Talán a legsúlyosabb félreértés a brókerüggyel kapcsolatban, hogy itt valami szörnyűségesen bonyolult ügyről van szó, amelyet még részleteiben is csak válogatott koponyák, ügyvédek, politikusok, újságírók és a Wall Street farkasai érthetnek meg. Ez pont olyan tévedés, mint azt képzelni, hogy a paksi bővítés lényegének megértéséhez atomfizikusnak kell lenni.

A paksi bővítésről egy átlagos erkölcsi érzékkel és szellemi képességekkel rendelkező újságolvasó is pontosan tudja, hogy az egyszerűen a hazaárulás tankönyvi, klasszikus esete. Külön szerencse, hogy a magyarban - ki tudja, miért - létezik ez a gyönyörűen szép szó, mert a legtöbb európai nyelvben egyszerűen csak “magas szintű árulásnak” hívják, ami mégsem írja olyan jól le, ami Paks körül történik, nevezetesen hogy az ország vezetőinek egy szűk köre saját érdekeit az állampolgároké elé helyezve összejátszik egy idegen hatalommal. Tehát hogy árulja a hazát, a szó mindkét, kereskedelmi tevékenységet és esküszegést is jelentő értelmében.

A brókerügy annyival valóban bonyolultabb, mint Paks, hogy ami itt folyik, azt egyetlen egy, tűpontos magyar szóval nem lehet írni. Kettőre is szükség van hozzá: butaság és korrupció.

Korrupció, hiszen nyilvánvaló, hogy a Quaestor és a többi hasonló üzleti modellel működő cég nem üzemelhetett volna évtizedeken át, ha tevékenységük felett nem hunynak szemet politikusok és magas rangú közszolgák. A Magyarországon tényleg nagyon sok dolgot megmagyarázó butaság ehhez nem lehetett elég, az utóbbi években biztosan voltak jó eszű hivatalnokok, akik tudták, hogy mi folyik, és csak pénzért és egyéb juttatásokért cserébe tették meg a félrenézés szívességét.

A rendszerváltás utáni Magyarországra mindig is jellemző korrupció az amerikai kitiltási botrány után lett tömegek beszédtémája, és bár mindenki egyből példák tucatjait tudta felhozni illusztrációként, ilyen kézzel fogható ügy talán egy sem volt. Ezek a most bebukott brókercégek azért korrumpáltak választott politikusokat és/vagy közvetlen beosztottaikat és mindenféle felügyeleti szerveket, hogy cserébe ne zavarják őket, miközben ügyeskednek, machinálnak, lopnak.

A butaság szerepe még egyértelműbb az ügyben. Talán igazságtalan szerencsétlen károsultakkal foglalkozni most, amikor még nagyon friss a seb, de akkor is meg kell említeni, hogy ezekre a gyanús alakokra pénzt bízni nem volt bölcs döntés. Mert azt, hogy ezek gyanús alakok, hogy ezekkel a brókercégekkel valami nem stimmel, hogy amit ígérnek az túl szép ahhoz, hogy igaz legyen, gyakorlatilag csak az nem tudta,

aki nem akarta tudni.

Butának lenni egyébként nem szégyen, a legjobb családban is megesik az ilyen. Bernie Madoff például jobb családból származó embereket csapott be, mint akiket a Quaestor-pánik idején a brókercég irodái előtt lehetett látni, alaposan kétségbeesve. Butának lenni még csak nem is feltétlenül bűncselekmény, viszont ha az ember egyszerre korrupt és buta, abból már általában baj szokott lenni.

A Külgazdasági és Külügyminisztériumnál két okból dönthettek úgy, hogy közpénzt bíznak egy kétes hírű brókercégre. Ezek közül még a butaság a kevésbé kínos magyarázat. Ha egy szerény képességű futsalcsapat jut ilyen felelős pozícióba, megesik az ilyesmi. (A szerény képességeket természetesen nem futsalilag értem, szinte biztos vagyok abban, hogy Szijjártó Péter barátai jók voltak például az ellenfél gyors kontráinak megakadályozásában.)

Így könnyen előfordulhatott az, hogy a KKM-nél és háttérintézményeinél valaki tényleg azt hitte, hogy a Quaestor jó üzletet kínál, és nem lesz semmi baj. A közvagyonnal az ügyes brókerek zsonglőrködnek egy ideg, a végén pedig az államkassza jól jár. Sőt, talán az államkassza őrzői is jól járnak.

Ez az a pont, ahol ismét felmerül a korrupció lehetősége. Könnyen elképzelhető egy olyan futsaljátékos, akinek van annyi esze, hogy a saját, hosszú évek keserves munkájával összefutsalozott pénzét nagyon távol tartsa gyanús brókercégektől. Viszont egyenes gerince egy kicsit meghajlik, amikor egy ilyen brókercég azzal keresi meg, hogy szüksége lenne néhány milliárd forintra, lehet az akár közpénz is.

A brókercégnek azért van szüksége erre a sok pénzre, mert valójában nem brókercég, hanem egyszerű piramisjáték, amelynek folyamatos likviditását biztosítani kell, különben befuccsol. A közszolgának pedig, aki a saját pénzét soha nem bízná rájuk, hirtelen eszébe jut, hogy mindig is vágyott egy saját családi házra, nem baj, ha csak az agglomerációban van, de legalább egy kis medencéje legyen, és hogy olyat futsalból nem lehet venni.

Illetve bocsánat, nem egészen ez a sorrend.

Egészen pontosan az az ügymenet, hogy a csaló brókercégeknél - vagy akárhol máshol - dolgozó, romlott lelkű, ám ravasz emberek pontosan tudják, hogy lehet a már legelemibb feladatait is ellátni képtelen magyar államot lehúzni. Tudják, hol vannak a buta, a korrupt és a buta + korrupt gyenge pontjai, és ezeket kihasználva évtizedeken át lopnak. Ahogy egyre korruptabb és butább a magyar állam, úgy egyre csak többet, többet és többet.