Juhász Péterrel, az Együtt alelnökével és belvárosi önkormányzati képviselőjével, az utóbbi fél évben talán a legtöbbet szereplő ellenzéki politikussal két okból nehéz interjút készíteni. Az egyik, hogy az izgágaságig lendületes Juhász hajlamos teljesen semmitmondó szóáradat közepén elejteni mondanivalója legérdekesebb részleteit. Az e cikk címéül szolgáló idézet például egy olyan mondatfüzér közepén hangzott el, amelynek a maradéka arról szólt, hogy ő semmi mást nem szeretne ebben az országban, csak hogy mindenki boldogan, békésen éljen egymás mellett.

A másik gond Juhásszal túlságosan is jó kapcsolata a magyar sajtó jelentős részével, ami megnehezíti a kötelező távolságtartást.

„Nekem az életem erről szólt, PR-szakon végeztem, elbaszott mennyiségű civil szervezetnek segítettem bekerülni a médiába. Meg tudtam őrizni a hitelességem, nem nagyon szoktam hazudni. Ha ügyet hozok, az tényleg ügy.”

Juhász ezzel próbálja magyarázni a közelségét a magyar sajtó jelentős részéhez, de az a helyzet, hogy ennél sokkal többről van szó. A 444 szerkesztőségében is dolgozik olyan, aki az Együtt politikusát barátjának tartja, és különböző szerkesztőségekben még vagy tucatnyi újságíró van hasonló helyzetben.

Én életemben először ezért az interjúért találkoztam Juhásszal, de az viszonylag gyorsan lejött, hogy miért tud ilyen kiváló sajtókapcsolatokat ápolni a mozgalmár múlttól függetlenül is. Közvetlen, minden ellenállásomat megtörve sikerül tegezésre kényszerítenie, 43 éves korában pedig pont ugyanúgy „csajomnak” nevezi gyermekei anyját, mint a budapesti újságírók vele egykorú, a megöregedést elfogadni képtelen része. És Magyarországon egészen példátlan módon abba is belemegy, hogy ne küldjem neki el ennek a cikknek a szövegét megjelenés előtt.

„Nincsenek ellenségeim. Az újságíróra úgy tekintek, mint aki a közt információval szolgálja ki. Nem megrendelek tőle, nem várom el, hogy rólam jót írjon. Ha rosszat írnak rólam, elgondolkodom, hogy miért írnak rosszat.”

Ha nem lennének kérdéseim, Juhász valószínűleg 45 percen át tudná bemutatni, hogy tényleg tapasztalt PR-es, de szerencsére vannak. Mint a magyar politikusokkal készülő interjúk 99 százalékának esetében, erre a beszélgetésre is azért került sor, mert egy egészen konkrét üzenetet szeretnének minél szélesebb tömeghez eljuttatni. Ez az üzenet jelen esetben Juhászék vasárnapra tervezett “Országos Tüntetés a #KorrupcióKormánya Ellen” fantázianevú programja, amit az ország több mint 100 településén tartanak meg szimultán.

Az én feltételezésem az, hogy Juhászék attól félnek, a rendezvények unalomba fulladnak, mivel a Facebookon összesen 3 ezren jelezték a részvételüket, és van olyan vidéki esemény, amelyre kedd este még csak 12 ember iratkozott fel.

„Elégedett vagyok, ha most 3-4 ezren lesznek. Nem csak ez számít egy tüntetésnél, hanem az is hogy hányan értesülnek az ott elhangzottakról. Nyilván tudom, hogy nem ettől fog meghátrálni Orbán Viktor, hogy ott 3 vagy 30 ezren vannak, de a téma fenntartása a fontos.”

Ennyiben maradunk, és áttérünk a sokkal érdekesebb témára, aminek köszönhetően Juhász talán az egyetlen ellenzéki politikus, aki az utóbbi hónapokban fogást tudott találni a Fideszen és a kormányon. Az V. kerületi ingatlanok ügye akkor is foglalkoztatná a médiát, ha ott egyetlen ismerős újságíró sem dolgozna, ráadásul szerencsémre amikor már meg volt beszélve az interjú időpontja, hirtelen váratlan fordulat történt.

Egy egyszer már elutasított, öt hónappal ezelőtti feljelentés ügyében a Fővárosi Főügyészség jelentős vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés gyanújával mégis elrendelte a nyomozást. A fordulat mindenkit meglepett, aki az utóbbi években követte az ügyészség és a magyar politikai hatalom összehangolt működését, így én is arról kérdeztem Juhászt, hogy amikor megkapta a hírt a nyomozás elrendeléséről, mi volt az első zsigeri reakciója. Időhúzás, taktikázás csak ez, vagy most egy lépéssel közelebb kerültünk az ügy megoldásához?

„Próbálok ebben bízni. Nehéz, de megerőltetem magam. Jó hír, mert reményt ad arra, hogy valami elindul. De látom, hogy bármilyen ügyet bármilyen stádiumában el lehet mosni, és akkor nem lesz belőle semmi. (...) Nekem politikusként is jó hír, mert látszik, hogy volt értelme öt hónapig dolgozni. (...) Azért érdekes összefüggés, hogy ugyanahhoz a Nemzeti Nyomozó Irodához került vissza ezzel az ügy, akiknél egyszer már járt.”

A konkrét feljelentés, amivel kapcsolatban most nyomozás lesz, nem a számtalan ingatlanpanama-gyanús belvárosi ügy valamelyikéről szól, hanem tulajdonképpen mindegyikről, a budapesti V. kerület ingatlanpolitikájáról, amit Juhász a feljelentésében „üzletszerűen, bűnszervezetben való hivatali visszaélésnek” nevezett, tehát magyarul ingatlanmaffiának.

„Ez egy különleges hely az adottságai miatt. Az ország harmadik leggazdagabb önkormányzata, iszonyú mennyiségű pénz felett gazdálkodik. Tavaly még 25 milliárd volt a költségvetése úgy, hogy egész Budapesté 300, pedig itt laknak vagy húszezren, az egész városban meg kétmillióan. 150 milliárdnyi ingatlanvagyona van, és ennek a harmada tűnt el Rogán regnálása alatt. Rendszert állítottak fel arra, hogy csak rosszul járhasson az önkormányzat. A jogszabályok alapján, amiket elfogadott az önkormányzat, csak az átlagáraknál kevesebbért lehet ingatlant eladni.”

Az az önkormányzat, amellyel Juhász ma már gyakorlatilag háborúban áll. Nem is a Belvárosban találkoztunk, hanem az Együtt VI. kerületi székhelyén, egy bérház tetőterében. A hangulat és a berendezés egyaránt elég olcsó, az előtérben valami transzparenseket ragasztgató ifjú aktivista arról magyaráz, hogy lehet ezeket újrahasznosítani.

„Bármit kérdezek az önkormányzattól, úgy, hogy az ott élők harmada konkrétan rám szavazott, nem kapok választ. Most már papíron vittem be, amit az utóbbi két hétben kétszer emailben küldtem el, hogy mennyi pénze volt az önkormányzatnak a Quaestornál, és nem válaszolnak. Ha nem megyek el perig, semmilyen adatot nem kapok meg.”

Ennek ellenére azt mondja, személyesen nincs baja senkivel, és politikai ellenfelei közül is sokakkal normális a kapcsolata.

„Próbálok mindenkivel beszélőviszonyban lenni, a polgármesterrel is viszonylag emberi a kapcsolatunk. Engem így neveltek, hogy nem haragszom senkire személyesen. Amikor a Gyurcsány ellen szólaltam fel, sokan félreértették, hogy én őt utálom, pedig nem, csak politikailag tartom vállalhatatlannak, amit csinál. Ugyanezt gondolom Szentgyörgyvölgyi Péterről is. Szerintem rossz, amit tesz, de biztos megéri neki valamiért. Nem mint ember utálom, csak mint politikus vetem meg, mert visszaél a hatalmával.”

A lapotopja fedelén lévő „Ezt még nem lopta el a Fidesz” matricával kapcsolatban azért elmeséli, hogy amikor felnyitotta a belvárosi közgyűlésben, a vele szemben ülő két fideszes nő azonnal sziszegni kezdett, és elő is adja felháborodott nyugdíjasnéni-hangon ahogy azt mondták, “HOGY KÉPZELI?!?!?! AZONNAL VEGYE LE!” Van megfejtése is arról, hogy mi mozgatja ezeket az embereket:

„Süt belőlük a gyűlölet, mert sokat kockáztatnak. Ezek olyan emberek, akik még a hideg vízbe kerültek be, és most érzik, hogy egyre melegebb. Nem tudták, hogy mihez adják a nevüket, aztán belesodródtak, hogy egyre durvább ügyekhez adják a nevüket, és onnantól ez egy spirál amiből nincs kiút. Ezeket az embereket nem arra nevelték a szüleik, hogy lopjátok el a közvagyont, legyetek megalkuvóak és ne álljatok ki az igazatokért. Ha valaki ebből nem tud egyenes gerinccel felállni, akkor azt utálja, aki ezt meg tudja csinálni.”

Juhász azt állítja, az V. kerületben gazdaságilag is aktív, és személyesen gyakran megforduló Habony Árpáddal soha nem találkozott, viszont Szentgyörgyvölgyi polgármester elődjével, az ingatlanvádak főszereplőjével tényleg nem jó a kapcsolata.

„Rogán Antal nem köszön, de fideszes politikusok is arra panaszkodnak, hogy vérparaszt.”

A volt polgármester felidegesítésében kulcsszerepe volt Juhász legközelebbi munkatársának a minden ismerőse által csak Zutyuként ismert Bogád Zoltánnak, aki még újságíróként számtalan budapesti szerkesztőségben megfordult, de gyakorlatilag azóta segíti Juhászt, hogy az elkezdte szervezni az Egymillióan a Sajtószabadságért csoportosulást. Bogádról Juhász szenvedélyes rajongással beszél.

„Zutyunak oroszlánrésze volt abban, hogy ezek a hírek ki tudtak jönni. Neki olyan szeme van, hogy érti, mi a hírérték. Én lehet, hogy elolvasok egy ügyet, és látom, hogy valami nem stimmel, de egy másik nekem sokkal nagyobbnak tűnik, aztán Zutyu az, aki rá tud mutatni, hogy ez az, amiből hírt lehet csinálni. Ő gyakorlatilag egy PR-tanácsadó mellettem. És neki kétszer olyan jó a kapcsolata az újságírókkal, mint nekem, hiszen ő mindenhol dolgozott.”

De még Bogád sajtós kapcsolatainál is fontosabb az, amit Juhász minden bizonnyal jól lát:

„Abból, hogy az államot elfoglalta a Fidesz, az egyszerű ember számára ez a legjobban ott látható, hogy lenyúlják a vagyonát. Alkotmányossággal, sajtószabadsággal, magánnyugdíjpénzek lenyúlásával, nagy milliárdokkal nem lehet mit kezdeni, nem tudnak ezzel azonosulni az emberek. Azzal, amit az V. kerületben csinálok igen. Azt mindenki érti, hogy mi az az ingatlan.”

Állítása szerint most azonnal 10 sajtótájékoztatót tudna tartani mindenféle botrányos ügyekből, nem is feltétlenül csak ingatlanosokból, de úgy érzi, hogy ezeket fokozatosan kell adagolni, különben elvész az üzenet.

Az Együtt népszerűségi adatain azonban egyáltalán nem látszik, hogy az embereket olyan nagyon érdekelnék Juhász korrupcióellenes megmozdulásai vagy hogy pontosan mi történt az V. kerület tulajdonában lévő, értékes ingatlanokkal. Juhász szerint azért, mert még nem ezzel foglalkoznak.

„Első körben egy ilyen kormányról azt kell bizonyítani, hogy alkalmatlan. Ez egy romboló tevékenység. Ahhoz, hogy választásokat nyerjünk, elég szavazatot kapjunk, építő munkát kell végezni, a kormányzóképességet elhitetni.”

A közbevetésemet, hogy mintha a Jobbik már elhitette volna az emberekkel, hogy ez a kormány alkalmatlan, lendületesen félretolja azzal, hogy a Jobbik már tíz éve dolgozik, és reméli nekik is elég lesz a munkára a 2018-ig hátralévő három. Azt mondja, neki igenis van stratégiája a következő évekre.

„Meg kell értetni az MSZP-DK-párossal, hogy itt több alázatra van szükség, mint amihez ők hozzászoktak az elmúlt 25 évben. Úgy látom erre van is valamennyire fogadókészség, csak hát egy mamutot megfordítani több idő, mint egy egeret.”

Juhász, aki tavaly inkább lehúzatta a nevét a közös baloldali parlamenti választási listáról, mert nem akart azon Gyurcsány Ferenccel együtt szerepelni, mintha már megbékélt volna azzal, hogy a nagyobb múltú baloldali pártok nélkül nincs esélyük leváltani a Fidesz-kormányt. Szerinte hiába jönnek sokan azzal, hogy új pártot kell csinálni és azzal nyerni, egyszerűen nincsenek ebben a helyzetben.

„Az MSZP megkerülhetetlen. Van 5 százalékunk, a váltáshoz meg 40 kell. Az MSZP-nek van tizenvalamennyije, a DK-nak is valami, ezt kell összehoznunk egy koherens egésszé, hogy ne azt érezzék az emberek, hogy az tér vissza, ami 2010 előtt volt, sőt, erre garancia legyen. De nekünk [az Együttnek] olyan víziónk kell legyen, amiben ők [az MSZP és a DK] is megtalálják a helyüket.”

Juhász azt mondja, az ördöggel is cimborál, ha még nagyobb ördögöt kell leváltani, de elég lesz majd 2017-ben beszélni arról, hogy ki kivel és hogyan áll össze az ellenzékben. Szerinte Gyurcsánynak 2018-ban nem kellene vezető szerepet vállalnia, de nem akar olyat kijelenteni, hogy valakivel soha, semmilyen körülmények között nem állna össze.

„Ha ő bizonyítani tudja, hogy egy jobb világ építésében pozitív szereplő tud lenni, akkor hajrá.”

A Fidesszel is összeállna, ha a tét a Jobbik hatalomra jutásának megakadályozása lenne?

„Ha nem Orbán Viktorról, Lázár Jánosról, Rogán Antalról , hanem öt-tíz év múlva egy akkori Fideszről beszélünk, miért ne? (...) Engem baloldalinak sorolnak be, pedig ha tudnák…”

Szerinte amikor Bajnai lelépett az Együttből, nekik teljesen újjá kellett építeniük a pártot, és bár rajta kívül még nincsenek felépített arcaik, ő úgy érzi, csak bennük van meg a potenciál. Az újjászervezés fontos eszközének szánja azt az antikorrupciós hálózatot, amit - ha jól értettem - a vidéki alapszervezetek hagyományos pártstruktúrája helyett akarnak felnevelni.

Legkésőbb 2018-ban tényleg kiderül, hogy Juhász terveiből mennyit sikerül megvalósítani, addig mindenesetre megmarad két slágertémája, a belvárosi ingatlanpanamák és a kábítószerek. Mielőtt politikával foglalkozott volna, aktív volt a Kendermag Egyesületben, feljelentette saját magát kis mennyiségű marihuánatermesztésért, és legutóbb néhány hónapja állt bele a témába, amikor közölte, bizonyítani tudja, hogy Deutsch Tamás fideszes EP-képviselő és bulikirály állításával szemben igenis használt kábítószereket.

„Nem drogos ügybe álltam bele, hanem abba, hogy hazudik. Azon azért felbaszom magam. Ezt hiszem őszintének, a Kendermaggal ezért küzdöttem. Az állam szálljon be erre a területre, és szabályozza a drogfogyasztók helyzetét. Minden fogyasztót dekriminalizálni kell, nem csak a füvezőket. Amerikában négy államban már teljesen legális a marihuána, Európa is erre közelít. Nem Juhász Péter a kompetens ebben, de én tudom, hogy az összes szakember is ezt mondja. A dekriminalizálással mindenki egyetért, és a legalizálással szemben is csak politikai ellenérvek vannak.”

Juhász továbbra is állítja, hogy Deutsch igenis drogozott, de kérdésemre hozzáteszi, hogy:

“Én is”

Mikor?

“Régen”

Milyen régen?

“Vannak elévülési idők, nem adnék további lapokat, nem fogom magamat büntetjogilag felelősségrevonhatóvá tenni. Ha a nikotin nem számít, régen.”