A Monopoly igazi amerikai ikon. Hogy azzá lett, abban mindennél nagyobb szerepe van a feltalálásáról szóló történetnek, miszerint

a nagy gazdasági világválság keményen lesújtott a keményen dolgozó kisemberre, ez esetben Charles Darrowra. Charles elvesztette a munkáját, ebből kifolyólag volt alkalma a pincében izélgetni a figurákat egy régi társasjátékon, míg ki nem pattant az isteni szikra, és fel nem találta a Monopolyt, amit azon nyomban szabadalmaztatott és el is adott a legendás játékkereskedő cégnek, a Parker testvéreknek. Hátralevő életét pedig már boldog milliomosként tengethette tovább.

A történet reményt adott a válságban megtépázott millióknak, de az utánuk következő generációknak is. Ez maga az amerikai álom: a kisember kemény, kitartó munkával eléri a sikert, és még egy munkanélküliből is lehet milliomos, tomboljon akár éppen a világgazdaság valaha volt legnagyobb válsága.

Valójában nem ez történt, de az igazi történet sem kevésbé érdekes. A Monopolyt, illetve az ahhoz megszólalásig hasonlító elődjét, a Főbérlők Játékát egy Lizzie Magie nevű nő találta fel, még 1904-ben. Amikor még 16 évnyire volt az Egyesült Államok attól, hogy a nőknek általános választójogot adjanak. Amikor a nők nemhogy a játékiparban, de úgy általában sem nagyon érvényesülhettek ötleteikkel, amit mindennél jobban mutat, hogy amikor levédette a játékát, a találmányok alig egy százalékát jegyezték csak nők a szabadalmi hivatalnál.

Magie játéka baráti társaságokban terjedt, így jutott el az Atlantic City-i quakerekhez, akik aztán városuk utcaneveit írták a táblára. Egy ilyen táblát kapott quaker ismerősétől Darrow is, hogy aztán lekoppintsa.

Darrow "találmánya" vilgáhírű lett, Magié viszont elfelejtődött, mígnem a 70-es évek elején egy San Franciscó-i egyetemi oktató, aki elégedetlen volt a Monopoly által közvetített társadalmi üzenettel, ki nem adta saját, Anti-Monopoly névre hallgató játékát. A Monopolyt forgalmazó Parker testvérek pedig annak rendje és módja szerint beperelték szellemi tulajdonhoz fűződő joguk megsértéséért. Az öt évig húzódó perben aztán a professzor, Ralph Anspach addig kutakodott, míg elő nem ásta a Főbérlők Játékát, és a régi játékosokat felkutatva fel nem derítette a teljes történetet, beleértve azt a nem lényegtelen momentumot, hogy Darrow ismerte, mi több, birtokolta is Magie táblás játékát. A perben ezután közös megegyezésre jutottak, így ha valaki nagyon akar, játszhat is vele.

Minderről Mary Pilon újságíró Monopolists című könyvében olvashatnak. A szerzővel az amerikai közrádió, az NPR interjút is készített.