Még a steril klinikai környezetben dolgozó tudósok sem képesek megszabadulni előítéleteiktől, állapította meg két izraeli pszichológus. Ora Nakas és kollégája, Tamar Szaguj azt vizsgálták, hogy milyen hatással vannak a pszichológusok előítéletei a felállított diagnózisra, és arra a megdöbbentő eredményre jutottak, hogy

a jellemzően magas státusú szakemberek kétszer annyira hajlamosak előítéleteik miatt félrediagnosztizálni alacsony státusú és/vagy kisebbségi pácienseiket, mint a magasabb státusúakat.

Vegyünk például egy fehér terapeutát. Jelentkezik nála egy viselkedészavaros páciens, aki túlreagálja az őt érő ingereket. „Ha a páciens is fehér, akkor ezt betudhatja pénzügyi nehézségeinek és átmeneti viselkedészavarral diagnosztizálja. Ha viszont fekete, akkor ugyanezeket a tüneteket már borderline személyiségzavarként diagnosztizálhatja” – magyarázta Nakas, aki egy korábbi kutatásában már arra jutott, hogy a terapeuták hajlamosak a páciens faji-etnikai hovatartozása alapján értékelni a tüneteket.

Szagujjal most mindezt ellenőrzött körülmények között is megvizsgálták. Kutatásukban afrikai-ázsiai eredetű mizrahi és európai eredetű askenázi zsidók diagnózisait vizsgálták. Ez a két népcsoport alkotja az izraeli zsidó népesség nagy többségét, és mert mindkét csoport tagjai ott voltak az első bevándorlók között, így könnyebben ki lehetett zárni a friss bevándorlókkal szembeni előítéletek torzító hatását, és tisztán az etnikai alapú előítéletekre koncentrálhattak.

A vizsgálatban az első interjútól követték az alanyokat, akiket saját terapeutájuk után egy független kutató is megvizsgált. A független szakértő és a terapeuták megállapításai közti különbségek alapján mérhették a diagnózisok pontosságát.

Az eredmény megrázó volt. „Még ebben az előítéletmentességet serkentő klinikai közegben is azt tapasztaltuk, hogy a hátrányos helyzetű csoportok tagjait kétszer nagyobb arányban diagnosztizálták félre” – írta elemzésében Nakes és Szaguj. Ez alapján pedig már nem is olyan meglepő az a régóta ismert tény, hogy a kisebbségi és hátrányos helyzetű csoportok tagjai sokkal gyengébb minőségű pszichiátriai ellátásban részesülnek.

Nakesh és Saguy szerint kutatásuknak fontos szerepe lehet a pszichiátriai gyakorlat és képzés átalakításában. „Arra is utal, hogy a pszichiátriai ellátásban törekedni kéne az orvosi kar sokszínűbbé tételére” – írták. Nakes szerint a jövőben a pszichiátriai képzésben a kulturális kompetenciák növelésére is szükség lehet.

Azt, hogy milyen mélyen fekvő okai lehetnek annak, hogy az előítéletek még egy ilyen steril környezetben is befolyásolják a döntéshozatalt, még tovább vizsgálnák. Hipotézisük szerint ebben szerepet játszhat, hogy az emberek hajlamosak kedvezőbben megítélni a velük azonos bőrszínűeket és társadalmi helyzetűeket, de szerepe lehet a kultúrák közti párbeszéd nehézségeinek is. (Via Science Daily. Címlapkép: Ambernectar 13/Flickr CC BY 2.0)