Miért kenődnek szét azok a madarak a kocsik szélvédőjén és a repülők hajtóművében, amelyek amúgy elég hatékonyan kerülik el a faágakat és a rájuk vadászó ragadozókat? - tette fel az elsőre banálisnak tűnő kérdést kétszer is egy ötfős amerikai kutatócsoport.

A probléma, ahogy azt az egy év eltéréssel publikált két kutatás is jelzi, jelentősebb annál, aminek látszik. Az még hagyján, ha az embernek egy vidéki kirándulás után fokozottan védett madarak tetemét kell letakarítania a kocsijáról, a repülésben az öngyilkos hajlamú madarak sokkal komolyabb problémát jelentenek:

csak az Egyesült Államokban legalább 255-en vesztették életüket 1988 óta repülőnek csapódó madarak miatt.

De miért, mondd, miért???

Travis DeVault és négy társa a brit Royal Society Proceedings B című közlönyében idén január 7-én publikált tanulmányukban összegezték kutatásuk eredményeit. A humánus tudósok fogságban tartott barnafejű gulyajárókkal kísérleteztek úgy, hogy egy közeledő teherautót vetítettek eléjük.

A kísérletek alapján arra jutottak, hogy a madarak reakcióját nem a közelgő veszély sebessége, hanem távolsága befolyásolja, így

a legfeljebb 120 km/h-ás sebességgel közelítő teherautók elől még kimondottan jó arányban tudtak elmenekülni; az ennél gyorsabb járművek viszont rendre átgázoltak felettük.

Hangsúlyozom, itt vetített kamionokról volt szó, tehát a madaraknak nem esett bántódásuk. Még akkor sem, ha már csak a nagy sebességgel közelítő teherautó alól próbáltak volna felrepülni.

Ugyanez a kutatócsoport egy évvel korábban végzett már részben hasonló kísérleteket. Két fontos eltérés volt a későbbi kutatásukhoz képest:

• barnafejű gulyajárók helyett pulykakeselyűket vizsgáltak;
• amiken vetített teherautók helyett valódi teherautókkal hajtottak át.

Mondjuk számtalan próbálkozás ellenére végül egyetlen, 185 centi szárnyfesztávolságú, 1,5 kilós madarat sem sikerült elütniük, mert nem hajtottak 90 km/h-ás sebességnél gyorsabban. De így is megállapították, hogy míg a 30 és 60 km/h-ás sebességgel közelítő teherautók elkerülése egyáltalán nem jelentett problémát a madaraknak, 90 km/h-ás sebességnél négy esetben majdnem sikerült elgázolniuk a madarakat.

Ebből levonták a következtetést, hogy

a modern járművek gyorsabbak, mint a madarakat hagyományosan fenyegető ragadozók;
ezért a madarak természetes ösztönei nem sokat érnek a 90 km/h-ás sebességgel vagy annál gyorsabban közelítő járművekkel szemben.

Mindez a gyakorlatban

A kutatások alapján számos érdekes következtetést vonhatunk le:

• Ha, mint én, maga is gyűlöli a galambokat, a városi közlekedés körülményei között kevés lehetősége lesz rá, hogy autójával ritkítsa az állományt: a KRESZ sajnos nem ad lehetőséget arra, hogy megfelelő sebességgel hajtsunk át rajtuk :-(
• Vadasparkok, természetvédelmi területek közelében érdemes lehet lassítani, ha nem akar véletlenül kipusztítani egy-két óvatlanabb madárfajt.

A repülés problémáját mindez aligha oldja meg. Egy modern utasszállító 250 km/h körüli sebességgel száll fel, amit a madarak képtelenek feldolgozni. Arról nem is beszélve, hogy a levegőben még ennél is nagyobb sebességgel szoktak közlekedni. A pilótáknak az amerikai Repülőtulajdonosok és Pilóták Szövetsége azt javasolja, hogy

• kerüljék a lápvidékeket és a földfeltöltéseket, mert ezeken a helyeken rendszerint sok madár gyülekezik;
• lehetőleg ne repüljenek madárrajok alá, mert a madárrajok vélt veszély esetén hajlamosak zuhanva kitérni.

A kutatók szerint pedig valamelyest javíthatja a madarak túlélési esélyét, ha a repülőket erős, villogó fényekkel szerelnék, mert az korábbi menekülésre késztetve befolyásolhatja távolságérzékelésket. (Via Vocativ, BBC, RSPB, PLOS One. A címlapi gifen a galamb Randy Johnson ~150 km/h-ás sebességgel haladó labdájába repül bele.)