• Nem az dönti el, hogy mennyire működik egy demokrácia, hogy felbukkan-e egy Habony Árpád-szerű rejtélyes figura a kormány körül.
• Hanem hogy mi történik, miután kiderül, hogy ott van. 
• Egy angol példa megmutatja, hogyan működik ez Nyugat-Európában.
• És azt is, hogy miért nem kell aggódnia Habony Árpádnak.

Kedd délután sértődött hangulatú közleményben tudatta a Miniszterelnökség, hogy azért adtak Habony Árpádnak belépőt a Parlamentbe, mert több politikus is ott szokta meghallgatni tanácsait. Ez azonban nem azt jelenti, tette hozzá a Miniszterelnökség közleménye, hogy bármiféle munkaszerződése lenne Habonynak valamelyik tárcával.

Ezt az érvet védekezésként dobta be Lázár minisztériuma, pedig pontosan ez maga a probléma. Habony hivatalosan semmiféle miniszterelnökségi megbízással vagy onnan származó jövedelemmel nem rendelkezik, egyszerűen csak ott van, belelát a kormány döntéseibe és tanácsokat ad. A Századvég összekötőemberéből mára a jelek szerint önjáró tanácsadóvá váló Habony az ország vezető politikusaival konzultál, együtt kávézik Matolcsy Györggyel és még valahogy az is belefér, hogy rokonai jól járjanak az ötödik kerületi ingatlanvagyon kiárusítása közben.

Habony befolyására jellemző, hogy amikor szerepéről kérdezték, a máskor mindig oly magabiztos Lázár János is egy füllentésen kapott dadogós kiskamasszá változott:

Habony felemelkedésének története közel sem példa nélküli, bármely ország bármilyen kormánya körül előfordulhatnak olyan tanácsadók, akik informális befolyásukkal ügyesen bánva komoly pozíciókba küzdik fel magukat. A kérdés inkább az, hogy mi történik, amikor kiderül egy ilyen ügy. Ehhez pedig izgalmas példát találhatunk Nyugat-Európából.

2011-ben az Egyesült Királyságban tört ki hasonló botrány. A Cameron-kormány védelmi minisztere, Liam Fox környékén bukkant fel egy titokzatos fantomtanácsadó, Adam Werritty. Mint később kiderült, a két férfi még 1998-ban ismerkedett össze, amikor a skót tinédzser Werritty gyakornokoskodott a Konzervatív Pártnál. A tizenhat évnyi korkülönbség ellenére jó barátok lettek, laktak is együtt, 2005-ben pedig Werritty lett Fox esküvői tanúja. Közben pedig barátságukkal együtt együttműködésük is mélyült, Werritty Fox nem hivatalos tanácsadójává vált, aki segített összehangolni a politikai és az üzleti szféra működését. 

Az első cikkek megjelenése után Fox próbálta jelentékteleníteni Werritty szerepét, de hamar kiderült, hogy a férfi 18 tengerentúli útra kísérte el a minisztert, és 16 hónap alatt 22 alkalommal látogatta meg őt a védelmi minisztériumban. Ezeken a találkozókon Foxnak a parlament előtt elmondott, közepesen hihető beszámolója szerint sosem esett szó kereskedelmi vagy védelmi kérdésekről, és Werritty nem férhetett hozzá titkosított dokumentumokhoz. Fox azt is állította, hogy barátja nem vett részt hivatalos találkozókon, de aztán előkerült egy felvétel arról, hogy Werritty és Fox Mahinda Radzsapaksze Sri Lanka-i államfővel találkozik, úgyhogy ezt az érvet később már nem annyira hangoztatták. 

A miniszter és barátja minisztériumban folytatott találkozóinak egyikén pedig állítólag az volt a téma, hogy Fox megtudta, hogy barátja tanácsadói titulust feltüntető névjegykártyákat szokott osztogatni, és megkérte, hogy ezt a jövőben inkább ne tegye. Szintén kérdéses volt, hogy Werritty miből engedhette meg magának, hogy bejárja a világot Fox társaságában, hiszen nyilvánosan elérhető cégadatok szerint vállalkozásai nem termeltek annyi profitot, mint amiből ezek az utak kijöhettek volna. 

Azt Fox is elismerte, hogy valóban nagyobb körültekintéssel kellett volna lennie azzal kapcsolatban, hogy látványosabban válassza el egymástól kormányzati, pártpolitikai és magánügyeit, és hogy világosabban és átláthatóbban kellett volna nyilvántartania, hogy mikor kivel találkozik. Viszont lemondania esze ágában sem volt.

Ekkor azonban már össztűz zúdult a miniszterre és rajta keresztül a Cameron-kormányra is: a kritikusok leginkább azt kifogásolták, hogy egy semmiféle hivatalos megbízással nem rendelkező, és így számon se kérhető, átvilágításon sem átesett férfi hogyan befolyásolhatta a brit kormány munkáját és miért folyhat bele gazdasági döntések meghozatalába.

Mert az is hamar kiderült, hogy Werritty nem csak barátságból vagy unalmában utazta körbe a világot Fox társaságában. A hadiipari érdekeltségekkel is rendelkező férfi ugyanis sorra kapta a bőkezű támogatásokat a Konzervatív Párt mögött álló ismert nagyvállalkozóktól. Akadt olyan kockázatitőke-befektető, aki amellett, hogy Werritty non-profit alapítványának adományozott nagyobb összegeket, hadiipari vállalatok privatizációjában vett részt. De került elő vállalati hírszerzéssel foglalkozó cég Sri Lanka-i gyökerekkel és befolyásos Izrael-párti ingatlanbefektető is, akik mind a rejtélyes tanácsadó alapítványát és utazásait támogatták.

A leginkább a Guardian által feltárt sztori szerint Werritty egy évtizeden át működhetett Fox árnyékaként. Előkerültek olyan e-mailek is, amiben egy vállalkozó úgy mutatta be Werrittyt egy Dubajban dolgozó befektető ismerősének, hogy a tanácsadó hasznos szövetségese lehet számos fronton. Pár héttel később össze is jött a találkozó a miniszter és a dubaji vállalkozó között. Erről a vacsoráról a miniszter később azt állította, hogy csak véletlenül futottak össze Dubaj egyik legmenőbb éttermében, és a találkozó nem volt előre megbeszélve. Mindezt pont pár héttel a levélváltás után arról, hogy mennyire prosperáló lenne felvenni a kapcsolatot Werrittyvel.

És bár konkrét befolyásolást vagy korrupciót nem sikerült senkinek sem feltárnia Fox és Werritty történetében, a sűrűsödő újságcikkek is meghozták a hatásukat. Sorra kerültek elő történetek arról, hogyan kapott irodát a hivatalosan semmiféle tisztséget nem betöltő Werritty egy védelmi beruházásokban érdekelt hedge fund székházában, hogyan kapott kölcsön egy magángépet Fox és Werritty hogy Washington és London között utazhassanak, és így tovább.

David Cameron miniszterelnök az ügy kirobbanása után előbb arról beszélt, hogy nem fog elkapkodott döntést hozni, egy erős vezető ugyanis épp arról ismerhető fel, hogy kivárja, míg az összes fontos információ a rendelkezésére áll, a gyenge vezető pedig az, aki mesterséges határidők miatt ugrik bele döntésekbe. Fox szóvivője pedig ismételten arról beszélt, hogy nincs is miért lemondania a miniszternek, mert Werritty sem hivatalos, sem nem hivatalos módon nem volt a tanácsadója a miniszternek.

Azt még mindig nem lehet látni, pontosan milyen folyamatok vezettek el ahhoz, hogy a botrány kirobbanása után még tagadó és hárító Fox alig egy héttel később beadja a lemondását, a legelterjedtebb elmélet szerint viszont komoly szerepe volt ebben annak, hogy a sajtó elkezdett azzal foglalkozni, hogy a konzervatív pártot lelkesen támogató nagyvállalkozók hogyan támogatták Werritty alapítványát. Az pedig, hogy erről cikkek szülessenek, már kifejezetten nem tetszett a Konzervatív Pártot támogató üzletembereknek, és ezért nyomás alá helyezhették a Cameron-kormányt.

Végül az egymást érő, naponta megjelentetett részletek hatására október 14-én Liam Fox nagy szomorúsággal, de bejelentette, hogy távozik posztjáról. Mint írta, hibázott, amikor összemosta a személyes érdekei és a kormányzati tevékenysége között húzódó határokat.

Rendszeresen azt mondtam, hogy a nemzet érdeke mindig a személyes érdekek előtt kell jöjjön. Most pedig muszáj tartanom magam az általam felállított mércéhez.

– írta Fox Cameronnak küldött lemondólevelében.

És hogy az egész történetnek mi a relevanciája Habony Árpád esetében? Nyilván nem sok. Fox lemondásához a jelek szerint a nagyszerű újságírói munka mellett elsősorban az kellett, hogy a kormányközeli üzleti szektor szereplői rosszul érezzék magukat, amiért egy egyre nagyobbra növő botrányban kerül elő a nevük, mint egy miniszter nem hivatalos tanácsadójának támogatói. Magyarországon viszont egyelőre nem látszik, hogy bárkit bármilyen hasonló hírbehozás különösebben zavarba hozna.