Modern rabszolgaként élnek a világmárkákat gyártó kambodzsai munkások
2013 július 04., 18:35
A valóságshow, amiben norvég divatblogger fiatalok Kambodzsába mennek, hogy megnézzék, hol készülnek a ruháik
Tavaly mutatták be, de a világsajtó csak idén januárban fedezte fel magának azt az ötrészes norvég valóságshowt, amiben három divatmániás helyi fiatal utazott el Kambodzsába, hogy ott egy hónapon át a legnagyobb világmárkák ruháit összevarró üzemek egyikébe dolgozzanak. A sorozat a Sweatshop címet kapta, mert angolul így nevezik azokat a periférián fekvő országokban működő üzemeket, ahol a helyiek nagyon kevés pénzért, embertelen és gyakran életveszélyes körülmények között kell dolgozzanak, hogy munkájuk termékét aztán a világ másik felén adják el óriási haszonnal.
A sajtó rendszeresen ír ezekről az állapotokról, egy képriportot már mi is közöltünk tavaly, amikor a Nike egyik gyárából indult sztrájk változott át zavargásokká. Ezek a cikkek alkalmasak arra, hogy felhívják a jelenségre a figyelmet, de a világ rengeteg más borzalma mellett könnyen hamar el is felejtődik az egész. Ezért gondoltak ki egy jóval személyesebb megközelítést a legnagyobb norvég lapnál, az Aftenpostennél. Három 17 éves divatbloggert, Anniken Jorgensent, Frida Ottesent és Ludvig Hambrót vitték el Kambodzsába, hogy ott egy hónapon át a ruhakészítő üzemek egyikébe dolgozzanak, ebből pedig egy valóságshowt forgattak.
És az ötlet hatásosnak bizonyult. A világ egyik leggazdagabb országából érkező, meglehetősen naiv és mindaddig buborékban élő három fiatal már pár nap után elkezdte elveszíteni a talajt a lába alól. Hatalmas lendülettel estek ki a komfortzónájukból, a kambodzsai munkások helyzetére történő rácsodálkozásuk pedig egész világképükkel való szembenézéshez vezetett.
Mert azzal induláskor is tisztában voltak, hogy egy szegény országba utaznak, ahol a munkakörülmények messze vannak az ideálistól. De a felvezető beszélgetések során még arról beszéltek, hogy ezeknek az embereknek legalább van munkájuk, és az ott élő emberek úgysem ismernek másmilyen életet. Aztán ahogy megismerkedtek konkrét emberekkel, megismerték a konkrét munkafolyamatot és életkörülményeket, ez a hozzáállás végleg odalett.
Az egyik legemlékezetesebb jelenetben a házigazdájukat, Soktyt kísérték el egy phnompeni Mango üzletbe, ahol az országban elkészített ruhákat is árulnak. A lány teljes természetességgel beszél arról, hogy évente maximum kétszer engedheti meg magának, hogy új ruhákat vegyen, általában 2-2 dollárért. A boltban kinézett, Kambodzsában készített póló ára pedig 35 dollár volt, ez több, mint amennyit Sokty lakbérre költ egy hónapban.
A következő epizódban pedig a három norvég fiatal is beállt dolgozni egy varrószalonban, és közelről tapasztalhatta meg, milyen fáradtan és éhesen végezni a monoton munkát, napi 3 dollárért. Pedig az szinte biztos, hogy nekik még a jobb munkakörülményeket biztosító üzemek közül jutott ki egy munkahelyként, hiszen a nagyobb és sokkal rosszabb hírű üzemekben nem is engedélyezték a forgatást. De itt sem volt szellőzés, nem volt ventilátor, nem volt vécépapír, kis helyen összezsúfolva dolgoztak sokan tíz órán át.
A hónap végére pedig a három szereplő teljesen megváltozott. Nem tudni, mennyi volt a rendezői instrukció és hogy mennyire voltak megírva a részek, de ez nem is nagyon számít, mindhármuk kiborulása teljesen őszintének tűnik. Egy olyan országból érkezve, ahol a ruhaiparnak csak a felszínét ismerhették, most láthatták, milyen körülmények kellenek ahhoz, hogy azok a ruhák az oslói polcokra kerüljenek.
Az utolsó részben már direkt is üzennek, Ottesen a Kambodzsában közvetve számos embert foglalkoztató H&M-től kérdezte meg, hogy a cég hogyan engedheti meg magának, hogy ilyen körülmények között készüljenek a ruháik, és miért nem tesznek valamit.
A svéd világmárka képviselői, bár keresték őket, nem kívántak megszólalni a sorozatban. Csak egy közleményt küldtek, amiben az állt, hogy tisztában vannak az alacsony bérekkel, és éppen ezért 2013-ban elindítottak egy programot, aminek célja, hogy elősegítse a munkáltatók és a munkaadók közötti bértárgyalások előrehaladását és hogy segítse a szakszervezeti szerveződést. A H&M szerint a valóságshow nem képviselte valósan a vállalat társadalmi felelősségvállalását, és helytelen képet fest arról, hogy milyen munkát végeznek a munka- és bérkörülmények terén.
A Sweatshop öt része összesen egy óra hosszú, norvég nyelven, angol felirattal itt lehet megnézni őket:
Kommentek
Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.