• Az öttagú kurd család 13 éve menekült Magyarorszgára Irakból.
• Az elmúlt évtizedben egzisztenciát teremtettek maguknak, újrakezdték az életüket.
• Most a Terrorelhárítási Központ a társadalomra veszélyesnek nyilvánította őket.
• Így még a Magyarországon született, magyarul beszélő gyerekeiket is visszatoloncolhatják Irakba.
• Ballai Vince riportja eredetileg az Abcúgon jelent meg.

A Terrorelhárítási Központ a magyar társadalomra veszélyesnek minősített egy 13 éve itt élő kurd családot. Hiába születtek itt a gyerekek, beszélnek magyarul, vissza kell menniük Irakba. A meglepő a történetben, hogy se a család, se az ügyvédjük nem tudhatja meg, hogy mivel vádolják őket, mert az iratot nemzetbiztonsági okokból nem ismerhették meg, az ügyükben eljáró bíró pedig bele sem nézett, csak elutasította keresetüket.

Él Magyarországon egy öttagú kurd család, akiket Kaya Turanékhoz hasonlóan elküldenének. Már csak a kitoloncolásra várnak. Ügyük sok tekintetben különbözik Kayáékétől – akikkel itt olvashat interjút – de ők is huzamosabb ideje élnek itt, és a teljes bizonytalanságba kell hazautazniuk. Ügyükben megtámadhatatlan érve van a hatóságokak.

Az ő esetükben sem merült fel, hogy alaposabban megvizsgálnák, mennyire érintené rosszul szociális kapcsolataikat és életminőségüket a lépés, vagy, azt, hogy mennyivel lett biztonságosabb hely eredeti hazájuk az utóbbi időben. A hatóságoknak azonban van egy gyakorlatilag megtámadhatatlan aduász a kezükben velük szemben. Pontosabban a család öt tagja közül néggyel: a két szülővel és a két felnőttkorú gyerekkel szemben. A családot ugyan nem sikerült utolérnünk, de kirívó esetnek számító történetüket az ügyükben segítők megosztották az Abcúggal.

Az iraki család menekültként érkezett Magyarországra 13 évvel ezelőtt. Kurd származásúak, de Bagdadban éltek. Akkor Irak még az amerikai invázió előtt állt, az országban Szaddám Huszein rezsimje volt hatalmon. Az addigra nemzetközileg elszigetelődött diktatúra nem csak az ellenzékieket, de a különböző kisebbségeket is üldözte.

13 év után a kitoloncolás küszöbén

A család előbb befogadottként, majd a 2007-es LXXX. törvény életbe lépését követően 2008 után oltalmazotti státuszban maradhatott Magyarországon. Ilyen státuszhoz azok a külföldiek juthatnak, akik nem felelnek meg azoknak a feltételeknek, amelyek alapján menekültként ismerhetnék el őket, de fennáll a veszélye, hogy hazájukba visszatérve súlyos sérelem érheti őket. Azt, hogy az illető megfelel-e az oltalmazotti státusz feltételeinek, ötévente felülvizsgálják.

A család az első rostán nem ment át, öt évvel azután, hogy megkapták az oltalmazotti státuszt, a következő körben már nem kapták meg, ügyük mostanra jutott végső stádiumba: a kitoloncolás küszöbén állnak, a hivatalos bírósági papírokra – az ítéletet a március 16-i héten postázta a bíróság – , majd utána az iraki nagykövetségre várnak, hogy elismerjék őket iraki állampolgárokként.

Elutasításuk fő indoka, hogy veszélyt jelentenek a magyar társadalomra. Ezt a Terrorelhárítási Központ (TEK) állítja róluk abban a jelentésben, amit a Bevándorlási és Állampolgári hivatal számára készítettek hivatalból a státusz felülvizsgálata során – mondta az Abcúgnak a Menedék Migránsokat Segítő Egyesület egyik szociális munkása, aki kapcsolatban állt a családdal.

Támadhatatlan az érv

A család a közelmúltban bíróságon igyekezett elérni, hogy megsemmisítsék a státuszuk megvonásáról döntő határozatot, vagyis, hogy elérjék: maradhassanak. Igyekezetük azonban hiábavaló volt, a terrorelhárítók érveit ugyanis nem lehet érdemben sem megcáfolni, sem megtámadni.

Kováts András, a Menedék Egyesület igazgatója kafkainak nevezte a történetet. A TEK jelentésében a család négy tagját (a két szülőt és a két felnőttkorú gyereküket) a társadalomra veszélyesnek minősítették, csak a legkisebb gyereket nem. Azt azoban, hogy ezt a vélemény mire alapozták, nem sikerült megtudni. A jelentést ugyanis nemzetbiztonsági okok miatt senki nem láthatta, még a TEK-nek a tárgyaláson jelen lévő képviselője sem. Csak a bíró ismerhette volna meg a tartalmát, de ő, a tárgyaláson jelen lévő szociális munkás szerint el sem olvasta a papírt. Védőjüknek is úgy kellett érvelnie a bíróságon, hogy semmit sem tudott a vád alapjáról. A történet attól lidérces, hogy a család sem tudja, mi lehet a háttérben – mondta Kováts András az Abcúgnak.

Segítőjük szerint a család egy itt élő rosszakarójukra gyanakodott, hogy talán ő tett ellenük bejelentést, talán terrorizmus gyanúja miatt, de ezt lehetetlen leellenőrizni. Mindenesetre a giroszbüfét üzemeltető családtagokról hamar elterjedt hazai ismerősi körükben, hogy terrorizmus a gyanú velük szemben – mondta segítőjük.

A személyiség sokat számít

Helyzetükön nem segített, sőt rontott a családfő indulatos természete. A velük kapcsolatba került jogvédők és segítők egybehangózan állították, hogy sok múlott az apa megosztó személyiségén ügyük elbírálásakor, pedig a hatóságoknak optimális esetben ezt nem szabadna nézniük.

Az ő esetük azonban rendkívül egyedi a több száz eset közül, amelyekkel tavaly dolga volt a Menedék Egyesületnek. Az ügyek száma a korábbiakhoz képest tavaly kicsúcsosodott, de Kováts András szerint ennek technikai oka volt: a 2oo7-es 8o. törvényben hozták létre az öt évig érvényes oltalmazotti státuszt, és 2008-2009 során sokan kapták meg illetve váltottak át más státuszokról erre. Ez okozott egyfajta ügyhullámot tavaly.

Több tucat család szedheti sátorfáját

A hatóságok az egyesület által ismert esetek körülbelül tíz százalékában utasították el a státuszok megújítását, több tucat család szedhette a sátorfáját Magyarországról. Nagyon sok esetben több mint tíz éve itt élő, gyerekes családokról volt szó. A leggyakoribb indok az volt, hogy megszűnt az üldöztetés hazájukban, és biztonságosan hazatérhetnek, de előfordult, hogy valaki azért vesztette el a tartózkodási jogosultságot, mert családegyesítéssel élt itt, de közben elvált vagy külön költözött házastársától, illetve huzamosabb ideje itt élő diákként nem tudta „átfordítani a státuszát”.

Kováts András szerint az oltalmazotti státuszok elutasítását még akkor is a fenyegettség megszűnésével indokolják, ha az eredeti lakhelyükön nem is biztonságos a helyzet, de az ország más részeiben igen. Ilyenkor az oltalmazotti státuszban itt tartózkodókat az adott ország másik, biztonságosabb részébe küldik. „Például Dzsalalabad helyett Kabulba, Moszul helyett Bászrába. Mintha egy Nyíregyházáról elmenekült magyart Ausztráliában azzal fordítanának vissza, hogy Szombathelyre nyugodtan hazamehet.” Kováts András szerint főleg afgánok esetében figyelhető meg a gyakorlat, bár volt rá példa, hogy ezt az érvelést a bíróságon megtámadták, és végül jól jöttek ki belőle az érintettek.

Kováts András példaként egy koszovói család esetét is megemlítette, akik még Szerbia NATO-bombázása idején érkeztek Magyarországra, és kaptak előbb befogadotti, majd oltalmazotti státuszt. Több mint tíz éve itt éltek, de tavaly nem újították meg az ő tartózkodási jogosultságukat sem. Pedig ide jártak a gyerekek iskolába, a család része volt a helyi magyar közösségnek, élvezik és értik a magyar kultúrát. Kováts András szerint az elutasító hozzáállás miatt sok hozzájuk hasonló ember nem bízik már a rendszerben, megkapják az elutasító határozatot, és elmennek. A többség nem is fellebbez, vagy ha mégis, félúton lelépnek például Németországba, nem várják meg, amíg kitoloncolják őket. Ezzel paradox módon igazolják is azt a feltevést, hogy nem szorulnak Magyarország védelmére.

„Pedig a kiutasítást, könnyen kimondod ügyintézőként, de képzeld el azt a gyötrelmet, amin keresztülmegy ilyenkor egy család, mit jelenthet a gyerekeknek az a törés, hogy el kell pucolni…”

Bujdosók

A távozók egy stabilnak hitt, jogszerű tartózkodást kénytelenek eldobni, amivel bizonyos ellátásokhoz is hozzáférhettek, de azzal, hogy másik országba, például Németországba távoznak, már nem lesz semmilyen hasonló lehetőségük, „bujdosók lesznek” – mondta Kováts András.

Az egyesület igazgatója szerint a migrácó esetében érdemes lenne lejjebb tenni a lécet. Ha nagyobb nyitottsággal fogadnánk őket, mint most, sokkal többen jönnének, vállakozni és munkahelyet teremteni. A menekültekkel azonban más a helyzet, velük kapcsolatban nem szabad belemenni a haszonelvű diskurzusba. „Azért segítesz másoknak, mert demokratikus, vagy humanista, vagy keresztény, vagy az emberi jogokat tiszteletben tartó vagy. Mert ember vagy és azt mondod hogy az emberi méltóságnak ez a minimuma. Mert elvárod te is embertársaidtól hogy veled is ezt tegyék ha te vagy szarban. És most éppen neked jó, de csak véletlen, hogy ide születtél, születhettél volna oda is, ahonnan menekülsz és akkor jól jönne, hogy befogadjanak téged. Ha következetesek vagyunk itt megállunk, pont.

Ha ezt nem érti valaki, akkor baj van, és azon kell dolgozni, hogy legyen jobb a társadalmunk, a szolidaritás. Ha itt védelmet élveznek, az ő ittmaradásuk mellett az kell legyen az érv, hogy ha kellően hosszú időt eltöltöttek itt, akkor nem dobhatjuk el őket.”