A múlt heti párizsi terrortámadások után Orbán Viktor vezetésével a kormány és a kormánypártok bevándorlási kérdésként azonosították a problémát, amit szerintük rendészeti és titkosszolgálati eszközökkel kell kezelni.

Hipotézisük minden részletében téves.

Hogy miért, azt az amerikai haditengerészet hadtudományi egyetemén oktató exkém, John Schindler négy, a franciaországi terrortámadások titkosszolgálati hátterét, Németország terrorproblémáját, illetve az Obama-kormányzat felemás terrorizmus elleni fellépését két részben taglaló cikkben fejtette ki.

Nem bevándorlási probléma

A párizsi támadásokat Franciaországban született francia állampolgárok követték el. Csütörtök este, Belgiumban is belga állampolgárokkal keveredtek tűzharcba a rendőrök. Németországban is egy német állampolgár, az etnikailag is német, az észak-rajna-vesztfáliai Dinslakenben született Nils B. elfogása okozott izgalmakat – a 24 éves, áttért férfi a német hatóságok szerint már megjárta Irakot és Szíriát.

Nyugat-Európában nem a friss bevándorlók jelentenek veszélyt, hanem saját állampolgáraik, akik közül a legvisszafogottabb becslések szerint is már több ezer járta meg az al-Kaida és az IS jemeni, iraki és szíriai terroristaképzőit. Belgiumban legalább 300 ilyen szélsőségesről tudnak - arányaiban, az ország lakosságához képest innen csatlakoztak legtöbben a globális dzsihádhoz. Franciaországból 1200-an, Nagy-Britanniából a legvisszafogottabb becslések szerint is vagy 500-an csatlakoztak az IS-hez vagy az al-Kaidához.

Németországban a Bundeskriminalamt (BKA), a szövetségi rendőrség 7000-re becsüli az iszlámisták kedvelt vallási irányzatát, a szalafizmust követők számát, és körülbelül a tizedüket tartják képesnek dzsihádista erőszak elkövetésére. A Szíriát és irakot megjártak számát 600 főre becsülik.

Ismétlem, itt az adott országok állampolgárait összesítettük, tehát nem letelepedettekről van szó, sőt, még csak nem is kizárólag második-harmadik generációsokról.

Ahhoz, hogy valakiből szalafista dzsihádista legyen, nem kell muszlimnak születnie.

Nem a titkosszolgálat fogja megoldani

Titkosszolgálati eszközökkel ezeknek a csoportoknak a felszámolása, de akár az egyes gyanús személyek követése is lehetetlen.

Az, hogy a Kouachi-fivérekről pár órával a Charlie Hebdo elleni támadás után egész részletes életrajzot tudtak kiadni a francia hatóságok, pontosan jelzi, hogy a titkosszolgálatoknak bőven volt róluk információjuk. Azt, hogy mégis elkövethették a támadást, rá lehet fogni a francia elhárításra, de az csak elkenné a problémát.

A francia hírszerzésnek és elhárításnak, a DGSE-nek és a DCRI-nek legalább 1200 veszélyes szélsőségest kéne folyamatosan nyomon követnie.

Ez nem mindig sikerül.

A francia titkosszolgálatok a Kouachi-fivérek mellett Mehdi Nemmouche-nak is nyomát vesztették - rá egyébként a német vámosok hívták fel a DGSE figyelmét, miután szemet szúrt nekik a gyanúsan bonyolult, Malajzián, Bangkokon és Isztambulon át vezető útvonal, amin keresztül Szíriából Németországba érkezett. A DGSE Nemmouche hazatérte után átadta az ügyet a belföldi elhárításnak, a DCRI pedig megfigyelési aktát is nyitott róla, de tavaly márciusban két hónapra nyomát vesztette. Nemmouche-t végül véletlenül fogták el május 30-án, hat nappal azután, hogy négy embert agyonlőtt a brüsszeli zsidó múzeumnál.

Ahogy nyomát vesztették annak a Mohammed Merah-nak is, akit azután minősítettek megfigyelendőnek, hogy megjárta Afganisztánt és Pakisztánt is. Ő 2012 márciusában gyilkolt meg hét embert, köztük négy zsidó iskolást Dél-Franciaországban.

Ez tűnhet bénaságnak, de inkább arról szól, hogy több száz embert képtelenség valós időben követni.

És nem is a rendőrség

Még akkor is az volna, ha a világ titkosszolgálatai valóban rendelkeznének azzal a totális megfigyelési képességgel, amit a közvélemény az NSA-botrány nyomán feltételez. Mert még ha rendelkeznének is ezekkel a képességekkel, a megszerzett információból - ami John Schindler, a XX Committee exkém elemzőjének szép szavaival: ostoba dzsihádisták órákig tartó szájmenése tévéműsorokról, rapperekről, családi és párkapcsolati problémákról – ki kéne szűrni azt, ami alapján bármit tehetnek.

Azt, amit az angol kémargó actionable intelligence-nek nevez, és amit szép magyar rendőrnyelven olyan értesülésnek nevezhetnénk, amelyek alapján

intézkedést lehet foganatosítani.

Hiába tudták például a francia titkosszolgálatok az egyik Kouachiról, hogy megjárta Jement - ráadásul ugyanabban a nyelviskolában tanult, mint Merah -, ez alapján mit tehettek volna? Le nem tartóztathatták. Ahogy a német nemzetbiztonság sem tud mit kezdeni azzal, ha annyi információja van, hogy egy feltételezett merénylő robbantani készül egy vonaton. Hiába látják, hogy a gyanús személy egy gyanús csomaggal vonatra száll, „amennyiben nem vagyunk száz százalékig biztosak benne, hogy bomba van a csomagban, a német törvények alapján semmit sem tehetünk” – mondta Schindlernek egy német titkosszolgálati cimborája.

Készüljenek, lesz még ilyen

Schindler szerint valójában arra a problémára, amit a Szíriából, Irakból és Jemenből hazatérő állampolgáraik jelentenek a nyugati országoknak, jogállami megoldás nem létezik. Példaként egy az Egyesült Államokkal szövetséges, meg nem nevezett közel-keleti rezsim példáját hozza. Itt a szélsőséges nézeteket valló fiatalokat deradikalizációs táborokba zárják.

A program nagyon eredményes, a deradikalizációs tréningen résztvevők 90 százaléka fél év után képes visszailleszkedni a társadalomba és hasznos tagjává válni annak. A maradék tíz százalékot pedig akár élete végéig is elzárva tarthatják,

formális vád nélkül is.

Ez a nyugati demokráciákban nem járható út. Csak nézeteik miatt nem lehet embereket börtönbe zárni. Így viszont elkerülhetetlennek tűnik, hogy a párizsihoz hasonló támadások megismétlődjenek. (Címlapkép: AFP PHOTO/BELGA/Dirk Waem)