Érdekes kísérletet végzett az amerikai Nemzeti Közgazdaságkutatási Hivatal megbízásából öt kutató:

a csalás természetét igyekeztek modellezni.

Kutatásukban annak a több pszichológiai kutatásban igazolt tételnek az okát is vizsgálták, hogy a férfiak miért csalnak inkább, mint a nők.

Viszonylag egyszerű kísérletet végeztek:

• A kísérletben szülők vettek részt 3-6 éves gyermekükkel.
• Két érmét kellett feldobniuk, amiknek az egyik oldala kék, a másik zöld volt.
• Ha a pénzfeldobás eredménye két zöld lett, jutalmat kaptak. Minden más esetben vesztettek.
• A jutalom is kétféle volt: vagy a gyerek nyert játékot, vagy a szülő pénzt.
• A kísérletben a gyerek vagy jelen volt a pénzfeldobásnál, vagy nem.

Vagyis négy lehetséges felállás volt: a szülő egyedül volt a teremben, és ő kaphatott jutalmat (PA_P); a szülő egyedül volt a teremben, de a gyerek kaphatot jutalmat (PA_C); a gyerek is ott volt a pénzfeldobásnál, a jutalmat pedig a szülő kapta (PC_P); a gyerek is ott volt a pénzfeldobásnál, és a jutalmat is ő kapta (PC_C).

A kutatók hipotézise szerint

1. a pénzt feldobó szülők valószínűbben csalnak, ha nincs ellenőrzés, vagyis amikor a gyerek nincs velük a teremben;
2. a szülők valószínűbben csalnak, ha a csalás kedvezményezettje a gyerek;

Azért feltételezték ezt, mert az 1. esetben alacsonyabbak a csalás morális költségei – nem kell elszámolniuk tettükkel a gyereküknek –, a 2. esetben pedig könnyebb racionalizálni a csalást azzal, hogy a gyermekük érdekében tették.

Hipotézisükből adódóan azt jósolták, hogy a legtöbb csalás a PA_C felállásban lesz, vagyis

leginkább akkor csalunk, ha azt senki se látja és saját lelkiismeretünkkel is könnyebben számolunk el.

Ha hiszik, ha nem, a kísérlet fényesen igazolta a hipotézist!

Először is bebizonyosodott, hogy bár statisztikailag csak 25% esély volt a nyertes dobásra (két zöld), a gyerek jelenlétében 33%-ban, a gyerek távollétében viszont már 46%-ban jelentettek győzelmet a szülők.

Következtetés 1.: Ha nincs, aki ellenőrizze, valószínűbb, hogy csalunk.

Másodszor bebizonyosodott, hogy tényleg akkor csalunk a leginkább, ha a csalás kedvezményezettjei nem mi magunk vagyunk, és senki se tudja rajtunk kívül, hogy csaltunk.

A kísérletek alapján már aközött is van, de statisztikailag inszignifikáns különbség, ha a kedvezményezett a szülő vagy a gyerek. Az első esetben 36%-os győzelmi arányt jelentettek a két lehetséges felállásban (PA_P és PC_P), a másik két felállásban (PA_C és PC_C) 43 százalékos győzelmi arányt.

A különbség abban az esetben már szignifikáns volt, amikor a csalás kedvezményezettje a gyerek volt, aki nem volt jelen a szobában (PA_C). Ez esetben a szülők teljesen valószínűtlen 58%-os győzelmi arányt jelentettek.

Következtetés 2.: Leginkább akkor csalunk, ha azt senki se látja és nem mi vagyunk a csalás kedvezményezettje.

A két, valljuk be, nyilvánvaló következtetésen túl a kutatás azt a nem egészen nyilvánvaló felvetést is igazolta, hogy

Következtetés 3.: A szülők hajlamosabbak csalni a fiuk, mint a lányuk jelenlétében.

Mi több, a lányok előtt szinte nem is csalunk: míg általában a gyerek jelenlétében a szülők a statisztikailag elvárható 25%-kal szemben 33%-os győzelmi arányt jelentettek, a lányok jelenlétében a lejelentett győzelmi arány csak 28 százalékos volt, vagyis ez esetben szinte minden résztvevő feltételezhetően őszintén válaszolt.

Ezzel szemben a fiúgyermekük előtt pénzt feldobó szülők 42 százalékos győzelmi arányt jelentettek.

Hogy ennek mi lehet az oka? A kutatók itt már csak elméleteket tudtak felállítani. Úgy vélik, hogy a bevett társadalmi normák szerint a lányoknak őszintébbnek kell lenniük a fiúknál, vagyis a szülők inkább akarnak jó példát mutatni lányaiknak, mint fiaiknak. Vagyis

nagyobb morális árat tulajdonítunk annak, ha a lányunk előtt csalunk, mintha a fiunk előtt tennénk ugyanezt, vagyis kevésbé éri meg csalni az első, mint a második esetben.

A kutatók szerint ez az átadott viselkedésminta magyarázhatja azt a több kutatásban igazolt jelenséget, hogy a férfiak összességében hajlamosabbak a csalásra a nőknél.

***

Fotó: Paul / Flickr CC BY-NC-ND 2.0