A régióban Horvátország az első állam, ami a háborús nemi erőszakot olyan súlyú sérelemnek nyilvánítja, hogy pénzbeli juttatásokat ad az állampolgárainak, jelen számítás szerint 147 nőnek és 6 férfinak.

A legtöbb háborúban afféle járulékos veszteségnek számítanak a megerőszakolt civilek. Testi-lelki sérüléseik tabunak, szégyennek számítanak. A szexuális úton szerzett fertőzések, köztük a HIV a nő szégyene, az erőszakban fogant gyermekeket pedig többnyire felnevelik az anyák, de bizony nagy arányban kerülnek ezek a gyerekek előbb vagy utóbb árvaházakba.

A megerőszakolt emberek és családjaik a legtöbbször legfeljebb bocsánatkérést remélhetnek. Több évtizeddel később, tétován, már ha egyáltalán.

Csak becsülni lehet az áldozatok számát

A "felszabadító" szovjet hadsereg katonáinak fosztogatásairól és az általuk elkövetett tömeges nemi erőszakokról a rendszerváltásig Magyarországon sem lehetett beszélni nyilvánosan, bár közismert volt, ami történt. (Polcz Alaine életrajzi könyvét, az Asszony a frontont 1991-ben adták ki, az első, átfogó történészi munka csak a kilencvenes évek végén jelent meg Pető Andreának köszönhetően, aki épp a napokban publikált egy hosszabb tanulmányt a világháborús nemi erőszakok összehasonlításáról a Mandineren.)

Lengyelországban pedig még két évvel ezelőtt is botrányt, sőt Oroszország heves tiltakozását váltotta ki egy művészeti hallgató engedély nélkül felállított köztéri szobra, ami a Vörös hadsereg katonáinak a lengyel nők ellen elkövetett tömeges nemi erőszakára hívta fel a figyelmet.

A koreai kényszerprostuáltak szexrabszolgaságának története még mindig kényes pont a japán-koreai kapcsolatokban, a beismerés és a bocsánatkérés csak vontatott és részleges, pedig százezres nagyságrendű volt az áldozatok száma.

A második világháború idején megerőszakolt nőknek csak Koreában és Kaliforniában(!) állítottak emléket, Európában úgy tudjuk, nincs ilyen köztéri szobor, emlékhely, vagy múzeum, a történészek is évtizedekig mellőzték a téma feldolgozását.

Pedig világszerte több százezer ember ellen elkövetett bűnökről van szó.

A szövetségesek katonái is százezerszám erőszakolták a német nőket?

Nem, nem csak a Vörös hadseregről beszélünk, amelynek katonái gyakorlatilag büntetlenül erőszakolták a megszállt országok civil lakosságát. A Németországot felrázó friss kutatás szerint az amerikai, brit és francia (és bizony, bár máshol, de a magyar) katonák is kegyetlenkedtek civilekkel, csak erről valahogy még mélyebb a hallgatás. Nem csak rágógumit, nejlonharisnyát és élelmiszert osztogattak a derék "felszabadítók", nem ritkán csoportosan erőszakolták a nőket és a gyerekeket az 1955-ig tartó időszakban.

Miriam Gebhardt történész professzor új könyve bajor egyházi irattárakban talált dokumentumokkal támasztja alá az állítását. A főegyházmegyei archívumok jelentései bővelkednek a hasonló bejegyzésekben:

• "Nyolc lányt és nőt erőszakoltak meg, némelyiküket szüleik előtt." (Michael Merxmüller atya Ramsau Berchtesgaden közelében, 1945 július 20-án)
• "A legszomorúbb esemény három nemi erőszak volt, egy férjes asszony, egy egyedülálló nő és egy érintetlen, 16 éves lány ellen. Erősen ittas amerikaiak követték el. " (Andreas Weingand atya, Haag an der Amper 1945, július 25-én)
• „Tizenhét lányt vagy nőt ... hoztak a kórházba, miután szexuálisan zaklatták őket egy vagy több alkalommal. " (Alois Schiml a Moosburg atya, 1945 augusztus 1.)

A legfiatalabb áldozat a jelentésekben egy 7 éves gyerek. A legidősebb egy 69 éves nő.

A Felső-Bajorországi esetek azt mutatják, hogy a történetek nem sokban különböznek a háború utáni Németország déli, keleti és nyugati részében, a lengyelországi, ausztriai és a magyar áldozatok is nagyon hasonló eseményekről számoltak be.

A háborús nemi erőszaknak semmi köze a nemi vágyhoz

A történész úgy véli, hasonlóak voltak a motivációk is. A zömében amerikai katonák elborzadtak a németek által elkövetett bűncselekményektől, és dühösek voltak, a viszonylag jólétben talált ország lakóira. Bosszút álltak azokon, akiken tudtak. Továbbá a korabeli propaganda is azt a képet sulykolta, hogy a német nők vonzódnak az amerikai katonákhoz, ezzel tovább erősítve a téves macsó fantáziákat – állítja a kutató.

Gebhardt azt feltételezi, hogy a "háborús gyerekek" mintegy 5 százaléka erőszakból fogant. A hajadon nőknek ebben az időszakban 1900 gyermeke jött világra Nyugat-Németországban és Nyugat-Berlinben. Ez szerinte 1900 amerikai apától született gyermek, ha átlagosan száz nemi erőszakból lett egy élveszüléssel végződő terhesség, így nagyjából 190.000 áldozata lehetett csak az amerikai katonáknak. Úgy számol továbbá, hogy ezen felül közel százezer, brit és francia katonák által elkövetett nemi erőszak is történt Németországban.

Ugyanakkor az összes általa összeállított, a bajor katolikus egyház által jegyzett jelentés csak pár száz esetet foglal össze, és a papok gyakran dicsérték az amerikai csapatok "nagyon helyes és tiszteletre méltó" viselkedését. A nemi erőszak ezek alapján lehetett inkább a kivétel is, mint szabály. Úgy tűnik, a kutatónak egyszerűen nincs elég bizonyítéka állításaira.

Az amerikai kriminológia professzor Robert Lilly 11 ezer amerikai katonai bíróság elé kerülő súlyos szexuális támadásos ügyet talált az időszakban. Még ha túlzó is Gebhardt, az amerikaiak által elkövetett 190.000 bűncselekményre vonatkozó becslése, annyi biztos, a nemi erőszak sötét tabuja mögé nehéz belátni.

A háborús nemi erőszak nem magánügy, hanem a megszállt országok, a megtámadott civil lakosság ellen elkövetett háborús bűncselekmény, ami javarészt büntetlen marad. Ezeknek az embereknek a szenvedéseiről ritka a megemlékezés, a feltárás is hézagos. A nemi erőszak minden nemzetközi egyezmény ellenére továbbra is része a háborús fegyvertárnak, hatalmi eszköz. Még a világ egyik legismertebb nője, Angelina Jolie ENSZ-beli szerepvállalásának köszönhető médiafigyelem sem elegendő ahhoz, hogy megbontsa a hallgatás falát.

Horvátország a héten példát mutatott, tisztelet illeti őket ezért.

Kép: Fortepan