A hagyományos, házasságon alapuló családmodell a végét járja. Eljárt felette az idő. Isabel V. Sawhill, a nagy tekintélyű amerikai közgazdász mégis állítja: érdemes lenne megmenteni a házasság intézményét.

Nemcsak arról van szó, hogy a házasság már nem vonzó, hogy instabilabbak lettek a kapcsolatok, vagy hogy a jól működő párkapcsolatok főként férfiak számára kedvező egészségvédő hatása kevésbé tud érvényesülni, vagy hogy a házasok (legalábbis a középkorú britek) boldogabbak, kiegyensúlyozattabbak, és könnyebben küzdenek meg a problémáikkal.

Komoly, egyre kézzelfoghatóbb negatív következményei vannak annak, hogy az amerikai gyerekek többségének szülei nem házasok, és hogy harmaduk egyszülős családban nő fel.

Összefügg ugyanis, hogy milyen családmodellben nő fel egy gyerek, és hogy milyen az iskolai teljesítménye, a viselkedése, és később milyen sikeres és kiegyensúlyozott lesz felnőttként. A "jó szülőség", vagy a gyerek boldogsága persze nem a papíron, vagy a pénzen, az együtt töltött minőségi időn, vagy a szülők iskolázottságán múlik, de azt sem lehet mondani, hogy ezek mind nem számítanak.

Magyarország kapcsán firtattuk már a házassági miérteket. Írtunk arról, miért házasodnak jóval kevesebben, mint szeretnének, vagy hogy mik a főbb válóokok, és hogy egyre idősebb korban állnak az oltár (anyakönyvvezető) elé a leginkább csak középosztálybeli párok. A hazai népszámlálás adatai alapján azt is megmutattuk, hogy minél tanultabb valaki, annál valószínűbb, hogy a gyereke házasságba születik.

A házasságok újbóli divatba hozásához a PR azonban nem elég (nemcsak itthon, máshol sem), és havi ötezer forintos adókedvezménytől sem érdemes sokat várni, ahogyan más, házas szülőknek juttatott családi kedvezményektől sem.

Hogyan lehetne megmenteni a házasságot?

Évszázadokon át a házasság garantálta a nők megélhetését, és a gyerekek életben maradását, hiszen a nők fizetett, házon kívüli munkát nagyon sokáig nem, vagy csak korlátozottan végezhettek. A biztonságos és mindenki számára elérhető fogamzásgátlók előtt szex is javarászt csak házasságon belül volt társadalom szemében elfogadott, és csak kevesen engedhették meg, hogy utód nélkül haljanak meg, vagy hogy fizessenek a házi és ház körüli munkákért, (esetleg a prostituáltak szolgáltatásaiért). Ekkortájt emiatt kölcsönösen függtek a párok egymástól és a gyerekeiktől is.

Ennek a hagyományos, elsősorban gazdasági érdekközösséget jelentő házasságnak nagyjából vége.

Meglehetősen sokat változott az életünk, és ha a házasság nem tud ezzel együtt haladni, akkor nem csupán népszerűtlenné, vagy működésképtelenné (ld. vallási arányszámok) de feleslegessé is válik sokak szemében.

Sawhill szerint - aki egyébként évtizedek óta házas - az egyetlen esélyünk, ha újragondoljuk és új tartalommal töltjük meg a holtodiglan-holtomiglan régi intézményét.

A működőképes házasság munkamegosztásán és romantikus kapcsolatán alapuló viszony, amely hatékony családtervezéssel párosul. Ennyi.

Amit állít, azt a magyarországi demográfusok is igazolhatnák, nekünk legalábbis nagyon úgy tűnik, hogy igaza van: a házassággal kapcsolatos elvárásaink túl magasak, túl sok a válás, az abortusz, és az élettársi kapcsolatok a házasságokhoz képest sokkal sérülékenyebbek.

Ez pedig a családonkénti gyerekszámtól függetlenül azt jelenti, hogy a többféle családtípus elterjedésével egyre nagyobb állami szerepvállalásra van szükség, elsősorban a gyerekek érdekében. Ez pedig sokba kerül, és az eredményessége sem garantálható, szóval anélkül, hogy ítélkeznénk az nem hagyományos családban élők felett, érdemes lehet kitalálni, hogyan lehetne átmenteni a házasságot a 21. századba. Különösen azért, mert itthon - még - van rá igény.

De hogy kerül ide a fogamzásgátlás?

Házasságban nem mindegy, hogy mikor jön a gyerek? Nem.

Tény, hogy a házasságokban általában több gyerek születik itthon is, és a házas nők közül kevesebben mennek abortuszra, de leginkább csak a kétgyerekes családokra igaz, hogy a szülők házasok. A 2011-es népszámlálás adatai is azt mutatják, hogy egy gyerek miatt még sokan nem kötelezik el magukat, a harmadik gyerekek jelentős részének a szülei pedig nem azonosak az idősebb (fél)testvéreikével. Ráadásul az első, de még nem tervezett gyerek megszületése sokszor akadálya a további közös gyerekek válllalásának, még akkor is, ha együtt maradnak a szülők.

Amerikai adatok szerint tíz megszületett gyerek közül hat nem tervezett. Hazai számokat sajnos nem találtunk, de akármennyi is legyen, az évi közel 35 ezer abortusz nem azt mutatja, hogy őrülten hatékony lenne a hazai családtervezetés. Az viszont biztos, hogy ha a gyerekvállalás tervezett, akkor jobb eséllyel stabil partnerek a szülők, sőt jellemzően a tudatosabb családtervező párok esetében a párok iskolázottabbak, jobb kereseti lehetőséggel, és valószínűbb az is, hogy házasságban élnek, ahogy az is, hogy a gyereküknek testvére is lesz előbb vagy utóbb.

Ha nincs nem tervezett terhesség, nemcsak abortusz nem lenne (helló KDNP!), de a nők bár idősebben, de zömmel csak aztán szülnének, hogy már befejezték a tanulmányaikat, képesek eltartani magukat (és ha úgy hozza az élet, a gyermekeiket), és pont a koruk miatt jobbak lennének az esélyeik stabil párkapcsolatra, majd abból a gyereket is vágyó házasságra.

A házasság megmentésére adott fenti megoldás ráadásul egyben a gyerekszegénység csökkentésését is elősegíti. Igaz, a Sawhill által javasolt hosszú távú fogamzásgátlási megoldások tovább emelnék a szülő nők átlagos életkorát, és legalábbis átmenetileg tovább csökkentenék a születésszámot. Azonban hosszú távon a szegénység visszaszorításáért folytatott küzdelemben igencsak hatékony eszköznek tűnik. A stabil, két szülős családi háttér, és a hatékony családtervezés csökkenti a szegénységi kockázatot.

Belátták, nem a harmadik, a második gyerek megszületését kell segíteni a magyar családokban

Itthon eddig mindezzel ilyen mélységben nem foglalkoznak sem a népesedési szakemberek, sem szakpolitikusok. Addig jutott a kormányzati törvénygyár, hogy az első Orbán-kormány idején meghirdetett három gyerek, négy kerék - modellt már szépen, csendben feladták, és jóval realistábban a második gyerekek megszületését igyekeznek elősegíteni. (Ezt a célt szolgálja részben az idei évtől a gyermektelen házasoknak, illetve a 2016-tól négy év alatt a duplájára növő kétgyermekes családi adókedvezmény.)

Még néhány év, és talán arra is rájön majd valamelyik kormány, hogy a Sawhill által javasoltakat, a nemek közötti egyenlőség elősegítését, a családtervezési ismeretek oktatását és a hosszú távú fogamzásgátlás támogatását is érdemes megfontolniuk a sokat emlegetett, vágyott, tervezett gyerekek megszületése és minden gyerek kiegyensúlyozottabb, egészségesebb és biztonságosabb nevelkedése és jövője érdekében.
Isabell Sawhill könyvéről itt, itt és itt olvashattok.

(Kép: Fortepan)

További nőkkel kapcsolatos híreket, érdekességeket találsz a feminfo facebook oldalán. Tetszik?