Több tiszteletet a bányászoknak!

A mai napon, december negyedikén emeljük virtuális poharunkat a bányászokra, akik nélkül nem létezhetne a civilizáció, ahogy ma ismerjük. Bányászat híján még ma is valahol a bogyógyűjtésnél tartanánk, nem pedig üstökösök zenéjét hallgatnánk az űrből egy olyan eszköz segítségével, aminek minden porcikáját szó szerint a föld alól előkerített anyagokból kellett elkészíteni.

Cikksorozatunkban az Arany Ászok Ünnepelős támogatásával keressük-kutatjuk az összes szóba jöhető alkalmat
a védhető indokkal történő sörözésre. Szerencsére annyi világnap, megszentelt nap, ünnepnap ad mó-
dot a kulturált sörfogyasztásra, hogy gyakorlatilag egyetlen naptári nap sem kell mintegy l'art pour l'art
öncélúan feláldoznunk magunkat a maláta oltárán. A mai napon például
A BÁNYÁSZOK TISZTELETÉRE
védőszentjük, Borbála napján emelhetjük ajkunkhoz az aranysárga, habzó, buborékban gazdag, frissítő hűs nedűt.

Ha valaki csak egy szemernyit és érdeklődik az ipartörténet, és a gépek iránt, jobbnál jobb zarándokhelyek tömkelegét találja Magyarországon, ahol akkor is átérezheti a bányászlét hangulatát, ha történetesen közgazdász, légiirányító, vagy éppen pék.

Bányászat régen

Salgótarjántól Pécsig, Oroszlánytól  Görbehalomig temérdek hazai tárlatot érdemes megnézni. Mindenkinek ajánlottak ezek a rendhagyó múzeumok, mert a magyar vidéki tárlatokban tárgytól függetlenül a mai napig eléggé jellemző mindent-a-szemnek-és-csendet-kérünk mentalitás a bányamúzeumokban szerencsére nemigen szokott érvényesülni. Általában egy-egy kiszolgált bányász várja a látogatókat ezeken a helyeken, aki nagyon is szívesen beszél egykori munkaeszközeiről, és, ha megígérik, hogy vigyáznak magukra, mindenféle méretű és korú látogatókat felenged a bányavonatokra, munkagépekre, kezelőfülkékbe.

Bányászat ma

Végezetül szóljon a legkirályabb muzsika, amit a bányászattal kapcsolatban valaha is elkövettek - és nem, nem a 16 tonnára gondolok: