Nemrég mutatták be a magyar mozikban a Hamupipőke új, élőszereplős változatát. Walt Disney 1950-ben készített klasszikus rajzfilmjét a Shakespeare adaptációkkal híressé lett Kenneth Branagh gondolta újra, és olyan fantasztikus sztárok játszották a főbb szerepeket, mint a gonosz mostohát megszemélyesítő Cate Blanchett, vagy a jótündér szerepében látható Helena Bonham-Carter. Kritikánk a filmről.

Spoiler-veszély!!!4 :DDDD

Bizony a Hamupipőke, mint klasszikus mese évszázadok óta jelen van az emberek életében, igaz az idők során sokat alakult a története.

Eredetileg ez a mese (is) bővölködött a horrorisztikus elemekben. A gonosz mostohatestvérek a herceg lánykérésére vágyva nem restek darabokat levágni saját lábukról, hogy az ikonikus üvegcipőt felvehessék, ám a herceget két galamb figyelmezteti a csalásra, akik egyszerűen kikaparják a lányok szemeit. Heppi end: két vak koldus és egy hercegi feleség. A mese persze gyorsan szelídült a századok nyomán, bár a mai napig rendre elhullnak benne a szülők. A legújabb filmverzióban például nem csupán Hamupipőke, de a Trónörökös is árvaságra jut.

Kenneth Brannagh rendezését nagy reményekkel néztük meg mindketten. Összesen öt gyerekkel mentünk, akik mind ismerik és szeretik a kicsit már idejétmúlt, de fülbemászó dallamokkal és remek állatos poénokkal tűzdelt rajzfilmet. Tündérmese volt az a javából.

A rajzfilm...

Igaz, a rajzfilmben nem bajlódtak a karakterábrázolással, a szereplők motivációival, vagy azzal, hogy Hamupipőke ne tűnjön egy ábrándos szemű, bántalmazott házi-rabszolgának. Mindez ugyanis kevéssé számított akkor, néhány évvel a háború után el tudtak képzelni az emberek rosszabbat is, mint a cselédlétet. Az emberek szórakozni vágytak, az elvesztett szeretteik gyászolása és a szegénység után álmokra, csillogásra, tündérmesére, ahol a rossz varázsütésre jóra fordul, és nehéz sorsát alázattal és méltósággal tűrő lányból hercegné lesz.

És persze ruhákra.

A hozzáértők szerint ez volt az első a Disney alkotás, amelyben a ruhák játszották a főszerepet, olyannyira, hogy a legnagyobb divatházak egyike, a Dior a filmből merítette az ihletet számos kollekciója, különösen az esküvői ruhái megalkotásához.

...és a film

Az új változat szépnek szép lett, de sajnos a nyomába sem ér az animációs változatnak. Nem kis részben azért, mert az az érzésünk, hogy a készítők nem bajlódtak a történet újraértelmezésével, egyszerűen leforgatták a rajzfilmet emberekkel. Ahol megpróbáltak változtatni ott sem a jó irányba vitték el a sztorit.

A történet túl vontatott, meg kell hogy gyászoljuk az összes betegségben elhunyt szülőt, meg kell értsük, hogyan lett megkeseredett álnok nőszemély a gonosz mostoha, és még azt is megmagyarázzák nekünk, miért nem lép le Ella (akinek neve is lett, mert tudjátok gyerekek, a Hamupipőke egy gúnynév!), és hagyja ott az egész csapatot a francba.

Ella lehetne egy modernebb lány, de a filmben beérték annyival, hogy a szánkba rágják: dehogy vágyik ő arra, hogy egy előnyös házasság kihúzza a bajból. Ő csupán az erdőben megismert fiút (az első fiatal férfit, akivel valaha is találkozott!) akarja újra látni a bálon, és szavaiban a herceg is visszautasítja a leányvásár-szerű bál gondolatát, ő csak a titokzatos, pár percre látott lányt akarja rögtön feleségéül választani.

Hamupipőke karakterén is dolgozhattak volna. Éreztük, hogy nagyon igyekeztek, hogy gondolkodó lénynek tűnjön, például a másodperc törtrészéig kicsit aggódik azon, hogy vajon a hercegnek kelleni fog-e a varázslat nélkül, ha kiderül, hogy nem hercegnő, csak egy elszegényedett polgárcsalád lánya. Kár volt.

Nem tűnik talpraesettebbnek az elődnél, idejétmúlt, sablonos, olykor egyenesen bosszantóan passzívnak hat. Ezen nem segít, hogy sokszor azt mondják rá bátor.

Valóban folyton felemlegeti anyja utolsó jótanácsát, hogy "légy kedves és bátor", ez utóbbiról úgy látszik, megfeledkezett. Még a hatvan évvel ezelőtti Hamupipőke is bátrabb volt, mint ő: az új filmben még ahhoz is egy férfi kell, hogy kimentsék a padlásszobából, és végre felpróbálhassa az üvegcipőt. (Nyilván a herceg súlyos arcmemória zavarral küzd, ezért kell a cipőteszt.)

Hamupipőke, bocsánat Ella meg sem próbál kiállni magáért, a kedvességet valami rosszul értelmezett áldozatszerepként fogja fel.

Ahol aztán rendesen dolgoztak a karakteren, az még nagyobb oktalanság volt. Az optikailag valószínűtlenné karcsúsított derékra nem értjük, mi szükség volt.

Többet vártunk

Láttunk már nagyon jól sikerült példát arra, hogy egy-egy Disney-klasszikus rajzfilmből lehet egy új üzenetetekkel, szépen felépített karakterekkel dolgozó filmet készíteni. Demóna, a Csipkerózsika történetét az őt elátkozó tündér szempontjából feldolgozó (a gyerekeket mélyen bevonó és elvarázsoló) film mindazt tudta, amit a Hamupipőke alkotóinak nem sikerült megragadnia. A gyerekeket persze mindez nem annyira zavarta, mint felnőtt kísérőiket. Nekik az átváltozó hintó és csillogó ruhák csodája elég volt, azt, hogy melyik a jobb, nem tudták eldönteni. Nem meglepő: egy kaptafára készült a két mű.

Hiába a híres színészek, a neves alkotógárda, sajnos az adaptáció nem lett több, mint egy talmi csillogást hozó élőszereplős remake.

Szegény Ella éppolyan együgyű és bájos, mint rajzfilm-elődje, és bár látszik, rengeteg munkát tettek bele, hogy korszerűvé tegyék a történetet, de ez ezúttal nem jött össze. Vagy valóban újra kellett volna értelmezni a történetet, vagy maradhatott volna az, ami, egy nem túl bonyolult tündérmese. Mindenki jobban járt volna.

További nőkkel kapcsolatos híreket, érdekességeket találsz a feminfo facebook oldalán. Tetszik?