A jövő héten alapítok egy szatirikus magyar hetilapot. Olyat, ami nem ismer se istent, se embert. Olyat, mint a Charlie Hebdo. Az én lapomat úgy hívják majd, hogy Heti Jocó, és azzal viccelődöm, hogy a lap a súlyos betegségben elhunyt Antall József miniszterelnökre való utalásként kapta a nevét – úgy, ahogy a Charlie Hebdo.

Az első szám címlapján a római pápa tart majd a magasba egy kotont, és az lesz ráírva, hogy "Ez az én testem". Belül meg lesz egy egész oldalas karikatúra arról, hogy Jézus Krisztus análisan közösül a Teremtővel, miközben a Megváltót egy a Szentháromságot szimbolizáló háromszög alakú vonalzó szodomizálja. A felirat az lesz, hogy "Erdő Péternek három apja van".

Hány számot ér majd meg vajon a Heti Jocó?

Egyet. Talán. Pannónia nem Franciaország, nem a voltaire-i hagyományokon (Écrasez l'infâme) alapuló vallásellenesség és a szabad szatíra hazája. Pannónia nem a Charlie-k földje. Ici, on n'est pas Charlie.

A Charlie Hebdo szerkesztősége ellen elkövetett merénylet miatti felháborodás alapja, hogy embereket a véleményük miatt végeztek ki, és félő, hogy haláluk egyben a szólásszabadság halálát jelenti. Ami pedig a demokrácia működésének egyik legfontosabb garanciája, és ha normális helyen akarunk élni, kötelességünk védelmezni. Még akkor is, ha az a vélemény ránk nézve sértő, vagy úgy általában felháborító, esetleg undorító.

Elvben szép. Csakhogy ma Magyarországon a szólásszabadság pont addig tart, amíg valaki saját maga bele nem szalad a késbe. Akkor jön a sértett rinyálás, a bíróságra szaladgálás, pereskedés, helyreigazítás, kártérítés, fenyítés, kirúgás, elmarasztaló ítélet, pénzbüntetés, megrovás, priusz. A magyar törvények alapján ugyanis egy rossz vicc miatt bárkit jogerős börtönbüntetésre lehet ítélni.

És ehhez még az sem kell, hogy elindítsa a Heti Jocót.

Magyarországon elég, ha egy művész baseballsapkás koronát rajzol Kossuth Lajos fejére, mert akkor a pólót áruló boltot megfenyegetik, hogy majd jól odamennek bakancsban toporogni, mire az üzletlánc fogja magát, és leveszi a pólót a polcról.

Másvalaki koronát rajzol Darth Vader fejére, mire az ország belügyminisztere közli, hogy a rendőrség "fokozott ügyészi felügyelet mellett a Btk. 334: §-ba ütköző nemzeti jelkép megsértésének vétsége megalapozott gyanúja miatt folytatja az eljárást" az ügyben.

Magyarországon túlbuzgó, a szólásszabadságot semmibe vevő médiatulajdonosok újságírókat fenyítenek meg vagy rúgatnak ki egy-egy szerintük rossz vicc miatt, és Magyarországon jogerősen el lehet ítélni valakit azért, mert azt írja egy polgármesterről, hogy ronda, vagy azt írja egy borról, hogy szar.

Egy demokráciában az egyeseket sértő, bántó véleményekkel szemben, azokkal szemben, amik a Charlie Hebdóban vagy a Heti Jocóban megjelennek, mindenkinek joga van ellenvéleményt megfogalmazni. Ezt jelenti a szólásszabadság.

De bakancsban toporgóktól beszarni, azt nem kéne. A véleménye miatt bárkit bíróság elé rángatni, azt nem kéne. Ártatlan karikatúra miatt rendőrségi eljárást indítani, azt nem kéne. Alkotmányba hülyeséget írni nem kéne. Középkori törvények alapján újságírókat elítélni nem kéne.

És persze, Kalasnyikovval fejbe lőni meg végképp senkit nem kéne. De ahhoz, hogy büszkén elmondhassuk: "Je suis Charlie", ahhoz még nagyon sok minden kéne.