal voltam a Pictoplasman (kortárs karakterdizájn fesztivál - a szerk.), és ezt azért hozom fel, mert épp most érkezett meg ide Dániába a fesztivál évkönyve, amit a napokban lapozgattam inspirációképpen. Abból inspirálódom a leggyakrabban, ami épp a kezeim közé kerül. Rengeteg animációst követek különböző felületeken, nagyon kedvelem a japán animációt, és minden olyan dolgot, ami minél inkább mentes a konvencióktól és bátor.

Na jó, akkor kérdezünk konkrétabbat: mi a kedvenc videókliped?

Amit utoljára nagyon szerettem, az a Bombay El Guincho című száma volt. A vizuális látványa biztosan hatással volt rám, amikor a Symphonyt csináltam; egy asszociációs játék és még a szám is jó. Most nagyon sokat hallgatok megint Björköt, három hete voltam Spanyolországban és ott láttam az új koncertfilmjét, nagyon megfogott.

Van olyan az Oscar tízes listájáról, akinek ismered és kedveled a munkáját? Kit tartasz a legnagyobb vetélytársnak?

A Coda című filmnek csak a trailerét néztem meg, de egyelőre nekem ez a kedvencem a listáról. Egyébként a legnagyobb vetélytársaimnak nem a legjobb filmeket tartom őszintén szólva, sajnos ennek a Codanak is viszonylag kevés az esélye, hasonló okokból, mint amiért nekem is nagyon kevés esélyem van. Egyáltalán nem vagyok oda például a Duettért, nekem nem mond semmit; a filmet egy nagyon híres ex-Disney-s animációs legenda készítette. Egy másik diákfilm, a The Bigger Picture nem rossz, mégsem látok benne túl sok fantáziát, pedig számtalan díjat nyert, például Hiroshimában is az vitte haza a fődíjat. Egyértelműen a Disney és ex-Pixar rövideket tartom a legnagyobb konkurenciának, méghozzá azért, mert nagy nevek és nagy stúdiókhoz tartoznak. Ezek az Oscar-profilba nagyon beleillenek.

Hogy értékeled az első filmedet, a Mime Appétite-t?

(nevet) Ez egy iskolai feladat volt, úgyhogy nem mondanám ezt a saját érzelmeimet kielégítő alkotásnak. Egy bábanimációs feladatra készült a MOMÉ-n, amit Varga Petrával csináltam, az ő figuraterveit valósítottuk meg bábokkal. Egyébként egy jó emléknek és egy kellemes tapasztalatnak mondanám.

link Forrás

Mikorra várható a következő animációs filmed, a Love befejezése?

Nem szoktam erről beszélni, mert eléggé kezdetleges fázisban van, de ahhoz képest jól áll a dolog. Most leginkább azzal vagyok elfoglalva, hogy különböző támogatásokat szerezzek a filmhez, magyar és francia pénzekre pályázom. A pályázatok miatt az elmúlt hónapokban a storyboardon dolgoztam, ami már elég előrehaladott állapotában van. Nem sokára elkezdem az animatikot, a látványt puhítgatom még, úgyhogy most mindent egyszerre csinálok. Ha minden jól megy, jövő októberig befejezem, mert szeretnék pályázni vele a Berlinaléra, amit november elejéig tehetek meg.

Az abszurd és groteszk humoron kívül el tudnád képzelni, hogy más műfajban alkoss?

A Symphonyt sem vicces filmnek szántam. Őszintén szólva eléggé meglepődtem azon, hogy sok vidám pillanatot okoz a közönségnek, pedig engem legtöbbször elszomorít, annak ellenére, hogy én is látom benne a szarkazmust. A Love egy sci-fi-szerű animáció lesz.

Melyik nagyjátékfilm az, amit inkább te rendeztél/csináltál volna?

Roy Anderssontól a Dalok a második emeletről, amiről sokan kérdezték, hogy inspirálta-e a Symphonyt, de a filmet utána néztem meg, miután elkészült az én filmem.

Hol látod magad tíz év múlva?

Az első dolgot mondom, ami eszembe jutott így hirtelen: egy jachton látom magam, nem tudom kién. Egyébként a tíz év sci-fi-be hajlóan sok idő, szóval általában egy-két évnél tovább nem tervezek. Jelenleg a fő célom, hogy megvalósuljon jövő októberig az új filmem, ez szinte minden más tervet ködösít. Aztán szeretnék inkább arra koncentrálni, hogy csapatban dolgozzak, esetleg inkább igényes megrendelői munkákat vállalni. A lényeg, hogy legyen változatos amit csinálok és legyen benne kihívás.

Aztán megveszem a jachtot.

Réka korábbi kisfilmjei és a Symphony No. 42. előzetese a Daazo oldalán megtekinthetőek.