WTF??? OMG!!4! Emberek, akik szerint: internet + nyelv → halál... (ノಠ益ಠ)ノ pls

Az internet nem tönkreteszi, hanem gazdagítja a nyelvet.

Egy friss dokumentumfilm, az English 3.0 ezzel foglalkozik (21 perces és angolul van, de megpróbálom összefoglalni).

Ebben nyelvészek, írók, kulturális újságírók és szótárírók beszélnek arról, hogy egy nyelvi forradalom közepén vagyunk, most van a kommunikáció aranykora: a történelemben először írnak ennyien ilyen könnyen (2 milliárd számítógépen és majdnem 7 milliárd mobiltelefonon), egyes számítások szerint a világ összes létező adatának a 90 százaléka az elmúlt két évben született. A történelem nagy részében az írás csak egy szűk elit kiváltsága volt, ma viszont már 3 milliárd internetfelhasználó van, és a világon majdnem mindenhol hatósági engedély nélkül is lehet írni, és általában a nagyon szegények is hozzájutnak.

Wilágunknak Wége Wan

A nyelvészek most azon vitáznak, hogy az internet tönkreteszi-e a nyelvet. Pedig ezen rugózni felesleges: a történelem folyamán a jelentős technológiai újdonságokat gyakran apokaliptikus pánik követte:

  • A könyvnyomtatás megjelenésekor a veszélyes és erkölcstelen anyagok terjedésétől rettegtek.
  • A távíró felbukkanásával attól tartottak, hogy aláássa majd a nyelvtani szabályokat.
  • A telefon elterjedésekor a személyes találkozások megszűnésétől, a társadalom szétesésétől féltek.
  • A tévét ugyanilyen veszélyesnek hitték, a XX. században rengeteg mű foglalkozott azzal, hogy a tömegkommunikáció átmossa az emberek agyát.

Most pedig az internet a vita tárgya. Bárki bármit írhat a neten, és ennek meg is látszik az eredménye: a szövegek nagyja rossz stílusban megírt, gyenge, pontatlan, unalmas. Sokan azt harsogják, hogy ha nincsenek szabályok a neten, nem lehet megvédeni a nyelvet az összezavarodástól/széteséstől.

De nem is kell.

Nyelvtársi üdvözlet

Tipikus kritika, hogy az internet elsorvasztja a nyelvet. De ezt a legtöbben csak megérzésből mondják, és nem kutatták, csak azt figyelték meg, hogy az internetre alkalmilag írogatók informális nyelve nem tartja be a hagyományos formális nyelvi szabályokat – mondja David Crystal brit nyelvész. Jellemzően azok akadnak ki igazán a hibákon, akik egy nagyon szabályos, formális nyelvet tanulva nőttek fel. Érthető, hogy azok, akik éveken át tanulták a nyelvet, meg akarják őrizni azt, amiért annyit küzdöttek. De a nyelv folyamatosan változik, és csak egy adott állapotát tanuljuk. Megtartani egy nekünk ideális, statikus állapotban egyszerűen lehetetlen, és aki erre törekszik, arra senki sem hallgat – írja a Quartz.

A magyar nyelvészek között idén kiújult a vita arról, hogy a nyelv fejlődésébe kell-e, szabad-e és egyáltalán lehet-e bármilyen módon beavatkozni. Az előszeretettel központosító kormány erre felállította a Magyar Nyelvstratégiai Intézetet (Manysi!), aminek a fő stratégájától próbáltuk megtudni, hogy mit akarnak elérni. A Manysi mögött álló nyelvészek a rendszerváltás óta lobbiznak egy állami nyelvstratégiáért, és folyamatosan gyártották az anyagokat a megalapozására.

Bencze Lóránt igazgató szerint a Manysi helyzetképet adna a magyar nyelv állapotáról, megnevezné a fő kihívásokat, és hosszútávú cselekvési tervet dolgozna ki ezek a megvalósítására. Senki nem tudja, hogy ez mit jelent. A másik oldal szerint viszont az lenne a legjobb, ha az állam mindig mindenkinek hagyná, hogy mindenki úgy használja a nyelvet, ahogy tudja.

Internet = dimenziókapu

Sokan a civilizáció halálát látták abban, hogy a YOLO bekerült az Oxford Dictionarybe. Pedig az angol nyelvben a becslések szerint egymillió szó is van. Maroknyi új szó hogy lenne tragédia? Egyébként az új szavak elenyésző része teljesen új, a legtöbb újdonságot meglévő szavakból képezzük (például maga az internet). Csomó kifejezés pedig pár évig pörög, aztán örökre eltűnik.

David Crystal nyelvész 2004-ben 17-18 éves fiatalok SMS-eit vizsgálta, ezeknek a 10 százalékában voltak olyan rövidítések, mint a thx, a lol, az omg vagy a wtf. Tíz évvel később megnézte a mostani 17-18 évesek SMS-eit, és kiderült, hogy már nem is használnak rövidítéseket. Mint mondták, azokat gyerekként menőnek tartották, de leálltak vele, amikor már a szüleik is ezeket használták. (Egyébként a kutatások szerint az angol nyelvterületen az SMS-ekben használt rövidítések javítják a helyesírást, mert a gyerekek az olyan rövidítéseknek hála, mint a grate (update: na csak sikerült nekem is elrontanom, hogy great) helyett a gr8, elgondolkodnak azon, hogy kimondva és leírva miben különböznek a szavak.)

sms

Akárhogy is írunk a Facebookra vagy a Twitterre, a hétköznapi életben általában mégis ugyanúgy beszélünk, ahogy 20 éve. Az internet nem csonkítja a nyelvet, hanem pont hogy új dimenziót ad neki. Főleg hogy az informális nyelv kedvez a szlengnek, tehát az új szavak kialakulásának, azaz a nyelv gazdagodásának. Az angol digital szó egyébként a 14. században bukkant fel először, és akkor állítólag azt jelentette: „bármelyik szám tíz alatt”. A 20. században aztán az analóg ellentétét jelentette, most pedig átfogó fogalom a számítógépes világban.

Az – ami miatt szintén ki szoktak bukni –, hogy több felkiáltójellel (!!444!!!), a magánhangzók többszörözésével (baaaaazmeg), smiley-kkal (~.~) és hasonlókkal próbáljuk röviden átadni a nem látható érzelmeinket, valójában innováció. A Twitter és az Instagram a sírból hozta vissza ezt a karaktert: #.

Vannak persze, akik attól félnek, hogy idegen nyelv szorítja ki a helyit, azaz a magyar elangolosodik. De a nyelv eleve tele van külföldi szavakkal, amit általában észre sem veszünk, minthogy jellemzően nem a magyar nyelv angolosodik el, hanem az angol szavak épülnek bele a magyar nyelvbe.

Ráadásul, ahogy az internet a harmadik világba is betört, még az angol nyelv dominanciája is véget érhet. Lassan mindenki fent lesz az interneten, aki tud angolul, de a techcégek tovább növelnék a piacaikat. Ezért a Google bejelentette, hogy 2017-re félmilliárd indiait akar kiszolgálni helyi nyelveken, és a Facebook is további nyelvekkel célozza meg a következő 4 milliárd angolul nem értő embert. Ez nem annyira a nethasználatunk hatása, mint inkább a globalizációé, de jól mutatja, hogy nem az a cél, hogy a domináns nyelvet akarják a kisebb közösségekre ráerőltetni, hanem az ő nyelveiket is be akarják vonni.

'sírás

Magyarországon a kommentelők között rengeteg a nyelvtannáci: ők folyamatosan azon dühöngenek, hogy az interneten rossz a helyesírás, rövidítenek, és veszít a nyelvtan fontossága is. Hogy az online médiában miért rosszabb a helyesírás, mint a nyomtatott sajtóban, arról Uj Péter is írt hosszan. Röviden azért, mert olcsóbb egy cikk előállítása, kevesebb technológiai fázison megy keresztül az elkészítésekor, így kevesebb ember is felügyeli a leírt szöveget, ráadásul az írott nyelv egyre inkább megpróbál hasonlítani a beszélt nyelvre.

De ami a helyesíráskérdésben az igazán fontos: hogy nem is olyan fontos.

A helyesírásnak az a célja, hogy adjon a szavaknak egy olyan rendszerező keretet, aminek hála az ember megérti, mit olvas.

A helyesírásba belekötni általában csak szőrszálhasogatás: ha valaki mondjuk hosszú ú-val írja, hogy kulturális, attól még érthető, hogy mit akart mondani, az olvasó nem áll le zavarodottan, és néz ki hosszan a fejéből, hogy most mit jelent ez. Egy betűfelcserélés sem ugyanolyan súlyú hiba, mint amikor valaki teljesen képtelen összerakni egy mondatot. Mártonfi Attila, az MTA Nyelvtudományi Intézete Szótári osztályának tudományos főmunkatársa is azt mondta nekünk a Nagy Iphone-iPhone-Vitában, hogy a gyerekeket helyesírási részletek miatt vegzálni elmebetegség, inkább a nyelvtani alapszabályokra kellene megtanítani őket, és nem olyan hülyeségekkel foglalkozni, mint hogy a fekete rigó külön van, a sárgarigó meg egyben.

Hagyd csak, így tanul a gyerek!

hülye

Hogy Amerikában most gyakorlatilag ugyanannyi funkcionális analfabéta van, mint 10 évvel ezelőtt, az nem sok jót ígér. De az igen, hogy néhány tanár már észrevette azt, hogy a közhiedelemmel ellentétben a facebookozás, a twitterezés vagy a tumblrezés nemhogy ártana az iskolás gyerekek íráskészségének, hanem segíti is azt. Igaz, hogy a gyors kommunikáció kedvéért a neten gyakran áldozat lesz a nagybetűkből és a vesszőkből, de a sok posztolásnak van pozitív oldala is: minél többet ír az ember, annál rutinosabb lesz.

És valamennyire segítenek a helyesírás-ellenőrzők is (bár tökéleteset sosem lesz), illetve a tanárok szerint a már meglévő appok is sokat segítenek. Egy kutatás szerint egyébként azok, akik sokat írnak a neten, magabiztosabbak lesznek a suliban is.